A szompácsi Szűz Mária-templom

Ludwig Emil
2009. 11. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bezeréd középkori helytörténeti adataiból idéztük a múlt heti írásunkban: 1343-ban Bezerédi (Káldi) László fiai megosztoztak Sári Bede fiaival Szompács falu birtokában. Ez a török időkben elpusztult Szompács legkorábbi írásos említése, puszta helye Zala megye déli felében, a Válicka-patak völgyében található, a Rádiháza, Tófej és Pusztaederics közötti erdős, dombos háromszögben. Egy másik XIV. századi oklevélben termékeny földnek írják le Szompács területét, amelyből a következő évszázadban – 1452-ben Budafalvai Heléna nemesasszony révén – a szentgotthárdi cisztercita apátság szerzett birtokrészt. 1513-ban ritkán lakott helyként szerepel, ennél több középkori forrás nem maradt fenn róla. Az 1500-as évek végén a törökök felperzselték a falut, lakói többé nem tértek vissza.
A települést jócskán túlélte régi temploma. Két kilométerre található a kétszáz lelkes Pusztaedericsre vivő bekötőúttól keletre. Meredek dombhátra, dűlőúton kell fölkapaszkodnunk a messziről látható tornyos templomhoz. A körülötte lévő öreg temetőt rég nem használják, néhány régi emlékkő és korhadt fakereszt jelzi a helyét a süppedt sírhantokon. A templom azonban – az 1980-as évek második felében végzett műemléki helyreállításnak köszönhetően – szép küllemmel, újrafedve, jó karban fogadja a látogatót. Valter Ilona régész renoválást megelőző kisebb kutatásának eredménye szerint a XIII. században épült. Vaskos falait a környéken megszokott módon téglából emelték. Hat méter hosszú, négy és fél méter széles hajójának keleti oldalához félköríves szentély csatlakozik, a diadalív előtt kis lépcsős szűkülettel. Gúlasisakos harangtornya kilép a nyugati homlokzata elé, alatta vezet a bejárat a templomba. A hajó külső sarkait széles, lapos falsávok szegélyezik, déli ablakai újkoriak, az apszis tengelyében megtalált ablaknyílás azonban román kori. Az északi oldalon lévő sekrestye új építmény.
Az elhagyott, romos épületet 1755-ben építették újjá, megtartva eredeti méreteit és szerkezetét. 1907-ben, majd 1935-ben renoválták – a három évszám a torony nyugati falán olvasható. Védőszentje Szűz Mária. A templomot közrefogó hársak lombjainak rejtekében csak nehezen vehető észre a torony északi oldalán magasan lévő, ritka értékes részlet. A harmadik szinten nyíló, kettős félkörívű román kori ikerablakot elválasztó hengeres kőoszlop kiszélesedő fejezetét szép, finoman faragott férfiarc díszíti. Másodlagosan kerülhetett a mostani helyére, barokk stílusú befoglalókeretéből ítélve a XVIII. századi újjáépítéskor. Kérdés, vajon miért az eldugottabb, szélnek-esőnek kitett északi oldalra helyezték az amúgy kitűnő állapotban lévő, különös ábrázatú XIII. századi emberfőt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.