Államunk egy új, bankári módszerrel (is) meglopja a nyugdíjasokat. A kisnyugdíjasok közül azok, akik nyugdíjukat banki átutalással kapják meg, évek óta arra számíthattak, hogy a nyugdíjuk átutalása hónap 11-én vagy ha 11-e munkaszüneti napra esik, az utolsó, megelőző munkanapon megtörténik. (Hogy ez a megoldás törvényre vagy csak szokásjogra alapult, nem tudom.) Másrészről a nyugdíjas, különösen most, válság idején, szerény jövedelmét a tárgyhónap első napjaiban nagyrészt már el is költi, majd egyre szigorúbb odafigyeléssel osztja be a maradékot, ami végül eléri a nullás szintet, amikor az újabb nyugdíj meg kell hogy érkezzen.
2009-ben már megtörtént, hogy – természetesen bármiféle előzetes értesítés nélkül – 11-e helyett 12-én jelent meg a banki számlán a nyugdíj (még az OTP munkatársait is meglepte ez a változás). Felébredt a gyanúnk, hogy az állam (államkincstár) ki akarja próbálni, milyen következményekkel jár ez a megoldás. Mi, nyugdíjasok, csak morogtunk, nem mentünk el tüntetni, nem csináltunk „balhét”. A kísérlet az állam számára sikeresnek bizonyult, és tovább lépett; egyik hónapban 11-e vasárnapra esik, így a sokéves gyakorlat szerint az átutalás már 9-én esedékes volt. De nem történt meg. Előzetes értesítés megint nem volt.
A sápokat begyűjtő állam bankári gondolkodással tisztában van azzal, hogy a birtokában lévő pénzt addig kell magánál tartania, amíg csak lehetséges, és mivel semmiféle morális elkötelezettsége sincs, a gyenge nyugdíjas-társadalommal szemben érvényesíti erőfölényét. Azt mondja: inkább a fülét-farkát behúzó nyugdíjas járjon rosszul, mint az ő kincstára. Mi ennek az új rendnek a következménye? A nyugdíjas hónapja végére vagy pénz nélkül marad, vagy él a banki hitel lehetőségével, kitéve magát a banki rablási trükköknek (uzsorakamat, kezelési költség).
El lehet menni ezek mellett szó nélkül? Remélem, hogy nem.
Orbán Miklós
Budapest
origo.hu
Megvan a Voks 2025 végeredménye, mutatjuk a pontos számokat!
