Őszöd

Három évvel ezelőtt éppen ezen a napon, szeptember tizenhetedikén ismerhettük meg a hírhedtté lett balatonőszödi gyurcsányi trágáriát. A történelem során kevés ilyen trágár, mocskos szájú beszédet hallhattunk. Az ominózus szavakat nem szívesen írnám ide, mindenki tudja, mit mondott az önmagától eltelt balerina.
Annyiban feltétlenül igaza volt Gyurcsánynak, hogy a működése során eltelt esztendőkben – a beszéd előtt és a beszéd után – az égvilágon semmit nem csináltak. Illetve dehogynem: egyre mélyebbre ásták a „kurva Magyarországot” (a zengzetes jelző a kormányfő száján jött ki), s eljutottunk odáig, ahol most vagyunk.
Történelmi beszéddel állunk szemben, ezt sem elfogadni, sem megbocsátani nem lehet Gyurcsánynak, aki már lapátra került, de utódjában, Bajnai Gordonban sincs sok köszönet. Az említett beszéd erősen hozzájárult ahhoz, hogy még a tisztességes baloldal egy része is hátat fordított a böszme embernek. Nem véletlen, hogy pillanatnyilag az ellenzéki Fidesz nagyjából háromszoros túlerővel vezet a trágár mellett megmaradt hívőkkel szemben.
És ez a trágár műember nagyjából öt esztendőn át irányította az országot. Mi mindent kibír a magyar… Magam egyébként azon vagyok leginkább meglepve, hogy egyesek legnagyobb problémája még mindig az, vajon ki szivárogtatta ki a veretes gondolatokat. Mintha ő lenne a nagyobb hibás, nem az, aki egy levegővel végigkáromkodott egy teljes párttalálkozót. És ez az ember, ha tetszik, ha nem, fejezet lesz a jövő történelemkönyveiben.