Az elárult nemzedék

Nehéz visszafogottan írni arról, amit a Bajnai-kormány az óvodákkal és az iskolákkal művel. Jobban illene ide az a liberális orgánumokban használt alpári stílus, amit a magukat publicistának tartó megmondóemberek használnak, amikor például az egyházakat állítják erkölcsi pellengérre.
Több hónapos sunnyogás után szerdán végre sikerült kipréselni a Hiller István vezette oktatási tárcából az idei elbocsátási statisztikákat: az új tanév kezdetén hatezer pedagógust tettek lapátra. Két éve tízezren, tavaly kétezren jutottak erre a sorsa, vagyis három év alatt sikerült utcára penderíteni a hazai pedagógusállomány tizedét. Tavaly „csupán” húszmilliárd forintot vettek el az oktatástól, mégis ezrek kerültek az utcára, mert már néhány ezer forintos elvonást sem lehet kigazdálkodni máshogy, mint osztályösszevonással, iskolák egyesítésével vagy végleges bezárásával.
Bajnaiék most lendültek bele igazán a „válságkezelésbe”: a jövő évi költségvetési javaslat a tavalyinak több mint a háromszorosát veszi el. Az idei adatokat alapul véve így jövőre húszezer fős elbocsátással számolhatunk. Ebben az ütemben haladva öt év alatt a teljes állományt – képletesen szólva – likvidálni lehet. A bérbefagyasztáson és a 13. havi fizetés megvonásán felül jövőre megadóztatják a tanárok étkezési hozzájárulását, velük fizettetik ki a kötelező továbbképzéseket. A tanári fizetés éhbérré változtatása dupla nyereség a kormánynak: jövőre még az elbocsátással járó végkielégítést sem kell kifizetni a távozóknak, a családfenntartó pedagógusok ugyanis önként hagyják el majd az iskolát, és beállnak a helyi szupermarketba éjszakai műszakvezetőnek.
Ennél is súlyosabb a gyermekek jövőjének felemésztése. Már rég nem az oktatás minősége forog kockán, hanem a bölcsődék, óvodák és iskolák puszta léte, és egyre erősebb a gyanú, hogy a kormány ezen intézmények bezárására törekszik. Az óvodafejlesztéseket elhalasztották, bölcsődeépítésekről eddig sem hallottunk. Jövőre minden egyes gyerek oktatására kétszázezer forinttal jut kevesebb, és százezer forinttal apasztják a bölcsődei ellátás támogatását. Eközben jelentősen nő a szaktudást nem igénylő családi napközik és a még ennél is vitatottabb családi gyermekfelügyelet állami támogatása. Ezekben bárki lehet gondozó, aki elvégezte az általános iskolát, az egyik legfontosabb előírás pedig az, hogy két négyzetméter (!) alapterület jusson egy gyerekre. Vajon milyen felnőtt lesz abból a gyerekből, akit óvónő helyett olyan ember „nevel”, aki nem tud egy gyerekdalt sem, akivel kisgyermekként nem ismertetik meg a festés, a rajzolás örömét, aki nem tanulja meg az alapvető szabályokat és erkölcsi értékeket?
A baloldali politikusok fasisztának kiáltják ki azokat, akik a „segélyt közmunkáért” elvét hirdetik, vagy akik természetbeni juttatásként adnák oda a családi pótlékot, hogy a pénz valóban a gyerek élelmezését és ruházkodását szolgálja, ne a helyi kocsmárost gazdagítsa. Vajon ki akarja jobban a cigány gyerekek felzárkóztatását: az a polgármester, aki iskolába járáshoz kötné a családi pótlékot, vagy a szocialista kormány, amelyik harmadára csökkenti a rászoruló gyerekek étkeztetésének támogatását, százmilliókkal kevesebbet ad felzárkóztatásra, radikálisan csökkenti a sajátos nevelési igényű és a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó tanárok bérpótlékát?
A szocialista kormány hatalomra lépésének pillanatában elárulta a jövő nemzedéket, és lassú agóniára ítélte az oktatást. A baloldali elit számára közeleg a vég. A hazai oktatási rendszert számtalan helyen megsebezték, de a pulzusa még tapintható. Gyorsan kell a változás. Minden nap számít.