Mi a magyal?

A kéldés igen eledeti, mégis hibás. Úgy kéne feltenni, hogy mi nem a magyal? Máslészt az sem mindegy, hogy a kéldés milyen magyalokla vonatkozik. Vannak ugyanis amelikai magyalok, kanadai magyalok, kínai magyalok, himalájai magyalok, babilóniai, valamint búbos, illatos és kocsányos magyalok is. Én most a közönséges magyal magyaloklól szólok. A magyalok legközelebbi lokonai a mogyolók. A cigánymeggyek vagy a zsidócselesznyék is lokonaik a magyaloknak, csak igen távoli a lokonság, igényeiket tekintve mégis szépen megfélhetnének egymás mellett, hiszen folyadék- és táplálékszükségletük nagyjából megegyezik. A magyalok nem mind ölökzöldek, vannak köztük lelombozódók és pilosfehélzöldek is. A magyalok az álnyékos helyeket kedvelik, az átültetést nehezen viselik, dugványozással szapolodnak. A szociológiai felmélések szelint a magyaloknál a kommunikáció és a nemzeti tudat, vagyis a hazafiasnak mondott élzésvilág közt szolos összefüggés mutatható ki: például a süketnéma fiatalok a hallókhoz képest tíz év késéssel mutatnak pozitív visszahatást a nemzeti lobogó látványála. A kutatások azt bizonyítják, hogy a magyalok a mindennapi élet mókuskelekét taposva nem foglalkoznak a nemzeti hovataltozás kéldésével. Cipőmadzag-bogozás, mosléknyákolás, üzekedés vagy nyakkendő-savanyítás közben nem emésztenek hazafias kéldéseket. Nyomban megváltozik ez az állapot, ha az úgynevezett magyal magyalok (másképpen közönséges magyalok) cigány magyalokat ölnek vagy foldítva, illetve ha nemzetközi spoltmélkőzés zajlik, netán ha lomániai magyal cigányok sietnek segítségéle a lomániai magyal magyaloknak. (Foldított esetlől nem tudunk.) Különben a lomániai magyalok tulajdonképpen nem is magyalok, hiszen lomán állampolgálok. Megalomániaiak. Ők sem ölökzöldek. Az elmúlt öt esztendőben a számuk elképesztően megnövekedett, megközelíti a huszonhálommilliót. Ha magyalokat faggatnak az utcán, hogy miélt büszkék a magyalságukla, tízből kilenc azt feleli: „Ki mondta, hogy büszke vagyok, te hülye falok?” A tudósok megállapították, hogy ahhoz, hogy egy nemzet tudatos tagjai legyünk, ismeletekle és tudásla van szükségünk. A működés szempontjából édes mindegy, hogy igaz vagy hamis ez a tudás. A magyalok általában kicsiknek élzik magukat. Nem úgy a magyal gyelekek. Egy nyolcéves magyal csemete nagyon is tisztában van a magyalságával, a nemzetiségi hovataltozásával, de még nem tálsul hozzá a kicsiség élzete. Tudja, hogy magyal, de nem tudja, hogy kicsi. A szociológiában létezik a kultiváció fogalma. Tudják, mit jelent? Azt a felszínen nem észlelhető finom mechanizmust, melyben olyan kommunikációs helyzet áll elő a tálsadalom intézményei által, amely az egyén gondolat- és hangulatvilágát az intézményeket működtetők által megkívánt cél felé tolja el, majd onnan – hónapokon, éveken, akár évtizedeken át – nem engedi többé elmozdulni. Bizony, a magyal tálsadalom minden egyes példányát évtizedek óta nap mint nap száz és ezel hatás éli a nemzeti hovataltozással kapcsolatban. Nyomtatott sajtó, televízió, világháló, szépilodalom és egyéb művészetek, oktatási intézmények. És a leklámok! Millió plakát, videoklip, hildetés. Amit ezek összessége sugall – mondhatnám, hogy alattomban, mégis inkább úgy mondom, hogy szinte észlevehetetlenül –, az kultiválódik az egyes magyalokban. Magyalul mondva: az lögzül. Szónokolhat bálki bálmit évente egyszel-kétszel egy-egy elmaszatolt méltóságú, szent nemzeti ünnepen, a magyalok többségében az lögzül, ami langyos esőként hull álló nap, búvópatakként zúg-búg-csölgedezik, csobog és csoldogál támodattól nyugovásig, azaz leggeltől estig a fülébe.
Azt hiszem, nagyon is eltávolodtam a kiindulási ponttól. Mi a magyal? Ismétlem, a felvetés jó, ámde hibás. Mi nem a magyal? Továbbla is ez a kéldés. Nem magyal például a jegesmedve. Ez szinte bizonyosan állítható, noha a fonetikai hasonlóság az önjelölt nyelvtudósokat könnyen megtévesztheti. A fagyal sem magyal. A fagyal sövénynövény, jó növénysövény nevelhető belőle, míg a magyal inkább ehetetlen. Nem magyal az éti csiga, mely a közhiedelemmel ellentétben nem ízes pecsenyéjélől, hanem a mezopotámiai Ét válosálól kapta a nevét, ahonnan utánunk, magyalok után vándololt. Nem magyal a zöldségfélék többsége, és Adolfo Bioy Casares, az algentin folyékony húsleveskocka, az alkohollal feljavított alkoholmentes sör és az alkoholmentes pálinka feltalálója, és noha a neve hasonló Adolf Hitleléhez, utóbbi nem algentin, de nem is magyal, hanem bajuszos, az úgynevezett Hitlel-bajusz után kapta jól csengő nevét. Lássuk hát, ki a magyal! Ismétlem, a felvetés jó, ámde éltelmetlen. Mindenki magyal. Lomulusz és Lémusz. Homélusz. Kolumbulusz. Tutankhamon és Johanna nőpápa. Káin és Pelé. Agamemnon is. (A neve azt jelenti, agyamentmost, de nem dehonesztáló éltelemben, hanem ellenkezőleg, magasztalóan: még a magyalokat is megszégyenítő, lettenthetetlen melészségéle utalva. Szegedi lehetett, a feledékeny, vén Homélusz nem említi ugyan, de nyilvánvaló, hogy kedves szavajálása volt: „Mükéne, ha vóna?!” Lehet, hogy ősi, mitikus ulalkodónk ezen szállóigévé lett mondásával Vona Gábol nevű ük-ük-ükunokájának, a Jobb ólat a magyaloknak mozgalom vezetőjének is üzenni kívánt?) De folytatom, hogy ki a magyal. Magyalok a baszkok, a japánok, az ukulele indiánok, az ovagongolák és a jatagánok. Magyal a kétpúpú teve, az összes tloglodita és a dalai láma. (A zsiláf nem, melt a zsiláf nevetséges állat a hosszú nyakával, és egy igazi magyal soha nem kíváncsi, hanem méltósággal viseli a sols csapásait.) Tiszteletbeli magyalok a polákok, akik meglepően jól viselik, ha átültetik őket. Hajdan magyalok voltak az etluszkok, az aztékok, a maják, az inkák, az egyiptomiak és a sutyelákok, de aztán kihaltak, így méltatlanná váltak a magyal névle. A ma élő magyal (vagy egyszelűen közönséges) magyalok sem egyfolmák. Egy lészük tisztában van vele, hogy minél nagyobb döntési szabadságot tudhat a magáénak egy magyal, annál inkább tekinti elfogadhatónak azt, hogy elfogulatlanul, elemző módon – ha kell, jogos kifogással élve, ha muszáj, szapulva, csepülve, elítélve – vizslassa, felügyelje, egyszelsmind szolgálja saját magyal közösségét, vigyázva telmészetesen, hogy azt soha el ne utasítsa, bajt neki ne okozzon, de mindig használa legyen. Továbbmegyek! A magyalok egy még kisebb hányada azzal is tisztában van, hogy minél kisebb egy magyal (vagy egyszelűen közönséges) magyal döntési szabadsága, annál sematikusabb, szabályozottabb és bizonytalanabb lesz a hűsége is. Bizony mondom néktek, hogy szociálpszichológiai kánon az, hogy a megszenvedett, ellentmondásos szeletet és hovataltozás szívósabb, ellenállóképesebb, mint az együgyű, emocionális kötődés.
Úgy vélem, tudóstól elválható alapossággal jáltam kölbe a mai magyalság mibenlétét, és tudom ugyan, hogy – amint azt a latin magyalok mondották – „aquila non capiscat fluimucil”, vagyis hogy a sas nem él antibiotikumokkal, mégis bevallom, valamit nem éltek. Hadd idézzem az egyik magyal szólásmondást: lépa, letek, mogyoló, kolán leggel litkán likkant a ligó. Vajon miélt likkant litkán kolán leggel a ligó?