A szompácsi Szűz Mária-templom

Bezeréd középkori helytörténeti adataiból idéztük a múlt heti írásunkban: 1343-ban Bezerédi (Káldi) László fiai megosztoztak Sári Bede fiaival Szompács falu birtokában. Ez a török időkben elpusztult Szompács legkorábbi írásos említése, puszta helye Zala megye déli felében, a Válicka-patak völgyében található, a Rádiháza, Tófej és Pusztaederics közötti erdős, dombos háromszögben. Egy másik XIV. századi oklevélben termékeny földnek írják le Szompács területét, amelyből a következő évszázadban – 1452-ben Budafalvai Heléna nemesasszony révén – a szentgotthárdi cisztercita apátság szerzett birtokrészt. 1513-ban ritkán lakott helyként szerepel, ennél több középkori forrás nem maradt fenn róla. Az 1500-as évek végén a törökök felperzselték a falut, lakói többé nem tértek vissza.
A települést jócskán túlélte régi temploma. Két kilométerre található a kétszáz lelkes Pusztaedericsre vivő bekötőúttól keletre. Meredek dombhátra, dűlőúton kell fölkapaszkodnunk a messziről látható tornyos templomhoz. A körülötte lévő öreg temetőt rég nem használják, néhány régi emlékkő és korhadt fakereszt jelzi a helyét a süppedt sírhantokon. A templom azonban – az 1980-as évek második felében végzett műemléki helyreállításnak köszönhetően – szép küllemmel, újrafedve, jó karban fogadja a látogatót. Valter Ilona régész renoválást megelőző kisebb kutatásának eredménye szerint a XIII. században épült. Vaskos falait a környéken megszokott módon téglából emelték. Hat méter hosszú, négy és fél méter széles hajójának keleti oldalához félköríves szentély csatlakozik, a diadalív előtt kis lépcsős szűkülettel. Gúlasisakos harangtornya kilép a nyugati homlokzata elé, alatta vezet a bejárat a templomba. A hajó külső sarkait széles, lapos falsávok szegélyezik, déli ablakai újkoriak, az apszis tengelyében megtalált ablaknyílás azonban román kori. Az északi oldalon lévő sekrestye új építmény.
Az elhagyott, romos épületet 1755-ben építették újjá, megtartva eredeti méreteit és szerkezetét. 1907-ben, majd 1935-ben renoválták – a három évszám a torony nyugati falán olvasható. Védőszentje Szűz Mária. A templomot közrefogó hársak lombjainak rejtekében csak nehezen vehető észre a torony északi oldalán magasan lévő, ritka értékes részlet. A harmadik szinten nyíló, kettős félkörívű román kori ikerablakot elválasztó hengeres kőoszlop kiszélesedő fejezetét szép, finoman faragott férfiarc díszíti. Másodlagosan kerülhetett a mostani helyére, barokk stílusú befoglalókeretéből ítélve a XVIII. századi újjáépítéskor. Kérdés, vajon miért az eldugottabb, szélnek-esőnek kitett északi oldalra helyezték az amúgy kitűnő állapotban lévő, különös ábrázatú XIII. századi emberfőt.