Köznapló

Október 30., péntek
Magyarországon minden megtörténhet. Fölmentettek egy fickót, azt mondják, üzletember (hihetetlen, mi minden belefér ebbe a kifejezésbe!). Akkor érték tetten, mikor egy garázsban csákányozott, s kezdett kiemelni a beton alól egy hullát. Teljesen életszerű helyzet…
Hogy került oda a hulla? Az elsőfokú ítélet szerint maga csomagolta be, és a barátnőjével vitte a garázsba. És miért tetszett kiásni? – kérdezték tőle óvatosan. Negyedórára el akartam vinni, hogy megmutassam, nincs ott a tetem. (Szerintem a kabarékat be kéne csukni. A közönség járjon a bíróságokra, ott jobbakat hall.)
A szabadon bocsátott ember ilyeneket mond még a tárgyaláson: én nem vagyok jó ember, de emberöléssel nem bíztam meg senkit. Aztán: igen, megzsaroltuk Szlávyt, és nem volt szép dolog. Mert Szlávynak hívták az előcsákányozott hullát, amíg élt, és jól élt – a Balaton császárának is nevezték. Amúgy ő meg a szabadon bocsátott betonozó ember annak a Boros Tamásnak voltak puszipajtásai, aki miatt, hogy többé ne lehessen Boros Tamás, felrobbantották az egész Aranykéz utcát.
Ők hárman együtt diskuráltak a gyilkosság előtti napon. Talán konyakot is ittak. Pár nap még, és az egyiket betonba ágyazzák, a másikból meg sliccgomb se marad. Vannak furcsa asztaltársaságok Pest-Budán…
És a harmadik most kinn van. A másodfokú bíróság szerint „a hatóság megkerülte a törvényt”. Értik? Nem a pasas kerülte meg – a hatóság. És nyitják előtte a kaput: mehetsz, pajtás, szabad vagy, makulátlan. Szembejöhet az utcán velem, veled, vele, bárkivel. Betont keverhet, megvan a lapát, ahogy megvan a csákány is.
Így élünk Pannóniában.

Október 31., szombat
Úgy tudni, hogy immár 1,57 milliárd muzulmán él a földön, vagyis minden negyedik ember Mohamed hitét követi. Az amerikai Pew Forum számai nagy riadalmat okoztak nyugaton. De miért?
Egy angol dokumentumfilm szerkesztői már húsz éve közreadták, hogy a muzulmánok egyfelől azért lesznek egyre többen, mert asszonyaik méhe gazdag (Iránnak a második világháború előtt kilencmillió lakosa volt, jelenleg csaknem 65 millióan vannak), de éppennyire fontos oka a növekedésnek a sok áttérő.
Rendben, de miért térnek át? Mi vonzza őket ehhez a valláshoz, melyről csak rosszat hallhattak? És főleg kiket vonz? Keresztényeket? Hindukat? Buddhistákat?
Erről egy hang sincs a Hit Gyülekezetének lapjában, a Hetekben, se a mai Népszabadságban, amelynek olvasóit az izraeli tudósító lepte meg slampos, összevissza írásával az iszlámról. Már a címe is jelzi, hogy mire számíthatunk: Kritikus tömeg…
Az is elég muris, hogy mindkét lap szinte sugallja: a félholdas ég olyan, amilyennek ők mutatják.
Tévedés. Nem olyan.
Ráadásul a két írás felidéz valamit, amiről szeretnék megfeledkezni. Fél évszázadon át a szovjet világpolitika érdekei szerint kellett néznünk az iszlám világot. Húsz éve a kiprovokált változás nyomán amerikai érdekek törtek át a határokon, és a magát függetlennek mondó liberális média azt hirdeti, hogy Obama szemével kell tekinteni a muzulmánokra. Vicc.
Nem kéne végre magyar érdekek szerint tekinteni erre a vallásra és erre a kultúrára? No, persze ez csak akkor megy, ha iszlámügyben véget ér a módszeres félrevezetés.
Hány iszlám radikális él világszerte? – kérdi a Hetek szerzője. Az általa idézett Gallup-intézet rejtélyes számításai szerint 110 millió muzulmán tekinthető annak. Két spanyolországnyi ember, beleértve az összes nőt, gyereket és csecsszopót. Van, aki ezt elhiszi?
De ha már szóba hozták a radikálisokat, várná az ember, hogy a szerző mond valamit arról is, mi az általuk terrorizmusnak nevezett jelenség oka. De nem. Erről csak maszatolnak.
A magyar liberális sajtóban képtelen megjelenni írás, melyben szó esne arról, hogy az első világháború után az angolok és a franciák vonalzóval húzták meg a Közel-Kelet új határait – éppolyan máig érő feszültségeket keltve, mint a Párizs környéki „békék”. Ebből fakad az, amit a vonalzós nagyhatalmak terrorizmusnak neveznek, ezért sem kéne feledni, hogy a Nobel-békedíjjal kitüntetett izraeli kormányfő (Menáhem Begin) volt a térség első számú terroristája. 1943-tól terrorbrigádjainak akciói során százak pusztultak el.
Maradjunk inkább Karen Armstrongnál, akihez okkal fordulnak a világ nagy tévétársaságai, ha az iszlámról forgatnak. Tőle idézek: „A modern kor viszonyai között a nyugati civilizáció és a kereszténység alapvető gyengesége: hogy képtelen felismerni, a földön nem alacsonyabb rendű, hanem velük egyenrangú teremtményekkel osztozik. Ha a nyugati civilizáció nem tanulja meg tisztelni a másik embert szellemi, társadalmi, politikai és gazdasági téren, s az egyház nem adja alább teológiai gőgjét, megbukik a XX. század nagy vizsgáján.”
A nyugati civilizáció megbukott, ahogy Amerika is bukásra áll Afganisztánban és Irakban. Ennek ellenére keveseknek tűnik fel, hogy irtózatos pénzbe kerülő hadigépezete 1945 óta nem nyert háborút. Dicstelenül kellett távoznia Vietnamból, Szomáliából, Libanonból, és így fog távozni Afganisztánból és Irakból is. Idő kérdése. Ezért a riadalom.

November 4., szerda
Lükő Gábor nevét Oláh Andortól hallottam először. A természetgyógyász ötvenhat után Békésben bujdosott, és oda, a megye egyik múzeumába száműzték Lükőt is. Rossz soruk volt. Beidézések, fenyegetések – így ment akkoriban, ha valaki nem úgy foglalkozott a néprajzzal és a gyógyítással, ahogy a kánon diktálta.
Közös nevezőjük Karácsony Sándor, az óriási hatású neveléselméleti filozófus volt, nevét többször hallom a Lükő-portréfilmben. Tíz éve készült, most nézem másodszor. Csodálva. Szavainak szenvedélye szinte kiemeli a fotelből a kilencvenéves embert.
Az élete? Kacskaringós.
Három évet hallgatott a pesti egyetemen, egyet a bukarestin. Egyenesen onnan ment a csángók közé. Illetve nem annyira egyenesen. Ódzkodott, tétovázott, holott épp román barátai ajánlották neki, hogy menjen. Végül Györffy István mozdított rajta. Dörgedelmes levelet küldött Lükőnek. A románok mást nem engednek oda, magát hívják, mégse megy, én szégyellném, írta.
Lükőnek ennyi elég volt, indult is nyomban, és azzal állított be a csángó faluba, hogy „én magyarul tanulni jöttem magukhoz, mert valószínűleg itt még senkit nem rontott meg a német nyelv és a német kultúra”.
Rögtön befogadták.
Készült is az útra erősen! Nem tudott kottát írni, beiratkozott hát Kodály szemináriumára. Apjától kapott némi pénzt, hogy ne kelljen gyalog járnia, kottákat vett rajta. Népdalokat: Bartók, Kodály, Lajtha gyűjtéseit. Mindet megtanulta.
De a legnagyobb kincs odalenn várta, Moldvában. Közel egy évet élt a csángók között, az ő népi kultúrájukat gyűjtötte, tanulmányozta. 1933. április 20-án a román királyi rendőrség letartóztatta és kiutasította.
A magyarság elfelejtett arcát kereste.
Én az övét figyelem a képernyőn. A fekete böjtről beszél.
Három egymást követő pénteken a család térden imádkozik, egész nap böjtöl. Se kenyér, se víz. A gyerekek se kapnak. Az ima azért szól, hogy aki rossz volt hozzájuk, verje meg az Isten. A csángók szerint hatásos. Aki ilyenkor lett beteg, könyörgött, fejezzék be a böjtöt.
Lükő Gábor sokat volt románok között, akiket, akárcsak Jókai vagy Ady, oláhoknak hívott. S ahogy ők is, szeretetből. Nélkülük csak félemberek volnánk, Bartók okkal kereste a másik felünket bennük, mondta. Lükő ragaszkodott hozzájuk. A Havasalföld konzerváló szokásrendje sokat megőrzött honfoglaló őseink szokásrendjéből. Olyat is, amit alig hinnénk.
Az obi-ugorok medveéneke akkor hangzik fel, miután megölték az állatot, majd levágták a fejét. Ilyenkor imádkoznak is hozzá, hogy kiengeszteljék. A románok disznótorainak szertartásában hasonló a dalok szerepe. Lükő szerint e szokást a honfoglaló magyaroktól vették át a románok, és századokon keresztül megőrizték.
A tudós beszél a filmben Tonuzobáról. A besenyő törzsfő neve vadkan apát jelent, és fontos szerepet kap a magyar történelemben. A legenda szerint Szent Imre herceget vadkan ölte meg. A magyar krónikákban ez nem szerepel, a hildesheimiben viszont igen. Tán ezért zárul Anonymus krónikája azzal, hogy István király mindenkit megtérített az igaz hitre, ám az is ott van, hogy Tonuzobát elevenen eltemették az abádi révnél.
Miért? Ez lett volna a bosszú a herceg haláláért? De hisz Imrét vadkan ölte meg. Hát ez az.
István, meglehet, azt hitte, hogy a kereszténység az ősök szellemi erejét elűzte. De nem. Utóda Orseolo Péter lett, s ő azt jelképezte, amit gyűlöltek a régi magyarok. A sztyeppről hozott szellem feltámadt.
Péter velencei volt. Gellért püspök is, Szent Imre nevelője. Neki ezért kellett pusztulnia. Tonuzoba megtorolta volna az eleven eltemettetést?
Az ember hátán futkos a hideg. Pedig csak arról van szó, hogy Lükő volt az első, aki a történelmi múlt fehér foltjainak kutatásához felhasználta az összehasonlító folklórt. Módszere egyedi. Szerinte néprajzi, őstörténeti és ősepikai kérdésekre csak több tudományt ötvözve lehet jó választ adni. Kutatásainak igazságát el akarták hallgattatni. Miért, ha ugyanazt fogalmazta meg a népművészetben, amit Bartók és Kodály a magyar népzenében? A kommunistáknak ez már elég volt a gyanúhoz. Nem engedték diákok közelébe. Eltiltották az oktatástól. Agyonhallgatták. Ez a hatalmas szellem kis vidéki múzeumokban húzta meg magát. Utolsó nyilvános szereplésén, kilencvenegy évesen ennyit mondott csupán: rólam megfeledkezhettek, de a magyar kultúrát soha ne hagyjátok el!

Részlet Lükő Gábor tanulmányából a 37. oldalon