Belefáradt a Nyugat az állandósult ukrán káoszba

Oroszország mellett a posztszovjet térség egyetlen országa sem olyan fontos az Európai Unió számára, mint Ukrajna, állapítja meg minapi írásában a Financial Times, hozzátéve, oly mértékben senki sem teszi próbára Brüszszel türelmét, mint Kijev. A lap úgy véli, közel az idő, amikor az EU-nak el kell döntenie, miként is viszonyuljon Ukrajnához.
Bár ez korántsem mindig így látszik, elvitathatatlan, hogy az unió számára kiemelten fontos Ukrajna. Elég csupán utalni arra, hogy az Európába irányuló orosz gázexport 80 százaléka az országon halad keresztül, s most már azt is tudjuk, mit jelent az, ha ez a tranzit akadozik. Emellett az EU keleti szomszédságában Ukrajna fontossága biztonsági szempontból is elsőrendű.
A keleti politikában sokáig messze az Egyesült Államok mögött kullogó Európai Unióban reménykedve tekintettek a 2004-es, úgynevezett narancsos forradalomra, mondván, a retorikában kilátásba helyezett változások nemcsak demokratizálják, de stabilizálják is az országot. Ma már tudjuk, mindez csupán hiú ábránd volt. Ukrajnában a korrupció ugyanolyan, mint korábban volt, nem beszélve arról, hogy az elmúlt öt év a folyamatos belső instabilitás jegyében zajlott. A következő pofon a grúziai válsággal érte az uniót, ráébresztve mindenkit, hogy Moszkva nem fogja hagyni érdekeinek nyilvános megsértését. Ezt tetézte a világgazdasági válság, amely térdre kényszerítette a belső politikai harcban kivérzett, irányíthatatlanul hányódó Ukrajnát. Közben a színes forradalmak fő szponzora, az Oroszországgal folyó geopolitikai játszmái miatt Kijevben rendkívül aktív Egyesült Államok is más régiók felé fordult.
A problémák sorával szembesülve az Ukrajnához való viszonyulásban eddig sem egységes, mára a gondokba érezhetően belefáradó Európai Unió kedve is mindinkább elmegy Kijev felkarolásától. A tagországok többsége hallani sem akar arról, hogy a már most társult viszonyt, szabad kereskedelmet és vízummentességet váró Ukrajna akár a távoli jövőre vonatkozó integrációs jelzést kapjon. Bár teljesen soha nem teheti meg, a Nyugat kezdi levenni a kezét az országról. Ennek egyik legutóbbi jele, hogy az IMF felfüggesztette a programját, s bár az Európai Unió villámgyorsan előkészített egy 610 millió eurós hitelcsomagot, egyelőre a folyósítással kivárnak. S mint a Concorde egy minapi elemzése is utalt rá, Ukrajnát még aktívan támasztják nyugatról, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ezt már csak átmeneti jelleggel hajlandók megtenni, és a nagyhatalmi alkuk eredményeként a jövőben Oroszország elsődleges felelőssége lesz az ország gazdasági stabilizálása.
Közeledik tehát az igazság pillanata, s e tekintetben az elnökválasztás sorsdöntő lehet. Valójában nem jó hír Kijevnek, hogy ezúttal egyik nagy geopolitikai játékos sem érdeklődik oly élénken a választások iránt, mint 2004-ben.