Szinte hihetetlen! Budapest sporttörténetéről ez ideig nem készült átfogó, alapos mű. A magyarázat talán abban (is) keresendő, hogy sportkönyvkiadó már régen nincs az országban, amely – állami segítséggel – tervezetten foglalkozna szakkönyvek és egyéb kiadványok megjelentetésével. Ezért illeti dicséret a Főpolgármesteri Hivatal sportügyosztályát, hogy Budapest sporttörténetének megírására adott megbízást. A könyv szerzője, Takács Ferenc hihetetlen alapossággal és nagy kutatómunkával látott hozzá a feladathoz, jóllehet a múlt feltérképezése – professzori munkája mellett – mindig kedvenc időtöltése volt. „Fontosnak tartom múltunk megismerését – írja egy helyütt –, különösen most, amikor a modernitás minden ága-boga antihistorikus. Sekélyes és mának élő (efemer) világnézetet sugall.”
A szerző 1873-tól – Buda, Pest és Óbuda egyesítésétől – 2000-ig taglalja a főváros sportéletét, az első tíz év után évenkénti csoportosításban, végül 1990-től ismét tíz esztendőt ölel át. Stílusa könnyed, de tárgyilagos, mondanivalója olvasmányos, köszönhetően az eredeti szövegrészleteknek, szemelvényeknek, amelyekből bőven válogatott. Például Magyarország 1911-es mezei futóbajnoksága megihlette a sportújságírót, emígyen: „Jöttek Pestről ifjú népek / Üde szépek, izmos épek / Versenyeztek fürge testtel / Indított a polgármester.” Azaz Bárczy István, aki abban az időben Budapest polgármestere volt, mellesleg a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke. Találhatunk a könyvben Krúdy-írást is, amely az író egyetlen kötetében sem jelent meg. Krúdy-rajongóknak kuriózum! Vezércikk gyanánt közölte 1919. október
14-i számában a képes Nemzeti Sport.
Külön kell szólnunk a kötet fotóiról, egyáltalán az illusztrációkról, amelyek között bőven akad ismeretlen fénykép és dokumentum, köszönhetően a Magyar Sportmúzeum és a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara könyvtárának. Az egyik fotón például az ugrások specialistája, Kinsky Nusi gróf 1885-ben éppen magasat ugrik egy ház falánál; a madzag egyik vége a spalettához van kötve, a másik végét egy földbe szúrt rúdra erősítették. Nusi gróf egyszerre két lábbal, keménykalapban viszi át a magasságot. Egy másik fénykép arról árulkodik, hogy a Hunnia evezősei már a nyolcvanas években bevezették erősítésképpen a súlyemelő-gyakorlatokat. A fotó az edzés egy pillanatát őrzi. Vagy az újkori olimpiai játékok első évében, 1896-ban rajtgyakorlatot örökített meg a fényképezőgép lencséje a Józsefvárosban, az Orczy-kertben. A sok-sok illusztráció és a szép tipográfia további kedvet teremt a könyv olvasásához. Írhatjuk tehát, hogy Takács Ferenc munkája forrásértékű alapmű azok számára, akik a sportot a kultúrtörténet részének tekintik. Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették a megjelentetését.
(Takács Ferenc: Budapest sporttörténete 1873–2000. Főpolgármester Hivatal sportügyosztálya, Budapest, 2009. Ármegjelölés nélkül.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
