A sukorói lecke

Az egyik legnagyobb hibát a vételár kalkulálásakor követték el. Az igazságügyi szakértő véleménye szerint legalábbis a két ingatlan forgalmi értéke között 777 millió forintnyi különbség van, s nem csupán 200 millió.
A szakértőt a Központi Nyomozó Főügyészség rendelte ki.

Nagy demokrata a mi jelenlegi szakértő kormányunk: tiszteli a magántitkot, de mindenkor közli az érdeklődőkkel a közhasznú információt. Különösen a közpénz, a közvagyon felhasználásának adatait tárja késedelem nélkül a nyilvánosság elé. A két feltétel kiegészíti egymást: a polgárok magánautonómiája elválaszthatatlan a közhatalom átláthatóságától.
Ne beszéljünk azonban túlságosan elvontan, hanem igyekezzünk konkrét példákkal bemutatni a tényeket. Először is lássuk a sukorói feltételezett ingatlanpanama fejleményeit! A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. a lapunk által kezdeményezett ombudsmani állásfoglalás nyomán, némi huzavonát követően kedden nyilvánosságra hozta a sukorói csereszerződést. Az olvasó talán még emlékszik rá, hogy a hangzatos, túlcifrázott nevet viselő MNV Zrt. jogelődje az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV) Rt. volt. Ennek élén állt vezérigazgatóként a Horn-kormány idején Szokai Imre, akit 2003-ban az állami vagyon hanyag kezelése miatt a Tocsik-ügyben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt a Legfelsőbb Bíróság. Szokai – Horn külügyes kádere – 1995-ben és 1996-ban az ÁPV Rt. igazgatóságának több tagjával együtt igennel szavazott a jogásznő 804 milliós sikerdíjas szerződésére. Tocsikot végül okirat-hamisítás címén marasztalták el, megállapítva: fiktív megbízási szerződéseket írt alá magáncégekkel. Utóbbiak mellesleg erősen kötődtek a politikához. Állítólagos alvállalkozóként több mint 300 millió forintot kaptak a sikerdíjból.
A sikerdíj természetesen az államkasszából származott, azt Szokaiék döntése után az ÁPV Rt. fizette ki. A cég valamilyen oknál fogva úgy határozott, nem saját apparátusával számíttatja ki: milyen összeg illeti meg az önkormányzatokat az állami vállalatok privatizációs bevételeiből. Az ÁPV és a helyhatóságok között a megbízott közvetített, ezért járt neki a sikerdíj. A Legfelsőbb Bíróság szerint a díj nem járt, a megbízás a jó erkölcsbe ütközött, hiszen a vagyonkezelő maga is elláthatta volna a feladatot. Arról csak később, memoárokból szerezhettünk tudomást, hogy a feltételezés nem volt alaptalan: az állami pénzt cégek beiktatásával a két kormányzó párt, az MSZP és az SZDSZ próbálta lenyúlni. A szerződéses konstrukció az ő ötletük volt, az 1998. évi országgyűlési választás az ő bukásukat hozta el.
A balliberálisok a mostani kormányzati ciklusban átszervezték a vagyonkezelést: az ÁPV Rt.-t összevonták a földalappal és a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal. A konglomerátum a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nevet kapta. A Tocsik-üggyel besározott cég így látszólag eltűnt. Az állami vagyonkezelés azonban továbbra is kívánnivalót hagy maga után, a hivatalnokok magatartása nemkülönben.
Az MNV Zrt. akkori vezérigazgatója, Tátrai Miklós tavaly július 30-án írta alá a csereszerződést Joav Blum állítólag sukorói lakos, izraeli–magyar állampolgárral. Az állam húsz kisebb-nagyobb, önálló helyrajzi számmal ellátott, 70 hektárnyi ingatlant adott Blum úr 182 hektár alapterületű pilisi és albertirsai gyümölcsöseiért. Az állami földek értékét 1,084 milliárd forintban jelölték meg, a magántelkekét pedig 787 millióban. Tátrai és Blum a dokumentum elején kijelentette: a vagyontörvény alapján versenytárgyalásra nincs szükség. A szerződés végén – szinte ennek indokaként – egybehangzóan rögzítették: a Pest megyei ingatlanok egy részét a vagyonkezelő útépítésre használja majd fel. Utóbbi kitétel természetesen csak alibi. Ürügynek tekinthető. Névleges volt az eddigi információk szerint az is, hogy Blum életvitelszerűen Sukorón lakik. Papíron így tudott jogot formálni az állami föld megszerzésére. Az egyik legnagyobb hibát a vételár kalkulálásakor követték el. Az igazságügyi szakértő véleménye szerint legalábbis a két ingatlan forgalmi értéke között 777 millió forintnyi különbség van, s nem csupán 200 millió. A szakértőt a Központi Nyomozó Főügyészség rendelte ki. Az ügyben hűtlen kezelés miatt áprilisban büntetőeljárás kezdődött. Gyanúsított még nincs. A Székesfehérvári Városi Bíróság a program szerint december 9-én tárgyalja azt a bűnügyet, amely Joav Blum ellen okirat-hamisítás vádjával indult. A vagyonkezelő cserepartnere ugyanis szabálytalanul jelentkezett be a sukorói lakcímre.
Miközben az ügy már a kezdettől ennyire kusza volt, a magyar állam képviselője október 9-én aláírta a koncessziós szerződést a Joav Blum érdekkörébe tartozó KC Bidding Kft.-vel játékkaszinó működtetésére. A Pénzügyminisztérium szóvivője, Pichler Ferenc azt mondja: a megállapodást csak november 9-én hozzák nyilvánosságra. Addig becsszóra kell elhinnünk, hogy a King’s City beruházás nem Sukorón, a Velencei-tó partján lesz, hanem valahol Közép-Magyarországon. A szerződés állítólag általánosságban jelöli meg a helyszínt, tehát azt, hol élhet koncessziós jogával a kft. A cég a pályázathoz ugyanakkor benyújtott egy megállapodást arról, hogy 25 éven át bérelni kívánja Joav Blum sukorói területét. A pénzügyi tárca vizsgálódik. Hogy mit vizsgál hónapok óta, megfoghatatlan. Főként, mert a telekszerződés megszüntetéséről – a botrány hatására – az MNV Zrt. tárgyal a cserepartnerrel. Utána, mint mondják, szükség esetén pert indítanak. Oszkó Péter pénzügyminiszter hosszú ideje ezt hangoztatja. Zavaros nyilatkozataival menteni próbálja a menthetőt.
Van mit takargatnia. Joav Blummal ugyanis tavaly májusban a Parlament épületében Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök és Bajnai Gordon miniszter tárgyalt az azóta kiemelt üggyé nyilvánított, Királyok városa nevű beruházásról. Nem csoda, ha a telkek cseréjéről szóló szerződést az ügy kipattanása után mindenki látni akarta. Lapunk is megkereste, mégpedig augusztus 28-án az MNV Zrt.-t. A vagyonkezelő a Nemzeti Földalapról szóló törvényre hivatkozva elutasította kérésünket. Szeptember 17-én Jóri András adatvédelmi biztoshoz fordultunk. Az ombudsman október 19-i állásfoglalása szerint a szerződés közérdekű információnak minősül, az állami vagyonkezelő válasza ezért jogsértő. Hozzánk intézett levelében Jóri azt is közölte, hogy állásfoglalását megküldi az MNV Zrt.-nek is. Az állami cég egy héten át úgy tett, mintha semmiről sem tudna. Zicherman Zsolt szóvivő sürgetésünkre október 26-án azt mondta: még nem találkoztak az ombudsman válaszával. Jóri András állásfoglalását ezért még aznap délután elektronikus levélben megküldtük a szóvivőnek. Másnap vezércikkben megírtuk, hogy várjuk a szerződés kiadását. A megállapodás szövegét a vagyonkezelő sajtóosztálya cikkünk megjelenése után megküldte, s egyúttal saját honlapján nyilvánosságra hozta.
A köz informálását állítólag szívén viselő átmeneti kormányzat őszödi mintára teljesíti alkotmányos kötelességét. Nem elég, hogy az adatvédelmi biztos segítségét kellett kérnünk, de eleinte még az ombudsman állásfoglalását sem vették figyelembe, holott az a hivatal honlapján is megjelent. Az állampolgárok tájékoztatása nagyjából most is úgy történik meg, mint a 2006-os választás előtt, amikor nagy jólétről és pannon pumáról szónokoltak. Hazudtak reggel, éjjel meg este. Az Országgyűlés hétfőn a Fidesz kezdeményezésére vizsgálóbizottság felállításáról határozott.