Állatvilág

Az állatok világnapját az olaszok találták ki 1931-ben. Az ünnep célja eredetileg az volt, hogy felhívja a figyelmet a vadon élő állatok pusztítására, később a kör bővült a velünk élő állatokkal is. Alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Például ugye kutya nélkül is lehet élni, de minek. 1931. október 4-e óta sok víz lefolyt az egyre szennyezettebb folyókon és az a mészárlás, amit az ember végzett az állatvilágban, szégyenteljes. Komplett élőhelyek szűntek meg, teljes populációk tűntek el a föld színéről. Együttélés helyett irtóhadjárat, felelősség helyett kapzsiság és mohóság, lelkiismeret helyett haszonelvűség lett mindennapos. Humánus alternatíva helyett kísérleti laborok és telepek. Állatfajok százai élnek végveszélyben, anélkül is, hogy vadásznak nevezett pszichopaták agyonvernék a csecsemőiket, mint a fókák esetében. A legnagyobb sztárok közülük természetesen a jegesmedvék és az óriáspandák, mert olyan aranyosak. Akiknek rosszabb a píárjuk, még kilátástalanabb helyzetben vannak, például a vörös farkas, a jávai orrszarvú, a tatárantilop vagy az indri, a sort oldalakon keresztül lehetne folytatni. Pedig az utóbbi komoly legendával is rendelkezik, az ősi hiedelem szerint a legnagyobb ma is élő félmajom, az „erdei ember”, akitől az összes majom származik és az erdők védelmezője. A legnagyobb baj az, hogy mindez nem valami túlfejlett animájú szenvelgés, hanem az egyik következménye annak, hogy a szakralitás eltűnőben van a mindennapokból és helyét elfoglalja az erőszak és a haszonelvűség. A teremtett világ iránti tisztelet forrása a teremtő Isten iránti szeretet. Október 4-e Szent Ferenc halálának napja. Nem véletlenül volt ő a legnépszerűbb szent immár nyolc évszázada, a róla szóló történetek szájról szájra jártak, különösen a madarakkal kapcsolatos események. Például amikor Cannarióban prédikált, előtte csendre intette a fecskéket és azok azonnal engedelmeskedtek. Továbbmenve észrevette, hogy a környező fákra egyre több madár telepszik le és ezt mondta a társainak: Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgaimnak, a madaraknak! Majd így szólt a sereglethez: Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, ezért mindig és mindenhol kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket. Szabadságot adott nektek, oda repülhettek, ahová akartok, Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. És se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Ez lenne hát az örökség. Csak meg kellene látni. Akár szívvel is. Kezdhetjük bármilyen csekélységgel. Például nem vásárolunk piros farkú amazonpapagájt, ugyanis a fészkekből elrabolt fiókák kilencven százaléka elpusztul, mielőtt eljutna a kereskedőhöz, a maradék pedig egy ketrecben tölti az egész életét.