Elszakadás és útkeresés

Három nap után igen vegyes képet kaphatunk a mai fiatal filmről Torinóban. A rendezők többségét a felnőtté válás, a magány, a bizonytalanság foglalkoztatja, s nem látják túl derűsen a jövőt.

(Torino)

Szervezetten és zökkenőmentesen zajlik Észak-Olaszország kiemelt filmes mustrája. Az üvegházhatás jótékony hatása és a tíz fok feletti idő miatt a cafetériák és ristoranték újra kipakolták asztalaikat és székeiket, a hálás járókelők pedig önfeledten korzóznak a Via Pón. A filmektől tikkadt néző kétségtelenül széles választékát találja Torinóban a gasztronómiai egységeknek, s ha idejéből nem futja egy akkurátusan – és ennek megfelelően jó ideig – készülő lasagnéra, bolognai spagettire vagy ízletes pizzára, egy gelatériában belekóstolhat a messze földön híres torinói édességek valamelyikébe, éberségét pedig a piemonti kávék és latték biztosíthatják.
Mivel Torino vállaltan a fiatal filmesek seregszemléje (a feltörekvő és egyre nagyobb nemzetközi szerepet követelő miskolci Cinefest fesztiválhoz hasonlóan), ezért a versenyprogramba első, másod-, harmadfilmesek kerültek, sőt a nagy zsűriben is két fiatal első filmes képviseli a generációt. Nem csoda hát, ha az alkotók egy része ismeretlen, s éppen ezért szokott egy-két csiszolatlan gyémánt felbukkanni a piemonti hegycsúcsok árnyékában. Igaz, a huszon-egynéhány éves filmesekről még elég nehéz megmondani, hogy milyen karriert futhatnak be, tehetségük azonban már ekkor meg-megvillanhat.
Az már most látszik, hogy a fiatalokat világszerte továbbra is különösképpen foglalkoztatja a családtól való elszakadás, a magány és az útkeresés; hol drámai, hol humorosabb kontextusban beszélnek a világ komplexitásáról, az élet kiszámíthatatlanságáról – legyen akár japán, chilei vagy amerikai az alkotás. A Torso (Torzó) című japán filmben gyermekkori családi trauma, párkapcsolati kudarc vezet a hősnő elmagányosodásához, aki még az emberi érintéstől is retteg, s végső menedékképp egy torzóhoz menekül. Az egyetlen lelki és testi társsal való kapcsolatának megértését segíti, természetét ellenpontozza csélcsap húga feltűnése, aki maga is egy kifulladóban lévő kapcsolatban vergődik, s bár még tűri párja erőszakosságát, de terhessége megváltoztatja gondolkodásmódját. Az amerikai független film, You Won’t Miss Me (Nem fogsz hiányozni) 23 éves, pszichiátriáról szabaduló főszereplőnője, Shelly sem képes beilleszkedni a felgyorsuló világba, sem nőkkel, sem férfiakkal nem képes harmonikus kapcsolatot kialakítani, egyedül pszichiátere jelent kapcsolódást a való élethez. A chilei La Nana (A dadus) középkorú bejárónője ismeretlen múltbeli okoknál fogva nem tart kapcsolatot rokonaival, új családjának tekintve munkaadóit, s képtelen normális kapcsolatot teremteni más emberekkel, illetve férfiakkal.
A továbbiakban Fülöp-szigeteki, kínai, román és német fiatal rendezők mutatkoznak be, csütörtökön pedig a fesztivál díszvendége, Francis Ford Coppola is megérkezik Torinóba.