Gőzerővel folyik a hévízi tó partján épülő II/B ütem jelű szárny építkezése, állapítjuk meg, amíg a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Kft. igazgatósági épülete felé lépdelünk. Amióta legutóbb itt jártunk, helyükre kerültek az ablakkeretek, tető óvja az épületet, a bejárat előtt két acélszerkezetű tornyon nyugszik az immár elkészült fatetőzet. Fejlődik a tófürdő – gondolhatná a gyanútlan fürdővendég, ám közel sem ilyen felhőtlen a helyzet.
Amint arról beszámoltunk, a kft. működése nem zökkenők nélküli. A korábban kitűnően prosperáló fürdő adósság-hitel állománya ma ötmilliárd forint. A II/B ütem másfél milliárd forintot meghaladó bővítési beruházását egy olyan cégre bízták, amely a nyílt közbeszerzési eljárás keretében még a gyógyfürdő jogásza szerint is érvénytelen pályázatot nyújtott be. A fürdő nagy konyhájának felújításához kapcsolódó közbeszerzési pályázaton pedig az a Diszat Kft. nyert, amelynek érvénytelennek nyilvánították a pályázatát, és kizárták a tenderből, a felújítást több tíz millió forintért mégis elvégezték – közbeszerzés nélkül.
A felsoroltakért az önkormányzat Sikeres Hévízért képviselőcsoportja feljelentést tett ismeretlen tettes(ek) ellen, s az ügyben a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság, valamint – elfogultság miatt – a Somogy Megyei Főügyészség már nyomoz is. Hogy mindezek szóba kerülnek-e a soros vezetői értekezleten, nem tudjuk, a felső vezetéssel azonban mindenképpen szeretnénk megosztani azokat az információkat, melyek a nyomozás elrendelése óta jutottak a Magyar Nemzet és a Hír TV birtokába.
Pályázat a győztes megjelölésével
Az igényesen fölújított épületben nem sejtik, hogy megérkeztünk, így amikor Hegedűs Lajos ügyvezető igazgató irodájába lépünk, döbbent rémület olvasható le a bent ülők arcáról. Stábunkat kitessékelik az ülésről, hiába hangoztatjuk, hogy csak a tudomásunkra jutott és dokumentumokkal is alátámasztott értesüléseinket szeretnénk az igazgatósággal közölni. Ugyancsak a titkárnő helyiségéből nyílik Nagy Róza stratégiai és fejlesztési igazgató szobája. Amikor benyitunk, Nagy azonnal csatlakozik Hegedűsékhez, futtában kijelenti: nem nyilatkozik, és egész nap nem ér rá. Érthető, hosszú idő után dolgozik újra, bizonyára feltorlódtak a tennivalói.
Liscsinszky Ágnes PR-menedzser kíméletesebb bánásmódot szeretne, azt mondja, az információszerzésnek léteznek kulturáltabb formái is az általunk alkalmazottnál. Nem sokkal később megérkeznek a PQS Security biztonsági őrei, és arról érdeklődnek, van-e engedélyünk az épületben tartózkodni. Közöljük: ez egy állami tulajdonú, közpénzből fönntartott vállalat. Csönd telepszik a titkárnői irodára. Szemügyre véve a berendezést, látható, hogy újak a bútorok és a padlólap; a titkárnő asztalán a Hévíz SK zászlaja csüng – érthető a hölgy futballszeretete, főnöke a klub elnöke.
Bentről hangos beszéd szűrődik ki, hallható, amint kihangosított beszélgetés zajlik a vezetőség és egy ügyvéd között: azon tanakodnak, mit tehetnének velünk. Tapintható a feszültség: a titkárnő zaklatottan egy gémkapcsot marcangol, ha cseng a telefonja, remegő hangon szól a kagylóba, de zord a minket vigyázó biztonsági őr ábrázata is. Megszületik a döntés: a folyosó végén kialakított társalgóban várakozzunk. Majd inkább mégis amellett döntenek, hogy hagyjuk el az épületet, mire ismét tudatjuk: ez egy állami cég.
Helyet foglalunk, és azon tűnődünk, vajon mi lehet a téma a zárt ajtók mögött. Talán arról elmélkednek a vezetőség tagjai, hogy Hegedűs Lajos a kft. étkeztetési tevékenységének komplett, független, külső cég által történő auditálására már a pályázat kiírása előtt kiválasztotta a nyertes céget, és a fürdő közbeszerzési jogászát, Korbély Gézát „egyszerű felhívás” kiírására utasította a győztes cég megjelölésével. De még az is elképzelhető, hogy lelkiismeret-furdalásuk van, amiért a felső vezetés nyolc tagja hatalmas prémiumot vett föl, miközben egyes dolgozók még az infláció mértékét meghaladó fizetésemelést sem kaptak.
Ügyeskedés a VIP-belépőkkel
Sétálva a folyosón a falakon századforduló táján készült fotók szórakoztatják a betérőt, hol voltak akkor még a mostanihoz fogható skandalumok? Amerre járok, sorra záródnak az ajtók – nemkívánatos személyek vagyunk errefelé. Nem tehetünk mást, tovább várunk. A titkársággal szemközti konyhában keresünk széket, és továbbra is azon törjük a fejünket, miről diskurálhatnak odabent. Lehet, hogy arról, miként trükközött a vezetés a fürdő látogatottságának adataival? Információink szerint 2006-ban a tófürdőt még több mint 800 ezren látogatták a fedett fürdő negyedmilliós közönsége mellett, egy évvel később már hétszázezer vendég sem kereste föl a tavat. (A cégvezetés úgy bűvészkedett a számokkal és csapott csinnadrattát köszöntve az egymilliomodik látogatót, hogy a tó- és a fedett fürdő látogatószámát öszszeadta.) Érdemi forgalomnövekedést azóta sem sikerült elérni. Az idei első fél évben már csak 300 ezren mártóztak meg a tóban.
Felnyílik az ajtó, a píáros hölgy mellett Szőke János humánpolitikai vezető tűnik föl, aki meglátva a kamerát, az objektívet másfelé irányítaná magáról, hangosan kell rászólni, türtőztesse magát, mire nevét hallván Szőke úr úgy eltűnik, mint szürke szamár a ködben, kollégái sem találják többé (a fürdő dolgozóitól úgy tudjuk, órákra a női toalettbe zárkózott).
Egy faxpapírra írt dokumentumot tolnak elénk, amelyben ismét felszólítanak bennünket az épület elhagyására, valamint közlik, hogy csak Hegedűs Lajos nyilatkozhatna a céget érintő ügyekben, de mivel ő perben áll a Hír TV-vel, nem ad interjút. Egyben felkérik stábunkat, írjuk alá a „dokumentumot”. Nem tesszük, hiszen egy állami vállalat területén tartózkodunk. Arra azonban lehetőségünk nyílik, hogy Hegedűs aláírását összehasonlítsuk a közbeszerzési pályázathoz kapcsolódó dokumentumon található kézírással. Kétséget kizáróan egyforma a betűformálás.
Újból csönd telepszik a folyosóra. Az épület előtti sétányon andalgó német turisták mit sem sejtenek a igazgatóság falait majd szétvető feszültségről. Tovább várunk a társalgóban a biztonsági személyzet állandó felügyelete mellett. Elképzeljük, mi folyhat a vezetőségi ülésen: biztosan arról beszélgetnek, hogy miközben a vendégszám folyamatosan csökken, a kiadott VIP-belépők száma nő. 2006-ban még alig több, mint ezer ingyenes belépőt adott ki a fürdő, tavaly már ötezernél is többet bocsátottak ki.
Ugyanakkor a járuléktartalmat a cég nem fizette meg, holott mindig a kedvezményt nyújtót terheli ez a kötelezettség. Egy VIP-belépő 6600 forint értékű szolgáltatással egyenértékű. Ezt a személyi jövedelemadóról szóló törvény, természetbeni juttatások (69) és az egészségügyi hozzájárulásról (eho) szóló törvény (3) bekezdése alapján 54 százalék szja és 14 százalék eho terheli. A Hévízgyógyfürdő vélhetőleg több millió forinttal rövidítette meg tavaly az államkasszát. Jellemző, hogy a kft. utólag próbálja meg orvosolni a problémát: egy birtokunkba került dokumentum arról tanúskodik, hogy a fürdő a VIP-belépősökkel olyan szerződést próbált meg kötni, mely szerint a két fél egymásnak számlát állít ki, „barter, pénzügyi mozgást nem igényel” megjegyzéssel. Mindezt persze utólag.
Interjú drótszamárról
Többórányi ücsörgés után úgy döntünk, nem várunk tovább, hisz sok még a teendőnk a városban. A tavat övező sétányon az őrök vigyázó tekintete kíséri minden lépésünket. A fürdő főbejárata előtt újságírók egy csoportjával találkozunk. Megtudjuk, hogy Hegedűs Lajos tart rendkívüli sajtótájékoztatót. Erre mi is kíváncsiak vagyunk. Hegedűs úr helyett azonban Liscsinszky Ágnes érkezik, és egy közleményt olvas fel. Az állunk is leesik: a vezetőség tudatja a helyi médiával, hogy stábunk megzavarta a vezetői értekezletet, zaklattuk és nyilatkozattételre „próbáltuk presszionálni” a dolgozókat, és „zaklató magatartásunkkal akadályoztuk az intézmény rendeltetésszerű működését”. Mi ez? A hatvanas évek? A kiosztott közlemény alján a dátum előtt Budapest helységnév olvasható…
Továbbhaladunk, szerencsénkre éppen Hatos Endrébe, a tófürdő vezetőjébe botlunk, aki biciklin gurul tova, mi utána – szerencsékre megáll. Érdeklődésünket elhárítja, mondván, tart a munkaideje, és egyébként is csak Hegedűs úr nyilatkozhat a cég ügyeivel kapcsolatban. Semmi gond, a saját cégéről, az utazási irodát működtető Hatos Kft.-ről szeretnénk érdeklődni, vágjuk rá.
– Hány alkalommal szerveztek utazásokat a fürdő vezetőinek?
– Nem szerveztek egyet sem.
– Mi úgy tudjuk, igen.
– Úgy gondolom… szerintem… nem szerveztünk a vezetőknek utakat.
– Tehát tagadja, hogy az utazási irodája utaztatta a vezetőséget?
– Sem a helyszín, sem az alkalom nem ideális…
– Hatos úr, mennyi prémiumot kapott legutóbb?
– A kft. ügyeiben az igazgató úr nyilatkozhat, egyébként meg nem tartozik önökre, mennyit kaptam.
– De igen, mert ez közpénzből működő cég… – de már nem kapunk választ, Hatos Endre továbbteker kerékpárján.
Kisétálunk az épülő új szárny elé. Az építkezés során a régi cölöpök megsülylyedtek, emiatt újakat kellett levernie a kivitelezőnek. Ez mintegy 170 millió forintos többletköltséget jelent. A felsoroltakhoz, tapasztaltakhoz képest szinte eltörpül, hogy az építkezésen dolgozó munkások nem viselnek védősisakot, amikor észreveszik, hogy a kerítésen át figyeljük őket, azonnal megkezdik kiosztani a védőfelszereléseket.
Polgármester-üldözőben
A polgármesteri hivatalba vezet utunk. Vértes Árpád polgármester (aki korábban a Ganz-MÁVAG futballistája volt) a titkárnője szerint nincs a városban, csak másnap tudna rendelkezésünkre állni. Hiába kérleljük, mondja meg, hol tartózkodik, odamegyünk, hajthatatlan. A városi stadion felé hajtva azonban észreveszszük autóját, azonnal megfordulva üldözőbe vesszük. A városvezető a hivatal parkolóházában áll meg, járműve motorját járatja, ki sem száll a gépkocsiból. Kisvártatva titkárnője tipeg le, kezében dokumentumokkal, és Hévíz első embere, el sem olvasva őket, remegő kézzel írja alá.
– Mit szól ahhoz, hogy nyomozás indult a gyógyfürdő ellen?
– Semmit. Ma már bárkit föl lehet jelenteni – tér ki a válasz elől, majd mosolyogva kihajt a parkolóházból.
Elindulunk, hátha megleljük az elveszett Szőke Jánost. A humánpolitikai vezetőnek ugyanúgy a cég bérel lakást, mint Nagy Rózának (a stratégiai igazgatónak a négycsillagos Palota Hotel egyik apartmanja dukál havi 90 ezer forintért). Szőke sem nyomorog, állapítjuk meg, amint a város zöldövezeti részén álló „Római lakóparkhoz” érünk. A recepciós arról érdeklődik, kit keresünk, mondjuk, csak vendégségbe jöttünk, és arról érdeklődünk, merre találjuk a kérdéses épületet. Erre érthetetlenül annyit felel, nem tud segíteni, majd bezárkózik. Sebaj, nélküle is könnyen megleljük a volt önkormányzati miniszter, Gyenesei István és felesége tulajdonában álló ingatlant, ahol Szőke Jánosnak a gyógyfürdő közpénzből ugyancsak 90 ezer forintért bérel lakást. Szőke János még nincs otthon.
Amíg hazaér, ellátogatunk a sportpályára, hogy megnézzük az NB II-be följutott labdarúgócsapat edzését. A klub – amint azt korábban megírtuk – élvezi a város és a Hévízgyógyfürdő támogatását is. Ez így is van rendjén, a sportot támogatni kell, az azonban mégis túlzásnak tűnik, hogy nagyjából tizenötmillió forintot költenek egy amatőrcsapatra, miközben volna fejleszteni való a városban is. Érdekes az is, hogy a labdarúgó kft. taggyűlésén készült, a focisták 2008. évi beszámolóját az auditor nem látta el kézjegyével, így az nem hiteles, ekképp a csapat lényegében jelenleg jogtalanul játszik a másodosztályú bajnokságban. Hévízi pletykák szerint a taggyűlés le sem zajlott.
Visszatérünk a lakóparkhoz, talán időközben hazaért Szőke úr, ám másodszor már ki sem nyitják számunkra a távműködtetésű ajtót. Köddé vált a gyógyfürdő vezetése.
Donald Trump
Globál Nógrádi Györggyel – Színt vallottak a brüsszeli politikusok
