Főszerkesztője József Attila-díjas költő, szociográfus, Ferenczes István, aki a nemzet és az egyén sorskérdéseit mitikus, balladisztikus versekben és megrendítő prózai alkotásokban rögzíti, de ő fedezte fel az egyik legeredetibb fiatal magyar költő, a Moldvában született Iancu Laura lírikusi talentumát is. A könyv formátumú és terjedelmű lap augusztusi számában a Nagykárolyban született, jelenleg Budapesten élő Ármos Lóránt Ha tudnám című verse szólaltatja meg a lélek legmélyebb fájdalmait. A szülőföldjétől, a vidéki, az erdélyi Magyarországtól elszakadni kényszerült ember panasza egyszerűen, drámaian szólítja meg az olvasót: „Égő fejemnek párnát keresve / indulnom kéne haza, de merre?” A költemény azt is elvarázsolná, aki közvetlenül nem élt át hasonló élményt, de a Kárpát-medencében, anyaországi határon innen és túl igen kevés magyar ember él manapság, aki ne élte volna át a tartós (végleges) elszakadást a fölnevelő tájtól, s ne tette volna fel a kérdést magának. Szikra János leheletfinom Pünkösdi énekének eszmei horizontja Csíksomlyótól, az örök élethordozó kegyhelytől a varázslatos Abbáziáig, a Monarchia és a jelenlegi Horvátország büszkeségéig (Opatija) terjed.
A primer alkotások nyomvonalán haladva Potozky László rövidprózái látó és láttató tehetségről árulkodnak. A megjelenített helyszínre varázsolja olvasóit. Akár a feltételezhetően csíkszeredai, öreg, az enyészet báját hordozó külvárosi házba lépünk be, ahol a főhőst közeli rokonának, a múlt egyik utolsó tanújának halála várja (Tea keddre). Nyomasztóan jó a Másik Potozky-novella, a Drót a pofán, amely egy ötvenes évekbeli szörnyű élményt rögzít a feketevágás rettegésétől a fekete autó borzadályág. Potozky László, a csíkszeredai születésű, Kolozsváron tanuló egyetemista életkorából következtethető, hogy az utóbbi elbeszélés nem saját közvetlen élményeiből táplálkozik, mégis meglehetősen szuggesztívan írja le. Drámai élethelyzetet rögzít Szekeres Tibor Sani című elbeszélése, amely az idegenbe, Némethonba szakadt magyar–székely ember hazátlanságát, az örök menekülő embertípus tragédiáját egyszerre vetíti elénk. Aki örökké menekül, előbb-utóbb önmaga, valódi sorsa elől fut el, anélkül, hogy rohanás közben ezt észrevenné. Amikor lehiggadván mégis észbe kap, már késő, hiszen olyan bűnöket követett el, mint Sani, a novella narrátora.
Számos izgalmas tanulmány is olvasható a Székelyföldben. Miszlay Zsolt az észak-erdélyi vasúthálózat Trianon tragikumának konkrét lecsapódását írja le, egyben hiteles áttekintést ad a mindannyiunkat sújtó, mindmáig orvosolatlan diktátumról. Izgalmas és élményszerű dolgozatot írt Gazda József Ignácz Rózsáról, a székely írónőről, akinek művein át sokan tettük meg első lépésünket az olvasás világába. Remek, élményszerű interjúbeszélgetést folytat Mirk Szidónia-Kata Berecz András ének- és mesemondóval. A cím: Fül faragja az ember száját leghamarább. Az augusztusi számot Márton Ferenc illusztrációi teszik érzékletessé.
Mindez csak ízelítő a lap gazdagságából. Érezhető, hogy a szerkesztőség vigyáz a műfaji arányokra, de azt is tudja, hogy egy kortárs irodalmi lap vivőereje elsősorban a kortárs szépirodalom és a kortárs művekről szóló tanulmány és kritika.
(Székelyföld. Kulturális folyóirat, XIII. évfolyam, augusztus.)
origo.hu
Így erősítheted otthon az immunrendszered és a keringésed
