Az amerikai nagybácsi

Közép-Európa, mint a történelemben már anynyiszor, ismét a helyét keresi az átalakuló világban. Lassan, ráérősen, tanácstalanul. Erősen zavarja ezt az újragondolást, hogy újra magára talált szomszédságában a régi mumus, Oroszország, miközben a válság korántsem a nyugati szövetségesek súlyát növeli. Arról nem is beszélve, hogy amikor kényszeredetten a Kelethez volt láncolva, akkor a világ súlypontja nyugaton volt, amikor pedig végre visszatért a politikai Nyugathoz, akkor ez a súlypont egyértelműen keletre tolódik. Ráadásul mintha a világ figyelme is elfordulna a régióról. A hidegháborút követő átrendeződés lezárult, s ezzel vége a felértékelt geopolitikai helyzetből adódó kiváltságoknak is. Oroszország bírálatával ma már nem lehet olcsó előnyökhöz jutni.
Erre döbbentette rá végleg Közép-Európa országait az amerikai rakétavédelmi rendszer telepítésének visszavonásáról szóló döntésével Barack Obama. A térség elitjének egy részét zavarja az aktuális nagy testvér ölelésének gyengülése, rémíti őket Moszkva és Washington közeledése, s a régi reflexek kétségbeesett levelet íratnak velük az amerikai elnöknek. A Fehér Házat zavarta az új stratégiával szembemenő anakronisztikus segélykiáltás, s ismét útnak indította a realitásokkal nehezen szembesülő, az előző adminisztráció által különösen elkényeztetett szövetségesek nyugtatásában már jártas Joe Bident. S az amerikai nagybácsi szerepébe már beleszokott alelnök, mint korábban Kijevben és Tbilisziben, most Varsóban, Prágában is biztosította vendéglátóit, hogy Oroszország nem tarthat igényt befolyási övezetekre, s Washington nem felejtette el a térséget. Bukarest meglátogatásával pedig főként Moszkvának üzent, emlékeztetve, hogy bázisai azért ott vannak határai közelében. Biden igyekezett utat is mutatni. „Az Egyesült Államok már nem arra gondol, mit tehet e térségért, hanem mit tud vele együtt tenni” – fogalmazott.
E szavakból is kiolvasható, hogy Washington egyre kevésbé képes a nagybácsi szerepét játszani Közép-Európában. Erejét más, új kihívások kötik le, s inkább ezek leküzdéséhez hozzájárulni kész partnerekre, semmint gyámolítottakra van szüksége. Olyan országokra, amelyek képesek túllépni a múlton, s a NATO, valamint az Európai Unió teljes értékű tagjaiként nem idegen csapatok állomásoztatásáért kiáltanak. Egyébként is megmosolyogtató ma már a hatékony érdekérvényesítés hátterének megteremtése, saját gazdaságaink megerősítése helyett az amerikai katonai jelenléttől várni például az orosz gazdasági térnyerés megállítását. S egyébként is, a nagybácsit ma más gondok gyötrik. Közép-Európa jelenleg nem igazi geopolitikai ütközőzóna. Nincsenek ugyan szuperbónuszok, ezt a világot azonban ne sirassuk! Inkább éljünk a lehetőséggel! Ébredjünk például végre rá arra, hogy a térség európaiként elsősorban Európát erősítse, s ne csak másoktól várja a biztonságot, hanem az eddiginél többet is tegyen érte.