Iskolapénz

S Z Ó L Ó

Kedves apukák, anyukák! Kezdődik a tanév, én leszek gyermekeik osztályfőnöke, és örömmel jelenthetem, hogy új osztályba költöztünk. Nézzenek körül, itt fogjuk eltölteni az elkövetkező négy évet, ebben a teremben, amelyik sajnos az iskola szerény anyagi lehetőségei miatt elég rossz állapotban van. Előző gazdái nem vigyáztak rá. Tekintsék meg a falakon a kakaó- és narancslenyomatokat, a kiszakadt tiplik lyukait, a csorba sarkokat, a leszakadt fogasokat. Nyilvánvaló, hogy a terem felújításra szorul, ehhez kérném a kedves szülők anyagi és fizikai segítségét. Bizonyára van apuka, aki ért a festéshez, mázoláshoz, anyuka, aki megvarrja az új függönyt, vagy borítót horgol az osztálynaplóra, terítőt a tanári asztalra. És akinek felesleges cserepes virága van, hozza be. Nagyon jól fog mutatni. A többi anyukát pedig, aki nem ért semmihez, arra kérjük, hogy festés végeztével segítsen a takarításban. Jó szervezéssel mindez egyetlen hétvégén lebonyolítható. Én pedig a gyermekek nevében is megígérem, hogy az elkövetkező években vigyázni fogunk a megszépült osztályteremre.
A monológ nem kitalált, az elkövetkező napok szülői értekezletein főként a kezdő osztályok szülői közössége számíthat rá. E sorok írója négy osztályterem csinosításának lehetett fizikai és szponzori részese, és mindenkor megértő volt, hiszen, bizony, szegény, nagyon szegény az eklézsia, pontosabban a közoktatás. De szegény az a megboldogult szocializmus óta, hiszen akkoriban is kellettek az apukák és anyukák a kerti játékok mázolásához, a homokozó betonozásához, akkor sem futotta papír zsebkendőre és vécépapírra. Mindezt így szoktuk meg, már nem is reklamálunk, adópénzünkből ez jár a gyermekeinknek. Akinek ennél több kell, fizesse meg. Meg is fizeti.
Csakhogy! Ha alaposabban tanulmányozzuk a minisztériumok büdzséjét, rögtön szembeszökik valami. És ennek rögzítéséhez nincs is szükség túlzott alaposságra. A tárcák közül ugyanis magasan a legtöbb pénz jut az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak. Csak hogy az arányokat érzékeljük: az OKM tavaly 416,5 milliárd forintból gazdálkodhatott, a sorban a következő a honvédelmi tárca (307 milliárd), majd az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (304 milliárd). (Mindent a fegyvereknek!) A környezetvédelemre 42 milliárd, az egészségügyre 46 milliárd, a szociális tárcának 212 milliárd jutott. (Ebből készül jövőre lefaragni a kormány még jó néhány milliárdocskát.) De ne kalandozzunk el a társadalompolitika más területeire, koncentráljunk csak a kulturális élet és a közoktatás helyzetére! E területekről évtizedek óta csak sóhajtozás, panaszdal hallik, ami van, sosem elég, amennyi jut, az a meghaláshoz sok, az életben maradáshoz kevés. De mégis meg kell kérdeznünk: hol ez a temérdek pénz? Folyosói pletykák szerint a Hiller expártelnök vezette kulturális tárca minden fillérje a Művészetek Palotája utáni tartozás törlesztésére kell. A szoclib kormánynak sikerült ugyanis összehoznia a közvagyon szempontjából igen előnytelen PPP-konstrukciót, amely miatt a kultúra és közoktatás pénze hosszú évekig az adósságszolgálaté. De valószínűleg vannak itt azért más tételek is, amelyek legalábbis gyanúsak, valamint olyan jelek, amelyekből arra következtethetünk, hogy a közpénz magánpénzként hasznosul. Nem úgy persze, hogy ellopják, ilyet senki nem állítana, és bírósági szempontból sem lenne tekinthető hűtlen kezelésnek, legfeljebb illetlen magatartásnak. De azért ne feledjük, hogy miközben a nyugati gyakorlatra való hivatkozással folyamatosan csökken a hazai közoktatás színvonala, tömegessé válik a középfokú oktatás (aminek társadalmi haszna nem látszik), mindezt állandó reformmozgásban is tartják, és e hatalmas rendszer minden mozdulása irgalmatlan pénzbe kerül. E pénzből természetesen nem az iskolák és a tanárok profitálnak, hozzájuk ugyanis már nem csurog le belőle, hanem az a kör, amelyik rátelepedett a rendszerre. És gondolhatunk itt a tankönyvesektől a tartalmi reformálókig, a kísérleti programok milliárdjainak elköltőitől a digitálistábla-szállítókig mindenkire. Ha e körben valaki nem bír a szájával, és kibeszél, akkor nagy riadalom támad. Mi meg reméljük, hogy egyszer tényleg eljön a jogos nagy riadalom ideje.