A rózsa neme

I N F R A K U L T Ú R A

A rózsa biztosan nő. A hóvirág talán férfi, a kála, a gerbera is, az ibolya, a gyöngyvirág talán nő, de a rózsa biztosan. Nézem a novemberi rózsákat a kertben, jó idő volt rájuk az elmúlt napokban, gyönyörűen nyílnak a szabadban, az illatukat messziről érezni. A november amúgy különösen szomorú hónap, a sötétség fejedelmének kedvence, az elmúlás örök hirdetője. Könyörtelen tükör a sárban, lehullott levelek között, amire diók potyogtak, és meghasadt. A korai félhomályban olyan a fehérek között az egy vörös rózsa, mintha a király lánya jött volna látogatóba. Lehet, hogy így is van, a rózsa, különösen a novemberi Árpád-házi Szent Erzsébet virága, és ezek most az ő napjai. Ünnepe a római naptár szerint november 17-e, mi 19-én köszöntjük, és 16-án halt meg 1231-ben, huszonnégy évesen. II. András király lánya volt, tizennégy évesen férjhez adták Lajos türingiai őrgrófhoz, aki hat évvel később, útban a Szentföld felé meghalt. Erzsébet ezután belépett a ferences rendbe (pontosabban a klarisszákhoz, akik Szent Ferenc követője, Assisi Szent Klára után választották nevüket), és hátralévő életét szegények és betegek gondozásának szentelte, kórházakat és templomokat építtetett. Halála után három évvel avatták szentté.
Elesettek és rózsák. Gyermekkorában rendszeresen összegyűjtötte a konyhán az ételmaradékokat, és a kötényében csempészte ki a vár előtt kolduló nyomorultaknak. Egyszer az apja megállította az udvaron, és megkérdezte, hogy mit rejteget a ruhájában. Rózsákat, felelte Erzsébet, ami elég valószínűtlennek tűnt, mivel havazott. A király dühösen megrántotta a kötényt, és abból valóban rózsák hullottak a földre. Kötény és rózsa. A kassai dóm főoltára. Pár évvel később egy patak partján imádkozott éppen rózsakoszorúval a fején, amikor megkapta a hírt, hogy házassága hamarosan megköttetik. A koszorút a vízbe dobta, mire egész rózsaszőnyeg borította be a víztükröt. Már Lajos felesége volt, amikor egy téli napon egy bélpoklos fiút talált a wartburgi vár közelében. Magával vitte, sebeit ellátta, és a saját ágyába fektette. Mikor a férje értesült a történtekről, és dühödten beviharzott a szobába, rózsaillatot érzett. Felrántotta a takarót, az ágyon rózsák között a megfeszített Jézust látta. A rózsa télen vér a hóban. A rózsák istennője Vénusz, a rózsát az ő vére festette pirosra. Botticelli: Vénusz születése, a legszebb megfestett nőalak, rózsák között. Rózsa a szájban, tangó. Eco persze azt írja A rózsa nevében, hogy mint szimbolikus képnek annyi a jelentése, hogy már semmit sem jelent. Akkor az egyszerűség kedvéért maradjunk a világmindenségnél. Hamvas így kezdi A virágszedés lélektana című esszéjét: „Ha majd életem végén a Halál Angyala elé jutok, azt hiszem, lázadás nélkül fogom tudni követni az ismeretlenbe. Elmulasztottál valamit? Azt válaszolom: Nem hiszem. De ha majd így szól: Sajnálsz itt hagyni valamit? Azt fogom mondani: A virágokat. Szívesen és könnyen lemondok arról, ami a földön él, de a virágok, a virágok!”