Gyurcsány és a nemzeti egység

Ki legyen az ország következő köztársasági elnöke? A baloldali média a múlt hét végén kezdett találgatni erről, és első körben arra a következtetésre jutott, hogy az MSZP Kovács Lászlót tisztelné meg ezzel a poszttal. Kovács eredetileg a miniszterelnöki pozíció egyik várományosaként került szóba, de a jelek szerint nem sok reményt fűznek ehhez a jelöléshez. Kárpótlásként jutna neki az államfői hivatal.
Egyesek időközben túlléptek ezen, és egyenesen Gyurcsányt javasolják a nemzeti egység megtestesítőjének. Szárnyal a fantázia, Gyurcsány, a nagy politikai színjátékok ismert rendezője résen áll: igyekszik befolyásolni a fejleményeket. Valószínűleg ő áll az egész machináció mögött. A köteles akció és a 23 millió román munkavállaló beözönlésének rémképe után alighanem az ő köreiből származik az a felvetés is, hogy – az eddigi joggyakorlattal ellentétben – az államfőt jó előre meg kell választani.
Az ötévenként esedékes voksolás eddig mindig a köztársasági elnök távozása előtt két hónappal történt meg. Az alkotmány lényegében annyit mond, hogy az első számú közjogi méltóságot legalább az előd megbízatásának lejárta előtt 30 nappal meg kell választani. A legalább kifejezés itt természetesen azt jelenti, hogy legkésőbb. Arról ugyanakkor hallgat az alaptörvény, hogy legkorábban mikor választható meg az új államfő. Az alkotmány szerint nincs akadálya annak, hogy Sólyom László utódját a jelenlegi Országgyűlés válassza meg. A következő parlament mandátuma rendes körülmények közt jövő májusban kezdődik el. A szokásoknak megfelelően ennek az Országgyűlésnek a feladata lenne, hogy legkésőbb július 5-ig köztársasági elnököt válasszon. Mégis ki és mikor költözhetne be a következőkben a Sándor-palotába? Bármilyen abszurd is, a kérdést érdemes már most megvizsgálni. Egyrészt a jogi szabályozás jellege miatt, másfelől azért, mert a balliberálisok mindig is nagyon vonzódtak ehhez a tisztséghez. Gyurcsány pedig különös tehetséget mutatott az alkotmányos berendezkedés megkerülése, hibáinak kihasználása terén. Nem alaptalan ezért a feltételezés, hogy az MSZP Gyurcsány Ferenc közreműködésével megpróbálja megszerezni ezt a tisztséget. Az eljárás ugyan nem lenne jogállami, de ez a szempont sohasem izgatta a balliberális párthíveket.
Gyurcsányról tudni kell, hogy háromszor is részese volt a magyar közjogban addig ismeretlen megoldásoknak. Először 2004 nyarán megpuccsolta Medgyessy Pétert, akinek korábban a tanácsadója, illetve sportminisztere volt. Medgyessy vitatott körülmények közt, lemondással távozott, az akkor alkalmazott jogi formulát azonban az Alkotmánybíróság 2005 decemberében jogsértőnek nyilvánította. Gyurcsány ez év március 21-én sajátos formában önmaga pozícióját számolta fel: az MSZP kongresszusán, majd a parlamentben is bejelentette, hogy nem kíván tovább kormányozni, mert megosztó személyiségnek bizonyult. Lemondását azonban nem adta be írásban az államfőnek, hanem – a hazai közéletben először – konstruktív bizalmatlansági indítványt készíttetett maga ellen. Gyurcsány Ferenc tehát kijelölte, kiválasztotta az utódait. Bohózatba illő, a jogállamot megcsúfoló keresgélés után voltaképpen bevezette a monarchiát: gondoskodott a trónutódlásról. Így lett miniszterelnök Bajnai.
Az alaptörvény sajnálatosan nagyon hiányos és felemás módon beszél az államfői tisztségről. Ez távolról sem csupán azért van így, mert a rendszerváltozáskor az akkori ellenzék megpróbálta elkerülni, hogy a szocialista Pozsgay Imre nyerje el ezt a pozíciót. Az ellentmondások egyik fő oka történelmi jellegű. A háborút lezáró párizsi békeszerződés kapcsán a rendező elv az volt, hogy az ország ne maradjon első számú vezető nélkül. A köztársasági elnököt szinte bármi áron, akár közfelkiáltással is meg kell választani. A köztársasági államformáról szóló 1946. évi I. törvény ennek szellemében fogalmazódott meg, s szabályait az 1989-ben módosított alkotmány szinte teljes egészében átvette. A közfelkiáltás ugyan kimaradt az alaptörvényből, így jelenleg már sem a Duna jegén, sem a parlament üléstermében nem lehet nyílt szavazással voksolni a magyar államfőről. Nem volna elegendő tehát, ha a házelnök bemondaná a jelölt nevét, a honatyák pedig „Bravó!” felkiáltással megszavaznák.
Az elnökválasztás a régi és az újabb keletű joghézagok, ellentétek miatt szinte kezdettől vitatott körülmények között zajlott le. Göncz Árpád eleve úgy lett elnök, hogy erről 1990 tavaszán megegyezett a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége. Az Antall– Tölgyessy-paktum értelmében az Országgyűlés 1990. augusztus 3-án köztársasági elnökké választotta. Az első elnök újraválasztásáról – visszaemlékezők szerint – Horn Gyula és Pető Iván határozott. Ezt öntötte jogi formába az 1995. június 19-i voksolás. Mádl Ferenc megválasztása 2000. június 6-án történt, az elnök augusztus 4-én lépett hivatalba. Miután az SZDSZ nem támogatta az MSZP következő jelöltjét, Szili Katalint, Sólyom László a választás harmadik fordulójában, 2005. június 7-én nyerte el az elnöki tisztséget, s augusztus 5-én költözött be a Sándor-palotába. Megbízatása 2010. augusztus 5-én jár le.
A jelölés, a megválasztás részletes szabályait végrehajtási rendelkezés, törvény nem tartalmazza. Egyes kitételek szerepelnek ugyan a házszabályban, a házszabály viszont nem törvény, hanem csupán országgyűlési határozat. Az Alkotmánybíróság 2003-as döntése alapján is rég törvényt kellett volna helyette alkotni, ám ez nem sikerült a balliberális honatyáknak. A javaslat kidolgozását megkezdték, de abbahagyták. Emiatt lényegbevágó közjogi kérdések maradtak szabályozás nélkül. Nem fogalmazták meg – példának okáért – a parlamenti vizsgálóbizottságok létrejöttének és működésének feltételeit sem. Az AB határozatát a Mécs-ügy inspirálta. Emlékezhetünk, Medgyessy Péter hatalomra kerülése után a többség úgy látta: vizsgálóbizottságot kell felállítani, hogy ellensúlyozzák a miniszterelnököt ért blamát. Kimutassák: nem csak Medgyessy volt titkos ügynök. A kormányzati és parlamenti emberek közül 1990 óta sokan együttműködtek a múlt rendszer állambiztonsági szervezeteivel. A Mécs-bizottság segítségével megpróbáltak másokat is lerántani Medgyessy mellé a mocsárba. Az AB – létrehozásának időpontjától – visszamenőlegesen megsemmisítette a Mécs-bizottságról elfogadott országgyűlési határozatot. Ekkor írta elő, hogy a házszabályt másik műfajjal, a mindenkire kötelező törvénnyel kell felváltani. Törvény azóta sem született, így a házszabály, sőt annak egyik függeléke rendelkezik az államfő megválasztásának részletszabályairól is.
Ki akadályozhatná meg ezek után, hogy a hátralévő időben, az áprilisban esedékes országgyűlési választásokig Gyurcsányék köztársasági elnököt válasszanak? Az első két fordulóban a jelölt nem kapná meg a kétharmados bizalmat, de a harmadikban, amikor már csak a leadott szavazatok többsége számít, érvényessé válhatna a döntésük. Akár arra is módjuk lenne, hogy megtalálják Göncz Árpád utódját. Más kérdés, hogy az ilyen szavazás eredményét országgyűlési határozatba kell foglalni. A határozatot pedig a várhatóan májusban megalakuló új Országgyűlés azonnal hatályon kívül helyezhetné. Nem biztos tehát, hogy érdemes a hatalom átmentésnek ezzel a módjával kísérletezni.