A köztisztaság reformja

Antikorrupciós csomagot készít az igazságügyi kormányzat – jelentette be a tárca MSZP-s államtitkára. Már az elnevezés is nagyon tetszetős: a latin szóösszetétel azt jelzi, hogy itt komoly dologról van szó. És tényleg: a szocialista párt szakértő kabinetje az egész országot elborító visszaélések, vesztegetések ellen kíván fellépni. Avarkeszi Dezső szerint a kormány küzdeni fog, mégpedig működésének végső pillanatáig, utolsó leheletéig.
Amennyiben az elmúlt nyolc évben nem ebben az országban éltünk volna, azt mondhatnánk: kár, hogy a kormány csak most dolgozza ki terveit, s próbál véget vetni a közpénzek megcsapolásának. A szocialista–szabad demokrata erők azonban folyamatosan felmutattak hasonló törvényjavaslatokat. Medgyessy Péter igazságügyi minisztere, a nemrégiben köztársasági érdemrenddel jutalmazott Bárándy Péter már a kezdet kezdetén, 2003-ban kimunkálta az úgynevezett üvegzsebprogramot. Salátatörvényt nyújtott be a hivatali visszaélések megfékezésére. Keller László vezetésével a kabinet létrehozta a közpénzügyi államtitkárságot. Mások mellett Gönczöl Katalin jelenlegi szakállamtitkár részvételével felállították a köztársaság etikai tanácsát. Mindez azután történt, hogy Medgyessy kancelláriaminiszterének ügyvédi irodája állami megbízásokat nyert el. Bukása előtt néhány hónappal Gyurcsány Ferenc is köztisztasági csomagot készített.
A mostani antikorrupciós terv természetesen ugyanúgy félrevezető, mint az üvegzsebprogram és a köztisztasági akció volt. Annak leplezését szolgálja, hogy nemcsak az SZDSZ van tele – Medgyessy szavait idézve – korrupcióval, hanem hatalomra kerülése óta az MSZP is. Elegendő néhány eljárást felidézni az 1996-os Tocsik-ügytől a mostani Zuschlag-peren át a Hunvald György ellen folytatott vizsgálatig, s látható: a balliberális kormányok idején az ország javainak lenyúlása jogfolytonos volt. Hiába beszél most a kabinet arról, hogy Közérdekvédelmi és Közbeszerzési Hivatal néven új hatóságot akar felállítani. Ezt először is csak jövő márciustól tervezi, másfelől közérdekvédelmi hivatalok jelenleg is működnek: a jogállam összes intézménye ilyennek tekinthető a számvevőszéktől az ügyészségig. Az Országgyűlés és a kormány szintén ide sorolható. Természetesen mindez csak akkor igaz, ha az államgépezetet rendeltetésszerűen működtetik, és nem azt kívánják vele elérni, hogy a fosztogatásra specializált személyek mentesülni tudjanak a felelősségtől.
Színjáték a mostani csomagkészítés azért is, mert a közbeszerzési eljárásokban úgynevezett átláthatósági megállapodást kellene kötni, s ennek végrehajtását biztos felügyelné, hogy az eljárás nyilvános legyen. Biztosunk is van, nem is egy, közülük az adatvédelmi ombudsman éppen arra hivatott, hogy ne lehessen elrejteni a közérdekű információkat. Ezt a balliberálisok rendre megteszik. A Budapesti Közlekedési Vállalat például eleinte nem adta ki az újságoknak a sokmilliós végkielégítésekről, megbízásokról készült szerződéseket. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. is megtagadta lapunktól a sukorói csereszerződés másolatának kiszolgáltatását. Az adatvédelmi biztos ezt jogellenesnek nyilvánította, máig is várjuk a King’s City-beruházás e fontos dokumentumának kiadását.
Szabó Zoltán MSZP-s képviselő a jogalkotás kapcsán azt mondta: tiszta viszonyokat akarnak teremteni, véget kívánnak vetni az adóforintok elherdálásának, a „politikai mutyinak”, és rendet kívánnak vágni „abban a világban, ahol ma az egyik sötét erő a Fidesz”.
A hatalomgyakorlásnak erről a módjáról a választók remélhetően kimondják a politikai ítéletet, s módot adnak rá, hogy a közvélemény teljes egészében megismerhesse a hosszú évek óta zajló visszaéléseket.