Nyárvég

Ha lesznek is itt még kánikulai napok, azért egyre inkább hervadnak a napfényes órák, későbben virrad, hamarább szürkül. Mi meg ezzel együtt valahogyan szomorkásabbak leszünk. Csökken a napfény, és úgy érezzük, hervadunk. De nem. Az ősznek is lesznek örömei – szüret, barnuló, sárguló fák, dió, a Szeptember végén hangulata. A nyár vége, az ősz öszszehozza az embereket, hazaparancsolja a strandokról a lubickolókat, iskolába irányítja a csemetéket. És ez valószínűleg így van rendjén.
Most még izzadunk egy kicsit, figyeljük, milyen eredményt hozott az aratás. Én a legnagyobb biztonságban akkor érzem magam, amikor az állataim vesznek körül. És ez évszaktól független. Egy magyar vizsla és egy simaszőrű foxi van szolgálatban a háznál, rajtuk kívül két cica – de a nőstény macskán úgy látom, hamarosan gyarapodni fogunk.
De hát az évszakokról volt itt szó az elején, Karcsi haveromnál hamarosan szüret lesz, ez biztosíték arra, hogy jövőre is megőrizhetjük a jó hangulatot. (Az áprilisi választások után föltétlenül.)
Egyre kevésbé szeretek napi politikáról írni, az olvasói visszajelzések is azt mutatják, jobban érdekli az embereket a környezetem, amit a szomszédomról, az állataimról írok. Én is szívesebben teszem ezt. Unalmas már ez a mocskos dagonyázás a politikában, a bankár- és BKV-csibészségekben, fröcsög tőlük a média. Ahogyan a költő írta: „Egy kis független nyugalmat, ahol a dal megfoganhat, kértem kérve, de ő halasztá évrül-évre…”. Hát így vagyok ezzel én is. Meg sokan mások.
Szóval még rajtunk a kánikula, de hamarosan jön az enyhülés, békesség. Áprilisig tudunk várni.