Húsz év múltával láttam újra az olasz fővárost, amennyit én öregedtem ezalatt, Róma legalább annyit fiatalodott. A város háromezer éves korában is üdébb, lendületesebb, mint a Duna százharminc éves „királynője”. Nagyon találó rá az örök jelző, ahogyan a különlegesen szép, igazi nőre is szokás mondani. Jövőképe van, ehhez képest mi az a húsz esztendő? ’89 nyarán koptattam először a város utcáit, szűk két napig, akkori útinaplómba ezt jegyeztem be: Róma láttán egyszeriben megérthető a város mint civilizációs, történelmi, kulturális és szellemi fogalom, sok mindent kell újragondolnom e gigantikus falak és pompás fórumok láttán az addig megismert városaimról. A remény íratta a füzetembe az 1. számot Róma mellé, hogy egyszer még visszatérek. Íme, a 2. folytatás.
Ürögdi György klasszika-filológus professzor 1980-ban megjelent Róma útikalauzában minden fontos elméleti, történelmi stb. tudnivaló benne foglaltatik, még az is, hogy Goethe a második születésnapjának nevezte a napot, amikor – 1789-ben – a város földjére lépett. Ami a gyakorlatot illeti, a tudós szerző szerint Róma látnivalóinak gazdagsága meghaladja az utas befogadóképességét, fel vagyunk tehát mentve a másutt maximumra törő ambíciók alól, itt érdemes lazábbra fogni a meneteléseinket. A másik praktikus tapasztalat, hogy ősszel (és tavasszal) sokkal szerencsésebb Rómába utazni, mint nyáron: az időjárás kellemes, ragyognak a színek és fények, láthatjuk és élvezhetjük mindazt, kényelmesen hozzáférünk mindenhez, amiért jöttünk. Nonstop nyüzsgést csak a kultuszhelyeken látni, a Spanyol lépcsőn, a Trevi-kútnál, a Piazza della Rotondán és természetesen napközben a Szent Péter téren, ahol hosszú sorokban állnak a zarándokok a biztonsági kapuk előtt, hogy beléphessenek a keresztény világ főtemplomába. Péter apostol templomáról legyen elég annyi itt, hogy még a nem túlzottan tekintélytisztelő Mark Twaint is lenyűgözte a látványa, az 1867. évi utazásának könyvében szuperlatívuszokban ír róla, különösen a százhúsz méter magas kupola kilátótornyáról elébe táruló Róma képéről. A templom első jobboldali mellékoltára előtt látható, mennyei szépségű Piéta-szoborról az jutott eszembe, hogy Michelangelo mester, amikor kifaragta egy élettelen márványtömbből, még huszonöt éves sem volt. Vélhetően kevesebb időt fecsérelt az önmegvalósításra a mai kollégáinál. A Borghese-kastély világhírű gyűjteményében közelről gyönyörködhetünk a másik reneszánsz géniusz, Bernini szobraiban, a galéria régi festményei mellé azonban – az új divat jegyében – pár hónapra egy XX. századi szürrealista angol piktor képei is falra kerültek. A városszerte látható Caravaggio–Bacon-plakátokról egy hölgy azt gondolta, valami új gyorsbüféláncot reklámoznak, az ő tévedése azonban semmiség a rendezőkéhez képest.
Régi, tapasztalt útikönyvszerzők szerint háromnapos intenzív gyaloglással végignézhetők Róma történelmi városrészének legfontosabb, legismertebb útvonalai, terei, parkjai és építészeti emlékei. Kedvező időjárás esetén, tegyük hozzá, valóban bejárható a város, Caracalla fürdőjének kísérteties téglaromjaitól a Colosseumon, a Forum Romanumon, Julius Caesar, Augustus, Traianus piacán és a Capitoliumon át a Velencei térig vezető út; második körben a Via Corsótól nyugatra és keletre lévő látványosságokat – a Pantheont, Hadrianus és Szent Ignác templomait, a Quirinale és a Medici-palotát, a Trevi-kutat és a Piazza del Popolo építményeit – nézhetjük meg. A harmadik napba belefér a Vatikán és a közelében lévő Angyalvár, és a Trastevere festői utcácskáiban sétálhatunk egyet. Egyébiránt Rómát becsülettel megismerni hetek és hónapok programja, egészében pedig lehetetlen feladat. A városban ez idő tájt 1604 étkezőhelyet tartanak számon, azt azonban kétlem, hogy léteznék lista, amelyen rajta van Róma minden temploma, szobra, emléktáblája, antik és újabb kori műemlék épülete.
Arrivederci, Róma.
Mankó: Rómába a magyar–lengyel tulajdonban lévő diszkont társasággal lehet olcsón repülni, a Leonardo da Vinci repülőtér és a Termini pályaudvar közt vonat és busz közlekedik. Szállodát interneten célszerű foglalni, lehetőleg a két metróvonal mentén. Élményszerű ebéd, vacsora dolgában a Trastevere vendéglőit ajánlom. Eszményi délutáni pihenőhely a nemzeti sör nevét viselő Antica Birreria Peroni (Via di San Marcello 19.; a Trevi-kút közelében).
origo.hu
Megdöbbentő fordulat: még a Tisza hívei is elutasítják Brüsszel új megszorításait!
