Egy magyar New Yorkban

Bajnai Gordon, a válságkezelő kormányfő New Yorkba utazott az ENSZ éves közgyűlésére. Ha már ilyen hosszú utat tett meg, találkozott mindenkivel, aki számít és aki hajlandó volt vele találkozni. Idegenbe szakadt hazánkfiaival, a multimilliárdos Sorossal, a befolyásos Gátival, a volt amerikai nagykövettel, bankárokkal és az ENSZ-főtitkárral. Utóbbinak előadta nagyszabású tervét a népirtás-megelőzési központ felállításáról Budapesten.
A jelek szerint Bajnainak Magyarországon minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve. Csak így lehet ez, hiszen már csak egy népirtás-megelőzési központ hiányzik a komfortérzetéhez. És még az, hogy elháruljanak végre azok az apró-cseprő jogi problémák, amelyek megakadályozzák, hogy kormányának kiemelt fejlesztési terve, a sukorói szerencsejáték-gigaprojekt is megvalósuljon. Ahol majd kipörgetheti akár az a hónapok óta gerincsérvműtétre váró beteg is azt a pár millió forintos nyereményt, ami elegendő ahhoz, hogy befeküdjön végre egy jó kis magánkórházba.
Lehetséges, hogy tényleg szükségünk lesz arra a népirtás-megelőzési vagy inkább népirtás-elhárítási központra. Itt vannak például a reményvesztett, életüket kilátástalannak tartó emberek. A napokban egy család menekült az öngyilkosságba azok közül, akik szabadesésben zuhannak át az egyre ritkábbra szőtt szociális hálón. A nemzethez tartozó, a munkabérükből már megélni képtelen tömegek, a munkanélküliek, a pár tízezer forintból tengődő nyugdíjasok, az egy fizetésből élő gyermekes családok nem számítanak. Csak az számít, hogy a pénzbefektetők számára vállalt kamatot biztonsággal kipréselje a kormány a költségvetésből. A befizetett adóinkból. A verejtékünkből.
Nem árt rögzíteni, hogy az ENSZ nem csupán a brutális fizikai megsemmisítést tartja népirtásnak, genocídiumnak, hanem minden olyan cselekedetet, amely arra irányul, hogy egy nemzet vagy egy népcsoport részben vagy egészen kipusztuljon a saját szülőföldjén. Tágabb értelemben tehát az a családpolitika is genocídiumhoz vezethet, amely megakadályozza – akár brutális megszorító intézkedések segítségével – a születéseket. Mielőtt elutazott Amerikába, hogy felvethesse ötletét a népirtás-megelőzési központra, Bajnai Gordon benyújtotta a jövőbeni intézmény hatáskörébe tartozó költségvetési törvényjavaslatát.
Az átmeneti kormányfő New Yorkban is bizonyította, csak a saját népével szemben ilyen megátalkodottan kegyetlen. A bankároknak, ha nem is libazsírral, ígéretekkel kenegeti a máját. A JP Morgan, a Rockefeller és a Citigroup fejeseit azzal nyugtatgatta, hogy aggodalomra semmi okuk, az utódjának sem lesz sokkal nagyobb mozgástere, mert az országnak teljesítenie kell azokat a mutatókat, amelyeket elvár tőle a nemzetközi befektető közösség. És mert a jelentős mennyiségű devizahitel miatt érzékeny politikai kérdés a forint árfolyama, meg lesz kötve az új kormány keze.
Hogy is van ez? Talán szándékosan aludtak Csipkerózsika-álmot, amikor a külföldi tulajdonú bankok kihelyezték a lakosságnak a devizahitelek százmilliárdjait? Szándékosan vették fel az IMF brutális nagyságú hitelét – az Országgyűlés háta mögött – ugyanezen bankok támogatására, hogy a világbanki „szerkezetátalakító”, vagyis népnyomorító diktátumok kényszere alá helyezzék az országot?
Hogy is kerültünk ilyen helyzetbe? Emlékezzünk csak: Medgyessy 2002-ben fűt-fát ígért, és a csalárd ígérgetés a hatalomba repítette. Gyurcsány 2004-től két évig böszméskedett, nem csinált semmit, csak hazudozott. Bajnai ehhez asszisztált, majd ő lett a takarító, vagyis a válságkezelő.
Most New Yorkban megígérte a pénzbefektetőknek: aggodalomra semmi okuk, a következő kormány gúzsba lesz kötve, ezért úgy táncol majd, ahogy a pénzszivattyút működtető urak fütyülnek. Ha valaki azt vetné fel neki, hogy szuverenitás, talán visszakérdezne: hány százalékra?