Csúszás

A fél világ mulatott azon, hogy az amerikai Northwest légitársaság gépe elfelejtett leszállni Minneapolisban, és csak kétszáznegyven kilométerrel a cél után fordult vissza. Talán soha nem fog kiderülni, hogy a pilóták elaludtak vagy, ahogy ők állították, vitatkoztak, esetleg laptopon játszottak. Ezek olyan tevékenységek, amelyek mellett valóban repül nemcsak a gép, de az idő is. Még elképzelni is rossz, mi történne hasonló esetben egy magyar géppel, ha mondjuk egy MIG pilótája elszundítana. Talán nem törne ki a világháború, de magyarázkodnia a külügynek biztosan kellene. Vadászrepülőink állítólag a pilóta elalvása nélkül is csak a szomszédban tudnak fordulni, mostanában meg úgysincs pénzük benzinre. Csak a hadügyi lobbi a megmondhatója, mi a fenének egy ilyen kis országnak levegőben tankolható vadászrepülő, hacsak nem azért, hogy Bochkor Gábor felszállhasson vele a kecskeméti repülőnapon.
A fentiek miatt magyar túlrepülős történettel tehát nem szolgálhatunk, de van egy jó vonatosunk. Világraszóló hír ugyan nem lett belőle, de nekünk ez is szép, mert a miénk. Katalin írja:
„Tisztelt MÁV! Szeretném tájékoztatni Önöket a mai napon ért meglepő eseményről: Nagymaros–Visegrád állomáson várakoztunk a 7.40-es, Szobról érkező személyvonatra, amely a szokásos pár percnyi késéssel közelített is az állomás felé. Jött, jött, majd lassítás nélkül igen lendületesen tovább is haladt, és jó pár száz méterre az állomástól megállt. Mindenki ledöbbenve figyelte a kissé humoros, ám groteszk jelenetet. Vártunk. Tájékoztatás semmi… Ötpercnyi meglepődés után láttunk valami mozgolódást. Úgy tudom laikusként, ilyenkor a visszatolatás megoldható. Ehelyett a kalauz lendületes karjelzéssel elindította a vonatot Kismaros felé… Az állomáson dolgozó jegypénztáros a panaszkönyvet ajánlotta. De ez nem az ő hibája, azt gondolom. De akkor ki a felelős ezért? Több mint 100 ember állt az állomáson, és kénytelen volt későbbi vonattal bemenni munkahelyére, iskolába stb. Ki fogja megtéríteni a kárt? Ugyanis a munkaadók nem túl toleránsak a bejárós dolgozók késésével. Hogyan történhet ilyen eset? … Hogyan működik Önöknél a felelősség? Mert ez kissé ugyan komikus, de elég felelőtlen lépés volt, jól gondolom? Köszönettel várom szíves magyarázatukat!”
„Tisztelt Katalin!
A 2009. október 15-én közlekedő 2147. sz. vonat 60 km/h-s sebességről történő fékezéskor a vizes faleveleken megcsúszott, ennek következtében Nagymaros–Visegrád megállóhelyen a peron mellett nem tudott megállni. A mozdonyvezető az előírt utasításoknak megfelelően engedélyt kért a visszatolatásra, azonban az enyhe emelkedő ellenében sem tudott visszatolni a szétkenődött faleveleken. Ezt jelezte a szakaszirányítónak, illetve a jegyvizsgálónak is. A mozdonyvezető egyeztetés után továbbközlekedett a vonattal. A mozdonyvezető az utasításoknak megfelelően járt el – szándéka szerint az utasok érdekeit is figyelembe véve. A MÁV-Trakció Zrt. a sajnálatos körülményekre tekintettel (visszatolatás meghiúsulása) ezúton kér elnézést a kellemetlenségek miatt. MÁV-Trakció-kommunikáció.”
Ez a „visszatolatás meghiúsulása” mint sajnálatos körülmény nem hangzik rosszul. Szegény állami MÁV-ot az ág is húzza, Gaskó folyton megzavarja az amúgy is önállósodott menetrendet, ezért a helyi információ teljes hiányával kívánják fokozni az utasok komfortérzetét. Most meg a kormánypárti politikusok még szárnyvonalakat is rendelnek, bár Mesterházy Attila MSZP-frakcióvezető szerint csak szakmai konzultációt folytatnak a kérdésről. És akkor még ott vannak azok a vizes levelek. Megjegyezzük, hasonló anomáliát a Budapest–Szob vasúti reláció hosszú történetében még nem jegyeztek fel az annalesek, csupán hogy a nagymaros–visegrádi állomásépület elől gyönyörű a rálátás a Duna túlpartján magasodó visegrádi várra.
Kedves Katalin! Komolyan kérdezi, hogyan működik Magyarországon a felelősség?