Tisztelt Szerkesztőség!

Marschalkó Gyula (Budapest): Örömmel olvastam a lap augusztus 15-i számának Magazin mellékletében Minya Károlynak anyanyelvi témájú írását. Az egyre jobban terjedő idegen szavak már a megértést is nehezítik. A folyamatot megállítani nem lehet, de törekedni kell a magyarításra. A meghonosodottakat már szinte lehetetlen kiküszöbölni. Talán nem előzött meg másvalaki, és talán nem késő még a pészméker szót magyarra cserélni. Kitűnő a német példa; ők Schrittmachert mondanak. Így magyarul a léptető szót ajánlom.

Vukics Ferenc (Budapest): Voltam egykor sztahanovista, csürhe, csőcselék, majd ellenforradalmár. Izmusokból, főleg kommunizmusból kellő jártasságot szereztem. Láttam 1956-ot. Aki nem látta, ne akarja velünk megismertetni azt az időszakot. Fájlalom, hogy Gyurcsány úr – a nagy hazafi (ő maga mondta), a nagy demokrata (ezt is ő mondta), a nagy hazudozó (ezt nem ő mondta) – így egyszerűen lelécelt. Érdemeit tekintve nagy kitüntetést érdemelt volna. Remélem, lesz még igazságszolgáltatás, amikor majd a nevezett nem bújhat az elnémulás mögé. Jó drága Gyurcsány és társai, míg önök jó időben voltak jó helyen (KISZ KB-kban), gyűjtötték a milliárdokat, nem tehetségük révén, hanem eladták a gyárakat, üzemeket – ami soha nem volt az önöké –, százezreket tettek munkanélküli alattvalókká, nem törődve sorsukkal. 46 évnyi tb-fizetés után most azt mondják, kimerült a keret, most nem érnek rá engem gyógyítani, majd fél év múlva betegedjek meg. Addig öngondoskodjak. És még meg is köszönhetjük, Gyurcsány úr, hogy nem hívták be az oroszokat, mint tették elődeik. Köszönet, hogy nem állítottak föl munkatáborokat. T. utód-miniszterelnök úr. Jó ötlet a krízisalap, további pénzbeszedésre javaslom bevezetni az önként kötelező terv- és békekölcsönjegyzést, valamint a kommunista műszakot. Most már csak azt kívánom önöknek, különös anyagból gyúrtaknak, áldja meg a szocializmusuk magukat, és éljenek benne.

Dr. Szöllősy Tibor (Técső–Nyírmada): Augusztus 15–16-án Visk (Ukrajna) nagyközség adott otthont a (valamikori) máramarosi koronavárosok első találkozójának. Ennek célja a máramarosi koronavárosok kapcsolatának felelevenítése, kultúrájának bemutatása és a szétszakított részek újra egymásra találása. A kétnapos rendezvény, ami több évtizedes álom valóra válása, a viski erődtemplom díszkertjében vette kezdetét, ahol Máriamarossziget (Románia), Hosszúmező (Románia), Técső (Ukrajna), Huszt (Ukrajna), valamint a házigazda Visk elöljárói és egyházi képviselői, a küldöttségek vezetői emlékeztek és adtak hálát a Teremtőnek az újraegyesítés lehetőségéért. A küldöttségek vezetői, a helybeliek koszorúkat és virágokat helyeztek el annak a emlékoszlopnak a talapzatánál, amelyik az öt koronaváros megbonthatatlan egységét hirdeti: a városok történelmi címerei a Tisza hullámaival övezve. Tudományos konferencián a vidék helytörténészei beszámoltak kutatásaik korábbi és legújabb eredményeiről, majd egységes koncepciót dolgoztak ki és fogadtak el a turisztikai, a gazdasági, a kulturális együttműködésben. Az eseménysorozat öszszekötő láncszeme a messzi földön híres viski terített asztalok voltak. Amit az erő és a hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja.