„Úgynevezett” tanárverés

A média olyan, mint a hiéna. Űzi, kergeti, lesben állva lerohanja kiválasztott célpontját, majd amikor jóllakik, más zsákmány után néz. A rendszerváltással betört kapitalizmus mindenfajta tekintélyt lerombolt jól felfogott mezítelen érdekeinek megfelelően. Az orvosokat pénzéhes szakmunkásokká változtatta, a pedagógusokat pedig szabad prédának kitett rabszolgáknak, akiknek még rendes tulajdonosuk és védelmezőjük sincsen. Az elmúlt időkben minden napra jutott egy orvosi műhiba, utaztatásba belehalt beteg, feljelentett kórház. Lelkiismeretlen „sarlatánok” mosogatják ki egymást a balhéból, a másik oldalon pedig a pedagógusokat ért inzultusokon csámcsoghatott a tisztelt fogyasztó. Azért több mint különös, hogy két olyan társadalmi csoport lett csontig védtelen az emberek képzelt vagy valós dühének kitéve, akik valamiféle kivételezetten különleges kontaktusba kerültek velünk már egészen kicsi korunktól fogva. A probléma összetettebb és figyelemre méltóbb, semhogy divatos médiaeseményként tálalják a nyilvánosságban, nem gondolva a súlyos következményekkel. A tanárverések, pedagógusinzultusok, hajtépések, fejek radiátorba verése, pofozások, leköpések, állandó fenyegetőzések, a tanárnők lekurvázása, megszégyenítése, csepülése, összerugdosása nem hatotta meg a felettes hatóságokat. Összképben tessék-lássék belátták, hogy a tanóra nem bokszmeccsek vagy ketrecharcosok színpada, ugyanakkor súlyosan elmarasztalták a pedagógusokat, hogy nem tudják eléggé kezelni a konfliktusokat, és érzéketlenek a csintalan serdülők vagy a cigány tanulók érzékenységével szemben. Természetesen ezt nem a falun tanító, felzárkóztatásba belerokkanó tanítónő mondja, hanem a szakma krémje: miniszter, meg főtitkár, pszichológusok, meg a szülők megbízottja. Sokáig vártuk, hogy történik valami kézzelfogható, hogy a törvény teljes szigorával fellép a pedagógusok védelmében: akár javítóval, börtönnel, nem pedig ködös ajánlatokkal, hogy majd jönnek az iskolapszichológusok, és mindent megoldanak. Tartok tőle, hogy ennek annyi gyakorlati haszna lesz, hogy az iskolapszichológus is kaphat a pofonokból és rúgásokból, elvégre mi van, ha felidegesíti az idegileg oly labilis tanulót? Nem hallottunk semmiféle visszaigazolást, hogy most akkor mi van. Annál is kevésbé készül valami, mert igen nagy érdeklődéssel, de némi tátott szájjal vettük tudomásul, hogy Szuhakállón összejövetelt tartott a Szülők Akadémiája a Magyar Pedagógiai Társaság rendezésében, ahol is az iskola változásának szükségességéről beszélgettek az ott jelenlévő szülőkkel. Például az osztályozás helyetti szöveges értékelés nagyszerűségéről. És nyilván sok más okosságról azon szülőknek, akik jegyet váltottak egy szuhakállói összejövetelre. A Magyar Pedagógiai Társaság titkára morcosan jegyezte meg a rádióban, hogy azért van szükség az ilyesfajta szülői fejtágítókra, mert a média a közelmúltban csak az „úgynevezett tanárverések” ügyével foglalkozott. Sajátos megfogalmazás, több jelentéssel. A pedagógusokkal szemben elkövetett inzultusok nem „úgynevezett” ügyek. A tanárverés ugyanis az, ami: pofon és rúgás, hajtépés és fojtogatás. Ami „úgynevezett” az erre irányuló megoldás. A nagy semmi, de ezt ajánlatos a szülőkkel is közölni: tanárt verni nem bűn, és hogy a pedagógusok védelmében a szakminisztérium, illetve rendvédelmi minisztérium semmiféle lépéseket nem tesz és nem is tervez. A pedagógus továbbra is szabad préda, az egész probléma csak az „úgynevezett” kategóriába tartozik, ne izgassuk magunkat!