Ha elvonatkoztatunk minden egyéb körülménytől, s csak az első európai selejtezőcsoport tabellájára nézünk, akkor azt mondhatjuk, a magyar válogatott a mérkőzés esélyese. Hiszen a svédektől elszenvedett vereség dacára még mindig mi vagyunk a másodikok, nekünk tizenhárom pontunk van, a portugáloknak csak tíz, ráadásul mi játszunk hazai pályán. Csakhogy borzalmasan nehéz, szinte lehetetlen elvonatkoztatni az egyéb körülményektől. A portugáloknak nemcsak a közelmúltjuk félelmetes – elődöntőt játszottak a legutóbbi világ-, negyeddöntőt az Európa-bajnokságon –, hanem bukdácsolásuk ellenére a jelenük is. Felfoghatatlan, hogy az a csapat, amelyik csillagok tömkelegétől – Cristiano Ronaldo, Deco, Simao Sabrosa, Ricardo Carvalho, Nani – hemzseg, miként végezhetett Albániával odahaza 0-0-ra, Tiranában hogyan nyerhetett csak az utolsó pillanatokban óriási kapushibának köszönhetően, hogyan veszthette el 2-1-es vezetésről a hajrában a dánok elleni otthoni meccset. A sokat emlegetett nagy számok törvényére sem kell hivatkoznunk azt állítva, hogy tíz meccsen át biztosan nem tart ez a borzalmas széria.
Ám ennél rosszabb hírünk is van. A rossz sorozat már véget is ért. Aki látta a szombati dán– portugál találkozót, az jól tudja, mire gondolunk. Ha csak az eredményt, és annak alakulását nézzük, akár azt is mondhatnánk, hogy a portugáloknak szerencséjük volt, hiszen a 87. percben egyenlítettek. Ám a találkozó lefújásakor mégis a dánok ünnepeltek úgy, mintha már a vb-döntőt nyerték volna meg. Okkal. A reális eredmény körülbelül 1-4 lett volna. Ronaldóék káprázatosan, „Európa braziljaihoz” méltóan játszottak. Az utolsó negyedórában sem ívelgették fel a labdát, szép egyéni megoldásokkal fűszerezett összjátékkal értek fel Anderson kapuja elé, szinte minden támadásuk helyzettel végződött. „Csak” a gólokkal maradtak adósak.
Ám hiba lenne arra számítani, hogy húsz lehetőségből ellenünk is csak egyet értékesítenek. S a portugálokkal szemben még azzal sem biztathatjuk magunkat, mint a svédekkel: nem hogy az elitbe tartozó együttesek közül utoljára, sohasem nyertünk ellenük. A legutolsó oda-visszavágós vereség a 2000-es Európa-bajnokságra selejtezve ráadásul még élénk emlék. Az 1998-as budapesti 1-3-nak, illetve az 1999-es lisszaboni 0-3-nak a mostani keretből Király Gábor, Dárdai Pál és Fehér Csaba is részese volt.
Dárdai várhatóan ma is ott lesz a kezdőben. S mintha szombaton benne is elpattant volna egy húr. A hétfői sajtónapon nem a köztiszteletben álló légiósként, egyben csapatkapitányként bölcsen, megfontoltan nyilatkozott, hanem a felelősség legenyhébb felemlegetésére és a kényes kérdésekre kissé sértetten reagált. Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy az esélyekre rátérve úgy fogalmazott, a nézők miatt legalább döntetlent illene elérni. A továbbjutással tehát mintha leszámolt volna. Erwin Koeman is stílust váltott. A hétfői tréningen alaposan lemarta a játékosokat, ami csak nagyon ritkán fordul elő. Nincs már meg benne az a magabiztosság, ami a múlt héten jellemezte, amikor Priskint a közvélemény előtt megalázva („nincs megfelelő mentális állapotban”) kihagyta a keretből. Pedig – s ez a kapitányra is érvényes – elsősorban a lelkekben kellene rendet tenni, mert négy nap alatt senki sem lesz jobb vagy rosszabb futballista.
Ezért arról se feledkezzünk meg, ami szombat óta a kedvező irányba változott. Visszatért Bodnár, Juhász és Rudolf állapota sokat javult, Torghelle tagja lesz a kezdő tizenegynek. A győzelmi teher a portugálokat jobban nyomja, mert nekik még mindig több a vesztenivalójuk. Ha nem sorozatokban, összefüggésekben gondolkozunk, akkor mint egyetlen mecscsen, ma is bármi megtörténhet.
Próbáljunk meg a tabellából kiindulni.
Nem adják fel. Tegnap délután megérkezett Budapestre a portugál labdarúgó-válogatott küldöttsége. A csapat este edzésen vett részt a Puskás-stadionban, ami előtt a sajtótájékoztatón két játékos, Bruno Alves és Nuno Gomes, valamint a szövetségi kapitány, Carlos Queiroz válaszolt a kérdésekre. Utóbbi elmondta, bíznak önmagunkban, de a magyar válogatottat is tisztelik. „A következő feladatra koncentrálunk, ez pedig a magyarok legyőzése, utána gondolkodhatunk a továbbiakban” – összegzett Queiroz.
Ólomlábakon jártak a Fradi-játékosok, Robbie Keane még keresi a csapatát
