Túlélésre berendezkedve

Mintha csak a huszonhárom éve megakadt lemezt hallgatnánk. A Portugáliától elszenvedett 1-0-s vereség után Erwin Koeman szövetségi kapitány és Kisteleki István, az MLSZ elnöke is alapvetően elégedettségét hangoztatja, hozzátéve, még sokat kell fejlődnünk. A keserű tényen, mely szerint gyakorlatilag nincs esélyünk a továbbjutásra, persze semmit sem változtat, de ha valamiről, akkor Kistelekinek arról kellene beszélnie, miért kellett a világbajnoki selejtezősorozat kellős közepén meghosszabbítani a kapitány szerződését. De hát a magyar futballban mindenki csak túlélni akar. Nagy kár, hogy erre egyedül a válogatott képtelen.

A csoport állása

1. Dánia	8	5	3	–	15-4	18
2. Svédország	8	4	3	1	9-3	15
3. Portugália	8	3	4	1	10-5	13
4. Magyarország	8	4	1	3	9-5	13
5. Albánia	9	1	4	4	5-9	7
6. Málta	9	–	1	8	0-22	1

Szakmailag egészen röviden értékelhető a szerdai találkozó. Erwin Koeman taktikája nyilvánvaló, és azt kell mondanunk, alapvetően helyes volt. A magyar válogatott biztonsági játékra rendezkedett be, abban bízva, ahogy telik az idő, a portugálok egyre türelmetlenebbekké válnak, amit a csereként beküldendő friss, támadó szellemű játékosokkal talán ki tudunk használni. Ám az egész megdőlt azon, hogy már a 10. percben gólt kaptunk, ami után a vendégeknek eszük ágában sem volt kinyílni. Más kérdés, hogy a magyar kapitány egészen a második félidő derekáig így sem kockáztatott. A legnagyobb baj pedig az, hogy ha reggelig játsszuk a meccset, akkor sem lövünk gólt. Legveszélyesebb kísérletként Bodnár (aki helyett tévesen Fehért tüntettük fel a kezdőtizenegyben) harmincöt méterről eleresztett szabadrúgását jegyezhettük fel.
Mit tehet egy ilyen meccs után a szövetségi kapitány? Elmondja, hogy öngyilkosság nekiugrani a portugáloknak, fogadkozik, hogy a hátralévő két mérkőzésen a csapata mindent elkövet a tisztességes helytállás érdekében, azt is elnézhetjük neki, ha megjegyzi, még nem lefutott a továbbjutás kérdése. Mindezt Koeman is megtette. Az viszont már furcsán hatott, hogy az elégedettségét fejezte ki. Arra pedig a legkevésbé sem volt alkalmas a pillanat, hogy az egyik kollégát kioktassa – kérdésre válaszolni illik, nem minősíteni azt –, s ironizáljon: „sokan nyilván arra számítottak, száz százalékkal végzünk a csoport élén, most ezért keserűek”. Koemannak ugyanis nem árt észben tartania, hogy úgy is járhatott volna, mint honfitársa, Leo Beenhakker. Akit, miután Lengyelország 3-0-ra kikapott Szlovéniától, rögvest menesztettek. Pedig egyelőre nagyobb név a szakmában, mint Erwin Koeman.
Persze jól tudjuk, a mi kapitányunk be van betonozva. Példát ritkító módon a sorozat kellős közepén, avagy azelőtt, hogy érdemben megkezdődött volna, az MLSZ meghosszabbította a szerződését. Felfoghatatlan, hogy erre miért volt szükség. Az akkor éppen emelkedő hangulatban egy jó PR-délután többet ért a józan megfontolásnál. Nem Koeman fejét akarjuk, valószínűleg mással sem tartanánk előrébb, de legalább a látszatra illene ügyelni. Miféle értékelésre, elemzésre, számonkérésre számíthatunk a sorozat végén?
Olyanra, amilyenre Kisteleki Istvántól tegnap futotta: „Egy hibát leszámítva maximálisan azt hozta a csapat, amit várni lehetett tőle. Ha azt nézzük, hogy már csak két mérkőzés van hátra a selejtezősorozatból, és ugyanannyi pontunk van, mint a portugáloknak, akkor azt hiszem, elégedettek lehetünk a szereplésünkkel. Úgy érzem, még nincs lefutva a továbbjutás, de mindenképpen sokat kell még fejlődnünk. A szurkolók csalódottságát megértem, az eredmény miatt én is szomorú vagyok. De jó úton jár Erwin Koeman válogatottja, és a csapatnak időre van szüksége.”
Ez a magyar futballvalóság. Korosztályok nőnek fel úgy, hogy értékelhető labdarúgást látnának idehaza, miközben töretlen a fejlődés. Csak győzzük kivárni a végét.
Az 1. csoport további szerdai mérkőzésein: Málta–Svédország 0-1, Albánia–Dánia 1-1.