Fogy a magyar Milánóban

Mikael Zewski méretes monoklival a bal szeme alatt, mégis büszkén sétálgatott tegnap barátnőjével a karján a csapatoknak otthont adó Ripamonti hotel környékén. Volt is mire „felvágnia” a váltósúlyú (69 kg) kanadainak, hiszen ő vert először kubait a milánói ökölvívó-világbajnokság eddigi egy hete alatt, még hétfőn késő este. Nem akárkit, az olimpiai ezüstérmes Carlos Banteur Suarezt 5-2-re, mi, magyarok pedig együtt örültünk a juharlevelesekkel, hogy az egyik (érem)reménységünk, Bacskai Balázs kategóriájából kiesett a karibi. Majd az arcunkra fagyott a mosoly, hiszen 21 éves honfitársunk simán kikapott a másik nagy bokszhatalomból érkezett orosz Andrej Zamkovojtól. No nem 15-3-ra, amit az eredményjelző mutatott, de ettől még megérthettük elkeseredett és rövid nyilatkozatát: „Nem így terveztem…” Édesapja, az 1985-ben Eb-ezüstöt nyert Bacskai Imre szülői elfogultsággal csalást kiáltott, sajnos ettől nagyon messze állt a valóság. A Bendzsi becenevű bunyós nem véletlenül lett 2006-ban junior világ-, az idén pedig EU-bajnok, ami a jelek szerint még nem a legfelső szint. Tehetsége alapján eljuthat ugyan oda, de nem itt, a Mediolanum Forumban.
Ahol a tegnapi nyolcaddöntők hasonló magyar keservekkel kezdődtek. Kalucza Norbert (51 kg) tavaly a pekingi olimpián 14-6-ra kikapott mostani riválisától, a 2007-es pánamerikai bajnok Puerto Ricó-i Arroyo McWilliamstől. Nagyjából most is hasonlóan alakult a küzdelem, ehhez képest a harmadik menet közepén 0-11-re állt a meccs, amikor a Srí Lanka-i mérkőzésvezető egy felesleges számolást követően teljesen érthetetlen módon leléptette a debreceni légsúlyút. Ez persze nem menti fel Kaluczát, akiről Kovács László szövetségi kapitány annyit mondott, már a bemelegítésnél sem érezte elég élesnek, úgy vélte, talán tudat alatt a pekingi vereség dolgozott benne. Bár inkább ő dolgozott volna keményebben a ringben a revánsért. Lehet persze, úgy is hiába.
Két magyar maradt tehát, közülük Káté Gyula (64) lapzárta után csapott össze a 2007-es vb-n általa egyszer már legyőzött brazil Mike Carvalhóval a nyolc közé kerülésért. Darmos Józsefnek (91) Üzbegisztánból érkezett az ellenfele, Ramzjon Ahmedov. Ahogy valaki találóan megjegyezte, már származása felér azzal az Eb-bronzzal, ami Darmos vitrinében pihen. A meccs ennek képeként egyenlő erők küzdelmét hozta. Nehézsúlyú honfitársunk az első menet végén jelezte, hogy mélyütést kapott, a bíró nem avatkozott közbe, az üzbég viszont odacsapott, így lett 3-5. E hátrány végig megmaradt, mert míg Kaluczánál inkább bosszantó volt, itt konkrétan számított a pontozók másfelé lejtése. A harmadik menetben számoltak Ahmedovra, a végén mégis ő győzött 13-10-re. Osztottuk a szakvezetés értékelését, hogy elvették e szoros meccset, de Darmos tiszteletre méltóan azt mondta, szűken, de elmehetett. Nemcsak ezért érheti őt elismerés, hanem azért is, mert az idén öt hónapot kihagyott állkapocstörés miatt, alig tudott felkészülni a vb-re. Sérülés nélkül vélhetően legalább hozhatta volna szokásos negyeddöntőjét, mint Mienjangban és Chicagóban tette négy, illetve két éve. Ám ez 2009 és Milánó, ahol már csak Kátéban bízhatunk.