Újra tele lehet a ferencvárosi kosár

Ötvenen lehetünk szombat déltán a népligeti „Faházban”, mégis frenetikus a szurkolás. A Ferencváros női kosárlabdacsapata a Nyíregyházát fogadja, méghozzá esélyesként, a bajnokságban veretlenül. Az FTC újjáalakult kosárszakosztálya meg is érdemli a biztatást. Még tavasszal történt, hogy néhány lelkes fiatalember elhatározta, újraéleszti a sportágat a IX. kerületben. Újra, hiszen 2000-ben megszűnt az 1997-ben még aranyérmet nyert együttes. Az a csapat tele volt válogatott játékosokkal, ebben a mostaniban nincsenek sztárok, csak fiatal, amatőr tehetségek.
De azok vannak. „Mindörökre Fradi!”, üvölti egy idősebb szurkoló, mire a másik úgy válaszol, „Bajnokok leszünk!” Könnyen lehet, hogy igen, ám egyelőre a másodosztályban. Ebben az idényben a feljutás a cél, és ha csak a szombati meccs végeredményét vesszük – 99-52 –, nem is alaptalan a vágy. Ám ha hozzátesszük, hogy a szünetben még a vendégek vezettek, ez azért árnyalja a képet. Hiába, össze kell még érnie a csapatnak. Még úgy is, hogy a második félidő maga a parádé, a Ferencváros 37-4-re nyeri a harmadik negyedet. „Majdnem tíz évet vártam arra, hogy újra kijöhessek”, morogja egy zöld-fehér sálas férfi, majd hozzáteszi: „Azt hittem, sohasem lesz többé kosárlabdánk…” Nem csak ő gondolta így, pár éve még senki sem hitte volna, hogy a Népligetben újra kosarazni fognak.
Pedig az élvonalnak szüksége van egy erős fővárosi egyletre, egy erős Ferencvárosra, hiszen éppen a zöld-fehér volt az utolsó budapesti csapat, amely bajnokságot nyert. Az együttes fiatal vezetői azért dolgoznak, hogy ez megismétlődjön, először persze még itt, az NB I/B-ben. Ezért szerződtették a válogatott korábbi szövetségi kapitányát, Varga Mátyást edzőnek, ezért gyűjtik a fiatalokat, szervezik a toborzókat. Nincsenek légiósok, de a másodosztályból így is kiemelkednek. Fizetést csak az edzőnek utalnak, ami nem is baj, hiszen a lelkesedés, a klub és a sportág szeretete nem pénzfüggő. Lám, így is lehet félidei hátrányból 47 ponttal nyerni, 99 pontot dobni, és a drukkerek könnyen megbocsátják, hogy a 100. nem jön össze.
Majd legközelebb – persze már az is valami, hogy biztosan lesz egyáltalán „legközelebb”.