Kis lépések

Mindenki tüntet, és ez így van rendjén. Szezonja is van, és a helyzet is olyan abszurd és elviselhetetlen, hogy mindennap lenne rá nyomós ok, reggeltől estig. A Hulladék Munkaszövetség is tüntetett, figyelemfelkeltő demonstrációt tartottak a környezetvédelmi termékdíjtörvény változtatásának általános parlamenti vitája alkalmából Budapesten, a Kossuth téren. Az akció során látványosan a szőnyeg alá söpörték a problémákat. Történt mindez azért, mert a szövetség szerint semmivel sem kerültünk közelebb ahhoz az egyébként törvényben meghatározott célhoz, hogy a hulladék mennyiségét csökkenteni kell. Ezért arra kérték a képviselőket, hogy ne fogadják el a környezetvédelmi törvény jelenlegi módosításait. Na most ebből így se, úgy se lesz semmi. A szemét, az extraprofit végterméke elborít minket minden szinten – még szerencse, hogy legalább az autisták készpénzzel fűtenek. Ha emberibb, élhetőbb környezetet szeretnénk kialakítani magunknak, és valóban az a vágyunk, hogy legalább a maja naptárt túléljük, akkor nekünk, civileknek kell lépnünk, mindennap egy kicsit. A Hulladék Munkaszövetség például már évek óta terjeszti különböző fórumokon, piacokon, konferenciákon a tudatos vásárlók egyik alapvetését, amelyből kiderül, miként lehet viszonylag egyszerűen csökkenteni a saját hulladékunkat. Mindehhez egyébként a józan paraszti ész is tökéletesen elegendő. Teszem azt, ha az ember a bevásárláshoz listát visz magával, és ahhoz kutya következetesen tartja is magát, mindjárt ki lehet rúgni azokat a megvásárolt pszichológusokat, akik összeállítják a nagyáruházak gondoláinak (romantikus elnevezés) sorrendjét. A listát saját kosarunkban, vászontáskánkban helyezzük el, kevesebb nejlonzacsi lobog majd vidáman a maradék fákon. Ha csak tudunk, komposztáljunk, ez azzal a jó érzéssel is jár, hogy aktívan részt veszünk a teremtett világ körforgásában. Műanyag csomagolás helyett választhatunk üvegest, ha nagyon nem megy, mert az ember gyarló és lusta, akkor legyen a cucc visszaváltható, vagy legalább tapossuk laposra, és gyűjtsük szelektíven, hátha nem öntik össze a végén. Ha csak lehet, vásároljunk piacon, segítsük a kistermelőket, akik bitang kemény munkával próbálják eltartani a családjukat. Támogassuk a tisztes hazai kisipart (ahol még nem nyírták ki), kidobás helyett javíttassunk, ez legalább még egy családnak megélhetés. Az a szó, hogy szolidaritás, ezt jelenti a hétköznapokban. Ha mindenképpen meg akarunk válni valamitől, adjuk tovább, cseréljük el, észre fogjuk venni, hogy nincs olyan baromság a földön, aminek ne örülne még valaki. Mindezek közben pompásan lehet beszélgetni a piacon, a kocsmában, a kis boltban. Előtte pedig kapcsoljuk ki a tévét.