(hol a magyar liberalizmus )

Én nem tudom, mi az oka annak, hogy még Németországban a szabad demokraták, úgymond, természetes szövetségesei a konzervatív–kereszténydemokrata pártoknak, addig Magyarországon az SZDSZ következetesen a posztkommunistákat támogatta. Tény, hogy mindjárt a rendszerváltozás kezdetén az MDF és az SZDSZ között már vérre menő küzdelem folyt, először a főhatalomért, később pedig ideológiai kérdésekben, s ez hosszú távon megmérgezte a konzervatívok és liberálisok viszonyát. Az MDF úgynevezett liberális szárnya, amelynek két reprezentánsa Elek István és Debreczeni József volt, mondhatni kettévált: Debreczeni Antalltól Gyurcsányhoz szárnyalt, Elek pedig a Fideszhez van közel. A kezdet kezdetén úgy látszott, mintha a fiatal demokraták az SZDSZ „szürkeállományának” erőteljes vonzásától nehezen tudnának szabadulni, hiszen még az 1994-es választások előtt is, habár erősen lecsökkent hévvel, de szövetséget ajánlottak a szabad demokratáknak. Azok azonban, a hatalom után való szüntelen ácsingózásuk miatt, rátértek arra az útra, amely nyilván sok anyagi hasznot hozott számukra, de végül mocsárba vitte őket.
Ha eltűnnek, akkor a „magyar liberalizmus” az MSZP tulajdonába megy át, ami nemcsak aktuális-gyakorlati, de történelmi-szellemi értelemben is furcsa fordulat. Hogy úgy mondjam: csípőficam.
Újra említve a német szabad demokraták példa nélkül álló választási sikerét: lehetséges-e, hogy Magyarországon a helyzet épp fordított, és a szabadelvűség nagyszerű hagyományai ellenére, elenyészik? Lehet, hogy most Dávid Ibolya kíván haladni – az antalli álörökséget továbbra is tarsolyában cipelve – a Pető Iván és Kuncze Gábor által kitaposott úton? Ehhez azonban előzőleg az MDF-nek ki kell kászálódnia saját mocsarából. Vagy most talán egymásra lel a két nagy rendszerváltó, s azóta megroggyant párt kicserélődött elitje? Hogy őszinte legyek, én nem érzem, hogy egy ilyen összeborulásnak bármi köze is volna a szabadsághoz. Ám a szabadság, amelyben nem sok részünk volt az elmúlt hét és fél esztendőben, alapvető emberi kívánalom és érték. Remény van rá, hogy ez az érték konkrét szervezeti formában sem megy veszendőbe, sőt a rövidesen bekövetkező hatalom és szemléletváltás csak hasznára lesz.
Ugyanis a Fidesz nem egyszínű. Merem remélni és állítani, hogy mindaz, amit Antall annak idején az MDF értékeiként nevezett meg, e szövetségben bent foglaltatik. Lehetséges, hogy eleve készen vagy készenlétben áll Magyarországon az, ami Németországban most a létrejövő koalícióban megvalósul? Hiszen ha egy csöpp eszünk van, tudnunk kell, hogy azok a vádak, amelyeket a Fidesz ellen az MSZP és az SZDSZ összehordott, miszerint rasszista, antiszemita, homofób, ráadásul köpönyegforgató, légből kapottak. A Fidesz alapítóinak szellemi példaképe Bibó volt, lelki alkatuk alapvető vonása, a szervezet létrehozásának egyik oka pedig a szabadság szeretete és tisztelete. Míg az SZDSZ alapítóiban a saját szabadságuk szeretete dominált és abban az önzés, a hatalomvágy munkálkodott, mások szabadságának (véleményének, érdekeinek, érzelmeinek) tisztelete szóba sem jött. Pedig a liberalizmus alapvető vonása ez a tisztelet, amely szerintem egyenrangú a vággyal és a szeretettel. Ha figyelembe vesszük, hogy a polgári szövetségben jelen vannak kereszténydemokrata politikusok is, csak erősödhet bennünk az érzés, hogy a szabadság eszméje az új erkölcsi rendben, aminek létrejöttét reméljük, erőre kap. Hiszen a keresztény egyházak alaptétele, hogy a hit felszabadít. Jézus – Szabadító.
Van egy mondás, amely szerint változnak az idők, változnak az emberek. Valószínű azonban, hogy nem minden ember. S vannak olyan alapérzések és alapértékek, amitől elszakadni nehezen lehet. Azok az értékek pedig, amelyek a Fidesz alapítóinak nyilvánvalóan a tulajdonában voltak, ellentétei a zsarnokságnak, a megkülönböztetésnek, az elnyomásnak, a rasszizmusnak. Tehát az, amit valóban szabadelvűségnek nevezhetünk, nagy súllyal van jelen a polgári szövetségben. Ezen nem változtatnak a baloldali rágalmak és trükkök.
Hogy ezzel együtt szükség van-e a magyar politikai életben egy megreparált SZDSZ-re és a Gyurcsány-féle liberalizmusra, én nem tudom…