Mint tudjuk, nagy nehézségek árán, de az Európai Unió végül elfogadta a lisszaboni szerződést, ráadásul önök – és különösen Václav Klaus elnök – voltak leginkább ellene. Mi a véleménye most a szerződésről és Klaus elnök ezzel kapcsolatos tevékenységéről? Voltak nézeteltérések az államfő és ön között ebben a kérdésben?
– Én a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos alapelveket tekintve hasonló állásponton vagyok, mint Klaus elnök. Azaz ez a szerződés nem előnyös számunkra, mert jogosítványokat csoportosít át a nemzeti szintről az európaira, ráadásul csökkenti a tagállamok szavazati erejét is. Összességében tehát központosítja az EU működését. Ezzel pedig ajtók nyílhatnak egy európai szövetségi állam kialakítsa felé, annak ellenére, hogy a reformszerződés maga még nem eredményezi ezt. Ha már az államfő és közöttem lévő nézetkülönbségről kérdezett, valóban én sem tartom jó ötletnek a lisszaboni szerződést, de úgy gondoltam, sokkal fontosabb számomra az EU gazdasági és politikai stabilitása, mintsem, hogy mindenáron hátráltassam a szerződés életbelépését. Klaus elnök azonban nem így gondolkodott. Annak ellenére, hogy tudta, nem sok alternatívája van a ratifikáció hátráltatásához, mégis azt hitte, ezzel sikerül elérnie valamit, ám nehéz megmondani valójában, mit is ért mindez. Szerintem Klaust inkább belpolitikai motivációk vezérelték, semmint egy valós cél, hogy meghiúsítsa a szerződést. Egyébként nem is igazán tudott volna mit csinálni, hiszen a reformokmányt a cseh parlament mindkét háza már korábban jóváhagyta. A lisszaboni szerződéssel kapcsolatban – amely sok fejfájást okozott saját pártomon belül is – én magam is sokat tárgyaltam, mielőtt végül minden kritikám és nemtetszésem ellenére ellenjegyeztem volna azt. Ugyanakkor személy szerint örülök neki, hogy Csehország végül felmentést kapott a szerződésben szereplő emberjogi charta alól.
– Itt magyar szempontból igencsak érzékeny pontot érintett, hiszen Klaus épp arra hivatkozva tagadta meg a szerződés aláírását, hogy a visszamenő hatályú lehet a Benes-dekrétumokra, amely többek között a magyarok kollektív bűnösségét is kimondja…
– Nézze, mi ezt már korábban áttárgyaltuk az Európai Tanácscsal, így azt is letisztáztuk, hogy a lisszaboni szerződésnek nem lesz semmiféle visszamenő hatálya, így nem érinti a Benes-dekrétumokat.
– Akkor mégis miért volt minderre szükségük? Finoman fogalmazva, van még jogalapja ennek a kollektív bűnösséget hirdető okmánynak?
– Klaus kísérletét ahhoz tudnám hasonlítani, amikor megpróbáljuk megóvni a nadrágunkat attól, hogy lecsússzon. Övet veszünk fel, amit az államfő egy nadrágtartóval próbált meg megerősíteni. A Benes-dekrétumoknak, már ami a második világháború után elvett javak visszaszerzésére irányuló egyéni kérelmeket illeti, ugyanis ma és a jövőben is van még realitása, azonban személyes meggyőződésem, hogy a kollektív bűnösségre vonatkozó passzusok ma már gyakorlatilag idejétmúltak.
– Ha már az előbb az EU-ról esett szó, kíváncsi lennék, hogyan élte meg azt, hogy kormánya pont az idei, fél évig tartó soros uniós elnökségük közepén bukott meg? Nem érzi úgy, hogy ez igencsak rontott a cseh országimázson?
– A soros elnökségünk közepén bekövetkező kormánybukás olyan lépés volt, amit senki sem értett meg Európában. Ez totális esztelenség volt, ám nem lehetett megelőzni. A kormánynak a meglévő különbségek ellenére zökkenőmentesen kellett volna működnie, hiszen leegyeztetett találkozóink, megbeszéléseink voltak. Ami azonban Prágában történt, az nemcsak Csehországra, hanem az EU valamennyi kis- és közepes méretű tagállamára nézve is kellemetlen a nagyokkal szemben, akik azt látják, hogy e tagok nem képesek sikeresen venni az ilyen kihívásokat. A cseh példa ugyanakkor rávilágít a rendszer tökéletlenségeire is. A soros elnökséget megkezdő kormányfőként azonban úgy vélem, jó munkát végeztünk, nincs miért szégyenkeznünk. Az persze nyilvánvaló, hogy friss demokráciaként, még ha húsz éve is léptünk erre az útra, még mindig igen törékenyek vagyunk. A politikai mechanizmusok nem kristályosodtak ki tökéletesen. Ez pedig egyfajta figyelmeztetés is lehet mind a csehek, mind mondjuk a magyarok számára.
– Ahogy jelzésértékű lehet az is, hogy az új Obama-adminisztráció törölte a Közép-Európába telepítendő rakétavédelmi rendszerét is.
– Ennek valóban geopolitikai következményei vannak, és tiszteletben tartom Obama elnök döntését, amely egyrészt technikai, másrészt külpolitikai jellegű volt. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a NATO vagy az Egyesült Államok végleg elállt volna a rakétavédelmi rendszer kiépítésének ötletétől. Az azonban tény, hogy a mostani döntésben Csehország belső instabilitása is szerepet játszott. Ezt én személyes kudarcként éltem meg, hiszen számomra ez a második világháborút lezáró békerendszer befejezését jelentette volna azzal, hogy a demarkációs vonalakat keletebbre toljuk. Ez ugyanakkor nem jelentette volna azt, hogy nem ápolunk jó viszonyt nagy keleti szomszédunkkal. Nincs semmi bajom Oroszországgal, szeretem az oroszokat, de húsz évvel a rendszerváltást követően azok az alapelvek, azok az akkor megfogalmazott fontos célok – az euroatlanti integráció és szoros kapcsolat, mély együttműködés ezzel a közeggel – továbbra is érvényesek.
– Ha megenged egy magánjellegű kérdést. Hogyan kommentálná azokat a világsajtóban megjelent kompromittáló fotókat, amelyeken állítólag ön szerepel egy Silvio Berlusconi olasz kormányfő villájában rendezett összejövetelen?
– Soha nem volt semmiféle botrányom Berlusconinál, és egyetlen általa szervezett bulin sem jelentem meg. Hadd magyarázzam el, hogy azok a fotók, amiket a spanyol El País napilap megjelentetett, egyszerű fotómontázsok, ráadásul igen lejáratták személyemet. Úgy vélem, itt nagyobb játszmáról van szó, és nem tudom, valójában ki szervezte meg mindezt, de én sose tettem semmi rossz dolgot.
origo.hu
Brutális késelés történt az éjszaka: megrugdosták és megszurkálták áldozatukat, majd kereket oldottak
