Tizenötödik alkalommal hajózott ki a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület Gondolája, fedélzetén a felkért előadókkal, meghívottakkal és alapítókkal, többek között Mádl Ferenccel és Martonyi Jánossal. A találkozó témája részben a kötcsei polgári piknik felvetését folytatta: Új magyar kulturális stratégia – mit várunk el tőle, és mit teszünk hozzá? A gondolatindító beszédeket Balog Zoltán elnök bevezetője után ezúttal Csoóri Sándor író, Kodolányi Gyula költő, Eperjes Károly színművész és Granasztói György történész tartotta. Előadásukban felvázolták a magyar társadalom siralmas kulturális állapotát, igyekeztek feltárni ennek történelmi okait, majd a lehetséges megoldásokat.
Csoóri Sándor a Trianon utáni magyarságot kifosztott, ösztöneitől megfosztott népnek jellemezte, amely az első szabad választáskor adódó nagy esélyt elmulasztotta a szembenézésre, ehelyett együtt szavazott a vérbíró, a vallató és a kommunizmus áldozata. – Milyen államrend az, amelyikben így lehet lopni, mint nálunk? – tette fel a kérdést, majd javasolta a politikai rend alapos megreformálását. A kultúráról szólva hangsúlyozta, mekkora szükség lenne a tényirodalom, a szociográfia műfajának felélesztésére, hisz a szegénység, az éhezés és nyomor hasonló méreteket öltött, mint a műfaj kialakulásának idején. Úgy véli, a rádióknak, televízióknak a műsoridő legalább 30 százalékában magyar művészettel, irodalommal, zenével kellene foglalkozniuk, hogy a nép visszakaphassa műveltségét és önazonosságát.
Kodolányi Gyula költő A lét rendje és a kultúra címmel tartott előadást, amelyben forradalomnak nevezte a rendszerváltozást, amennyiben az a lét rendjét állította helyre a kommunizmusból demokráciába történő átmenet során – intézményi és spirituális értelemben egyaránt. A rendszerváltozást sikeresnek, az utána következő időszakokat azonban összességében sikertelennek értékelte, egy visszarendezési kísérletnek, amelynek eredménye a lázító önzés, harácsolás és az, hogy padlóra került a magyar nép önérzete. Ugyanakkor kifejezte reményét, hogy a romokon újfajta tradicionalista gondolkodás éledhet fel. Kifejtette, a posztmodern és a vele szövetséges politikai korrektség a nyolcvanas években a hatalom elleni szembenállás jegyében az emancipált egyén nevében jött létre, és talált nemzetközi partnerekre. Természetesen sorolódtak az irodalmi és történelmi hagyományoknak hátat fordító, azokat relativizáló művelői a balliberális politikai irányzathoz, és ennek regnálása idején kiterjedt klientúrát és intézményrendszert építettek ki. A nemzeti oldalon viszont szellemi újjáépítés kezdődött, amelynek célja a múltunkkal és jövőnkkel való kapcsolat helyreállítása. Emellett azonban be kell fejezni azt a munkát, amelyet a rendszerváltó kormány nem tudott: az értéket központba állító intézmény- és ellátórendszer kiépítését. Végezetül kijelentette, a kultúra gondjai nem különülnek el nemzetünk egyéb gondjaitól, de a lét rendjének helyreállításakor csak a kultúrára támaszkodhatunk.
Eperjes Károly bibliai példázattal világította meg a társadalom erkölcsi állapotát, illetve kifejtette, az igazi mellett még két trianoni tragédiát kellett átélnünk, a szellemi Trianont 1994-ben és a lelki Trianont 2005. december 5-én. Véleménye szerint ahhoz, hogy hasonló ne fordulhasson elő, a jövőben új alkotmány kell, olyan, amely a tízparancsolat utolsó hét parancsával (az emberi parancsokkal) összhangban van.
Granasztói György történész azt a kérdést tette fel, és válaszolta meg, hogy milyen kultúrpolitikára van szükség. Felelevenített olyan eseményeket és törekvéseket, amelyek a nemzeti öntudatot erősítették, például a millenniumi országzászló mozgalmat vagy a művészet világszínvonalú tereinek felépítését, és vázolta ezzel szemben a jelent, amikor a kulturális kormányzás a nagyvilági esztétikai nihilizmust követi, és akkor beszél nemzeti identitásról, ha annak nincs valós tartalma. Pedig szerinte a jövő alapja a múlthoz való ragaszkodás lenne. Kulcsfeladatként emelte ki a szellemi élet szerveződéseinek kialakítását, az aczéli intézményekkel szemben a civil szerveződések támogatását és bevonását a döntésekbe, illetve azt, hogy a közpénzek elköltése mellett ellenőrizni kell a teljesítményt. Az új kulturális kormányzat feladataként emelte ki a társadalmi összetartozás erősítését a kultúra által. Néhány konkrét feladatot is említett, például a művésznyugdíjak rendezését, a cigányság kulturális különbözőségének elfogadását és gondjaik megoldását, illetve új múzeumi törvény megalkotását. Összefoglalva elmondta, hogy a közjó, az általános összetartozás feltételeit kell megteremteni egy átfogó kulturális szerkezetváltással.
Jegyzet a 6. oldalon
origo.hu
Orbán Viktor telefonon beszélt a világűrben tartózkodó Kapu Tiborral – videó
