A legutóbbi három forduló eredményeinek ismeretében tényleg le a kalappal az MLSZ előtt, hogy olyan szerkezetet tudott kilobbizni a magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtezőinek, amelynek segítségével csak közvetlenül a sorozat vége előtt derült ki: pontosan ott a helyünk, ahol eddig, a mindenkori vb- vagy Eb-kvalifikációs csoport közepe táján, vagy annál lejjebb. Higgyék el, ebben az állításban nincs semmi cinizmus; a játékosok és a szurkolók sem felejtik el soha a két telt házas szeptemberi budapesti derbit a svédek és a portugálok ellen, amelyek nem valósultak volna meg, ha a szokásokhoz mérten korán elveszítjük továbbjutási esélyeinket. Egészen pontosan még most sem veszítettük el teljesen, hiszen a zárókörben „csak” a mieinknek kellene agyonverniük a már biztos első és ezzel vb-résztvevő dánokat saját otthonukban, párhuzamosan azzal, hogy a portugálok nagyon kikapnak hazai pályán a tök utolsó, s még gólt sem rúgott máltaiaktól, valamint az utolsó előtti albánok is eredményesen szerepelnek Svédországban. Ugye milyen valószínű mindezek létrejötte így „kötésben”?
Ami miatt igazán szomorúak lehetünk, az a szombat éjjelbe nyúló vereség aránya, valamint az ehhez tartozó mérkőzés képe. Portugália szégyenszemre eddig még egyetlen hazai meccsét sem nyerte meg, hogy aztán a magyarokat sima három „kopasszal” küldje haza, pontosabban tovább Koppenhágába. Simao Sabrosa bő negyedóra múltán szerzett vezetést, a félidő végén Dzsudzsák alig mellésurranó lövése és Gera felső lécen csattanó fejese még azt a képet sejtette, mintha partiban lennénk a Cristiano Ronaldótól sérülés miatt kényszerűségből megváló vendéglátókkal. Pedig nem voltunk abban, ami szünet után egyértelműen kiderült Liedson és Simao újabb találatánál, valamint a mieink egyre súlytalanabbá váló játéka képében. Ehhez képest Erwin Koeman szövetségi kapitány gyakorlatilag elégedetten nyilatkozott a sima 0-3 után: „Mindenki a maximumot nyújtotta a lehetőségekhez képest, dolgoztunk ki helyzeteket, ám sajnos nem volt szerencsénk, nem tudtunk gólt szerezni. A portugál együttes jobb, mint a miénk, ez megmutatkozott ezen a mérkőzésen is. Megtettük, amire erőnkből telt, de ez most csak erre volt elég.”
E mondatok egy sokat próbált hazai szakvezetőnek is becsületére válnának, de őszintén szólva semmi kedvünk „becsúszni” a holland mesternek amiatt, hogy irányításával a fiúk maximuma a pályán a minimumot sem hozta meg. S hogy miért nem? Mert 2009 a korábbi esztendőkkel ellentétben másról szólt a magyar labdarúgás számára: a Debrecen BL-be jutásáról, illetve az U20-as gárda egyiptomi vb-meneteléséről. S e pozitív történésekhez szeptemberig az illúziók mentén az A válogatott is csatlakozott. Eljött az október, s mi ne legyünk telhetetlenek.
Portugália–Magyarország 3-0 (1-0), Lisszabon, Estadio da Luz,
40 000 néző, jv.: Hamer (luxemburgi). Gólszerzők: Simao Sabrosa (18., 79.), Liedson (74.)
További eredmény: Dánia– Svédország 1-0; a szerdai utolsó fordulóban: Dánia–Magyarország, Portugália–Málta, Svédország–Albánia.
origo.hu
Szandi engedett a csábításnak – olyat tett, amit eddig még soha
