A rendszerváltozás előtt a víziközmű-szolgáltatók állami tulajdonú vállalatok voltak, illetve a megyei vagy a városi tanácsokhoz tartoztak. 1990-ben 33 vízműcég látta el az országot, amelyek a gazdaságos üzemméret követelményeit is kielégítették. Aztán megalkották a helyi önkormányzatokról szóló, majd 1991-ben a vagyonátadás kérdéseit meghatározó törvényeket. Az általunk megkérdezett szakértők egyöntetű véleménye szerint ekkor került a víziközmű-ágazat a jelenlegi kaotikus állapot felé vezető pályára. Ahogy az ágazatban mondják: egy pénteki napon még úgy volt, hogy a megyéknél maradnak a vízműcégek, majd hétfőn azzal szavazták meg a törvényt, hogy a települések tulajdonába adják őket.
Az 1991-es vagyonátadás után a 33 üzemeltetőből néhány év leforgása alatt közel 400 cég lett, míg Nagy-Britanniában tíz alatt van, Hollandiában húszról nemrég csökkentették hétre a számukat, Ausztriában pedig mindössze hat vízműtársaság működik. Magyarországon az üzemeltetők irracionálisan nagy száma a helyi erőviszonyok alakulásán, az önkormányzatok bölcsességén és a puszta véletlenen múlott – emlékszik vissza a neve elhallgatását kérő szakértő. A cégszétszedési láz első nagy áldozata a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat volt, amelyet első ütemben 34 kft.-re bontottak szét. Doszpod Béla egykori igazgató szerint a megye nagy részét ellátó vízmű szétverését a települési polgármesterek és a mögöttük álló „tanácsadók” ambíciói mozgatták. Semmilyen hatósági kontroll nem volt, és hiába kértek fel független szakértőket, akik amellett érveltek, hogy legalább az üzemmérnökségeket hagyják egyben, mindez nem érdekelte őket.
A téma független szakértője, Illés Mária egyetemi tanár szerint a fő baj, hogy kötelezővé tették a vízművek gazdasági társasággá alakítását, majd lehetővé tették, sőt indirekt módon ösztönözték ezek privatizációját. Ebből következően olyan, hosszú távra szóló üzemeltetői szerződések születtek profitérdekű vállalkozásokkal, ahol a szerződés mellékleteként szereplő képlet kifejezetten a magáncég haszonkimentő ügyeskedéseit támogatja. Nem várható el egy magánvállalkozástól, hogy a számára kínálkozó nagy üzlet lehetőségét ne akarja kihasználni, ezért a profeszszor asszony szerint egy versenyt kizáró természetes monopólium esetén hozzáértő, és nem korrumpálható árhatóságnak kellene az ellensúlyt megteremtenie. Ehhez mindenekelőtt kormányzati akaratra lenne szükség.
A jelenlegi kormányzati ciklusban azonban már nem várható az ágazat helyzetének törvényi rendezése. Kíváncsiak voltunk arra, mit tervez ebben az ügyben a Fidesz? Az ellenzéki pártban Bencsik János vezeti a vízi közművekkel kapcsolatos programalkotást. A tatabányai polgármester elmondta, hogy igyekeznek mielőbb a parlament elé vinni a vízi közművek egységes szabályozását biztosító törvényt, és az árhatósági kontrollt is megvalósítják. Szerinte valószínűleg azért nem terjesztette a kormány a már kész törvényt a parlament elé, mert az megnehezítette volna a Nemzeti Vagyonkezelő privatizációs manővereit. Makacsul forog gazdasági körökben az a vélekedés, hogy a Horn-kabinet titkos megállapodást írt alá a WTO-val, amely néhány közszolgáltatás területén is biztosítani kívánta a tőke szabad áramlását. Az egészségügyi privatizáció népszavazás általi ellehetetlenülése után alighanem azonos piaci értéket képviselő alternatívákat kellett Magyarországnak megajánlania. A nemzetközi tőke a fosszilis energiahordozók után az egészséges ivóvízben látja a legnagyobb üzleti lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy a regionális vízműcégek öszszevonása, tőzsdei bevezetése is ezen érdekek kiszolgálását célozta. A Fidesz törvényi szinten készül rögzíteni, hogy a víziközmű-szolgáltatást végző gazdasági társaságok közösségi tulajdonból ne kerülhessenek át a magánszférába. Ahol mód lesz rá, szorgalmazni fogják a korábban koncessziós szerződéssel privatizált ellátórendszerek ismételt közösségi tulajdonba vételét. Hangsúlyozta, hogy az ivóvíz-szolgáltatás a természetes közösségi monopóliumok legfontosabbika, ezért minden elemével együtt közösségi tulajdonban kell maradnia, illetve kerülnie, hiszen a vízkészletek feletti rendelkezési jog az ellátás biztonsága mellett nemzetbiztonsági kérdéssé vált.
origo.hu
Videón a brutális vihar, amely megrázta az országot – és még nincs vége!
