Repülési tilalom az Anatóliai Sasnak

Törökország, amely korábban meglepően szoros katonai kapcsolatokat ápolt Izraellel, visszavonta annak a hadgyakorlatnak a nemzetközi meghívóit, amelyre a zsidó állam légiereje is hivatalos lett volna. Az ok: Izrael sokat bírált gázai offenzívája.

Iráni fejlesztések. Iránnal kapcsolatban a nemzetközi érdeklődés középpontjában az állítólagos nukleáris fegyver- és hordozóeszköz-fejlesztés áll, a hagyományos haditechnika háttérbe szorul. Pedig a harminc évvel ezelőtti forradalom és a nyugati fegyverembargók bevezetése óta eltelt időben Teherán számos lépést tett, hogy máig többségében amerikai eredetű haditechnikáját üzemben tarthassa. A leglátványosabb eredményeket az F–14-es, a Phantom és az F–5-ös vadászgépek alkatrész-utángyártása terén érték el, de futotta erejükből a továbbfejlesztésre is, ami komoly teljesítményre vall. Szombat reggel például bejelentették, hogy az évek óta repülő Saeqeh vadászgépek újabb öt példányát vette át a légierő. Független elemzők ugyanakkor figyelmeztetnek: a lépéssel Irán katonai képességei nem erősödtek, hiszen ezek a gépek csupán az amerikaiaktól még a hetvenes években vásárolt F–5-ösök átépített példányai. A „kozmetikázás” eszerint csak arra jó, hogy a politikai vezetésnek és a külföldnek demonstrálják, „meg tudjuk csinálni, ha akarjuk”. Más vélemények szerint a könnyű vadászgép külső megjelenésén azért kellett változtatni, hogy az egykori amerikai gyártó, a Northrop esetleges jogi lépéseinek elejét vegyék, amelytől annak ellenére tartanak Teheránban, hogy az Egyesült Államokkal nincsenek hivatalos kapcsolataik. (Z. G.)

Törökország 2001 óta rendszeresen otthont ad az Anatóliai Sas (Anadolu Kartali) fedőnevű hadgyakorlatnak a konyai légi támaszponton, amelyen színes társaság gyűlik össze az amerikaiaktól kezdve különböző NATO-szövetségeseken át Izraelig, de még Pakisztán is képviselteti magát időről időre. A zsidó állam repülői tavaly szeptemberben vettek utoljára (ötödik alkalommal) részt, és Törökországban már az is feltűnést keltett, hogy az idei júniusi rendezvényen nem voltak jelen az izraeliek. Akkor még csak a helyi sajtó foglalkozott – igaz, már akkor is címlapon – a távolmaradásukkal, ami azonban viszszatekintve semmiképp sem volt meglepő. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök ugyanis szokatlan közvetlenséggel ítélte el Izrael gázai offenzíváját 2008 és 2009 fordulóján. Emlékezetes: ebben a hadműveletben a Hamász fegyvereseinek házról házra történő kifüstölése helyett nehézfegyverekre, így a légierő bomba- és rakétacsapásaira, valamint tüzérségre támaszkodtak a támadók, akik a különböző összesítések adatai szerint civilek százait ölték meg, az ENSZ jelentéstevője szerint kimerítve a háborús bűncselekmények tényállását.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a közös hadgyakorlatok és a dollárszázmilliós értékű hadiipari együttműködés fénykora Izrael és Törökország között már évekkel ezelőtt véget ért. A 2002 óta hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és személyesen Erdogan sohasem rejtette véka alá ellenkezését az iszlám világ ősellenségével fennálló szoros kapcsolatokkal szemben, ám nézeteit nem tudta – és a várható ellenállás miatt aligha akarta – rövid úton keresztülvinni a szekuláris állam atatürki hagyományait őrző hadsereggel szemben. A nemkívánatos kapcsolatok lazításához viszont gyűltek a politikai indokok: még jóval a gázai háború előtt, 2007 szeptemberében Izrael a török légtér megsértésével bombázott le egy állítólagos nukleáris létesítményt Szíriában, de az sem volt népszerű az iszlám világban, hogy a törökök olyan légierőnek nyújtanak gyakorlási lehetőséget, amely leplezetlenül készülődik egy Irán elleni csapásra. Ankara ezek után is igyekezett diplomatikusan eljárni, és jelezte Tel-Avivnak, hogy részvételük nem kívánatos; az izraeliek ezután panaszt tettek Washingtonnál, amely magával vonta az amerikai és olasz részvétel felmondását. Végül a törökök bejelentették: az Anatolian Eagle 09/3 kiadásának elhalasztását és a nemzetközi részvétel elmaradását.