Olvasóinktól

Nyirfás Dezső (Budapest): Hozzászólás Exner Tamás úrnak a Magyar Nemzetben október 2-án közölt, a biatorbágyi parlagfűhelyzettel kapcsolatos leveléhez. Valamikor az 1990-es évek elején Szentgotthárdon éltem és díszítgettem az otthonunkhoz tartozó 60 négyzetméteres kertünket. Kapóra jött egy, a postaládánkba bedobott gazdag és szép kiállítású katalógus egy Bakker nevű holland kertészeti nagykereskedőtől. Az ajánlatok kedvezők voltak és én hamarosan rendeltem különböző virágos növényeket és gyümölcsfákat is. Amit küldtek, megfelelt a várakozásaimnak, ezért a következő évben ismét rendeltem náluk növényeket és kerti dísztárgyakat. Örültünk, amikor a megérkező csomagban egy meg nem rendelt virágmagos tasakot találtunk, azzal a megjegyzéssel, hogy hűségünket jutalmazzák a tasakban lévő magokkal, amikből, ha elvetjük, szép évelő virágot nyerhetünk. El is vetettük a magokat az egyik szilvafánk köré. Valóban dekoratív levélkék jelentek meg, gyorsan növő szárra és rendkívül nagy számban. Akkoriban írtak először a parlagfűről. Az egyik újság ábrája segítségével azonnal tudtuk azonosítani az „ajándékot”. Két év kellett, hogy teljesen kiirtsuk az „ellenséget”. Ez a tapasztalat magyarázat lehet a parlagfű gyors elterjedésére.

Dr. Koncz István (Kecskemét): Csoóri Sándornak, tisztelettel. Szomorú szívvel olvastam sorait (Magyar Nemzet, szept. 23.), hiszen eddig idegen volt Öntől a kilátástalanság. Lehet, hogy a szeretett Haza most nem a magasban van, hanem nagyon is a földön, de van.
Illyés sorai és egyénisége, ahogy Önnek és sokunknak erőt, kitartást adtak talán sosem volt ifjúságunkban, higgye el, azoknak, akiknek először szalad át tudatukon a vers, ugyanúgy borzonganak, mint egykoron mi: hiszen nem lehet nem megrendülni a ténytől: „futóhomokok, népek, házak, Magyarországgá összeálltak!” És Szent István óta áll ez a Haza. Ordas kommunista eszmék kiszolgálói próbálták internacionálni, Trianon ollója is csak körbenyírni, de szétvágni nem tudta. Leszakadt testvéreink sorsa, szívszorítóan kilátástalan néha az asszimiláció, és az örök magyar átok, a széthúzás miatt, de a magyar nyelv Nagy-Magyarországát, amelynek nincsenek földrajzi határai, semmi sem tudja megbontani, mert olyan költőink, íróink vannak, mint Ön, és Sütő András volt, akik nagy, életet faggató sorokkal tartják bennünk a lelket. Múltunk, biztos, hogy van, jelenünk, magyar jelenünk, amíg posztkommunisták vezetőink, lehet, hogy szinte virtuális, de a jövőnk is biztos, amíg olyan köteteket adhatunk tovább gyermekeinknek, mint a Nomád napló, a Nappali hold, addig higgye el, van hol találkoznunk. Biztos záloga ennek az ifjúságnak, amelynek csak a „kiröppenő nyíl, és a lezúduló patak” az ereje, mert Berzsenyink is van. Éljen sokáig erőben, egészségben és írjon sokat, nagyon sokat.

Simon Istvánné (Budapest): Abszurd jelenetnek lehettünk tanúi az október 5-i parlamenti ülésnapon. Szabó Zoltán MSZP-s képviselő a legfőbb ügyészhez intézett interpellációt azzal a kérdéssel, hogy megengedett-e hazánkban a „mutyizás”? Rögtön meg is indokolta kérdését: szerinte egy fideszes képviselő két évvel ezelőtt Győrben súlyos „mutyizási ügybe” keveredett azáltal, hogy cégek alapításával saját rokoni körét nagy anyagi előnyökhöz juttatta… Ezt hallva felnéztem a parlament kupolájára, attól félve, hogy menten beszakad. Ezt mondja egy olyan párt képviselője, amelynek számos tagját máris alaposan gyanúsítják nemcsak mutyizással, hanem csalással, hűtlen kezeléssel, sikkasztással, közokirat-hamisítással, az állami vagyon széthordásával? Nem is szólva arról, hogy az MSZP hűséges csatlósa, az SZDSZ emberei ültek (és ülnek ma is) különböző állami vállalatok vezető helyein, ahonnan aztán kellő időben 70-80-100 milliós végkielégítéssel távoztak? Akik az egyik zsíros állásból kicseppenve mehetnek egy másik állami cég vezérigazgatójának, felügyelőbizottsági tagjának stb., hogy az egész folyamat elölről kezdődjék? Ha ez nem mutyizás, akkor mi az?

Kovács Krisztián (Tarnalelesz): Bajnai és kormánya száz cigány telepet akar 2010-től felszámolni, de például a hajléktalanság felszámolása máig nem célja. 2010-ben már nem biztos ám, hogy ő kormányoz, mégis tervez. Szerintem a leghátrányosabb helyzetben a hajléktalanok vannak, akiknek nincs hol lehajtaniuk a fejüket, és mindjárt itt a hideg tél. Érzéketlenségből jeles a kormány. Ma már kevés melegedőt emlegetni számukra. A cigányságnak legalább van valamilyen fedél a feje felett, de az utcán élő több ezer hajléktalannak nincs, padon, aluljárókban, bokrokban meghúzódva alszanak, pihennek nap mint nap, jövedelmük semmi, még a cigányságtól is elesettebbek. Én a hajléktalanságot számolnám fel, a kormánynak szintén ezt kellene tenni. Köreikben az újinfluenza-vírus is jobban terjedhet ősszel és a téli időszakban, mivel ők folyamatosan legyengültek, nincs védekezőképességük, alultápláltak, nem tisztálkodnak, utcán élők, a kormánynak tehát segíteni kellene őket!