Román film a győztes

Baljós sejtelmeim voltak, amikor a filmünnepet, azaz a Moveast filmfesztivált 2009-ben CinePécsre keresztelték, mert ha egy néhány éves filmszemle állandó névmódosításra szorul, akkor ott baj lehet. Pláne ha a már professzionálisnak mondható CineFest miskolci filmfesztivál után néhány héttel ilyen néven rendeznek mustrát Magyarországon.
Ha már a CineFestnél tartunk, a miskolciak még mindig kevesebb pénzből gazdálkodhatnak, mint a pécsiek, ám az idén mégis tíznaposra bővültek, és a rengeteg meghívott között szép számmal voltak alkotók is a világból (közalapítványi és NKA-támogatásuk gyakorlatilag elenyésző a pécsiekhez képest). A CineFestről hallani sem akaró CinePécsen ennek ellenére rögvest az elején közölték velem, örüljek, hogy sikerült kigazdálkodniuk a sajtós vendégéjszakák finanszírozását. Na most: a CinePécs négynapos fesztivál, a költségvetése valahol 30 és 40 millió között billeg (a Nemzeti Kulturális Alap az idén „csak” 30 milliót tudott adni a tavalyi 50 helyett a költségvetéshez, ehhez jön még az Európa kulturális fővárosa projekt támogatása), azaz – sarkítva – napi minimum 10-15 millió nem elég ahhoz, hogy öszszeszedett, profi gárdával, szakértő stábbal rendezzenek filmszemlét Magyarország legjobb adottságú városában.
Az idei, sete-suta fesztivál a főiskolás szemlék hangulatát idézte, a tolmácsnak beugró egyetemi hallgató mindjárt a szemlenyitó gálán szarvashibákat ejtett a fordításban. A Pécsi Est Caféban rendezett esti szemlepartira ellenszenves szekrényemberek nem engedték be azokat a vendégeket, akiknél nem volt éppen ott a szemlekártya, köztük külföldi meghívottakat. A CinePécsre általánosságban jellemző volt a koordinálatlanság, a figyelmetlenség, az volt az ember érzése, hogy nem olyan emberek szervezik, akiknek a régió filmművészete a fontos, hanem egyebek.
Másrészt viszont nagyon szép filmeket láttam Pécsett. Akár a korábbi években, a kelet-közép-európai életérzés olyan töménységben mutatkozott meg az idén is, ahogy más mustrákon csak ritkán. A szerb–bosnyák etnikai háború poklát, a tragédia utáni csendet – Abbas Kiarostami minimalizmusát idéző – drámai érzékenységgel festette meg Aida Begic a Hó című bosnyák filmben. A férfiak nélkül maradt falu feszült várakozását ábrázoló film Pécs város különdíját érdemelte. A fődíjat és a nemzetközi kritikusok Fipresci-díját a román Andrei Gruzsinczki A másik Irina című filmje kapta. A másik Irina egy krimi ízű, intelligens történet a szeretetről és a bizalomról, az egyén és a bürokrácia konfliktusáról, erős színészi játékkal. Az országos diákzsűri díját a miskolci CineFesten is népszerű bolgár Zift, Javor Gardev ironizáló film- noirja, antihőstörténete kapta. A Duna Televízió különdíját a horvát Goran Devic és Zvonimir Juric Fekete ruhások című háborús drámája érdemelte ki, az Európa kulturális fővárosa díját pedig a magyar mozikban a jövő héttől látható Utolsó idők, Mátyássy Áron Magyar Filmszemlén is díjazott drámája nyerte el. Ugyanez a film vihette haza a legjobb színésznőnek járó díjat Vass Teréz alakításával, a legjobb színésznek járó díjat pedig Mokos Attilának ítélte a zsűri Vladimir Balko Lelki béke című filmjében nyújtott alakításáért.
Csak remélni lehet, hogy ha ezeknek a fontos filmeknek helyet adó filmszemle életben akar maradni, komoly személycserékkel összeállít egy pár fős, szakmai respekttel rendelkező hozzáértő gárdát, amely a meglévőből próbál komolyan vehető fesztivált összelegózni. Beugró egyetemisták helyett lelkes filmes szakemberekkel.