Immár kormányközi bizottság koordinálja országaink együttműködését. Hol van Magyarország helye a fehérorosz külpolitikai gondolkodásban?
– A közös határ hiánya ellenére mi uniós szomszédként fontos és perspektivikus közép-európai partnerként tekintünk Magyarországra. Országaink a méret és a gazdasági potenciál tekintetében is összemérhetők, évtizedes szoros gazdasági együttműködés mellett régi, már a múltba vesző történelmi szálak is összekötnek minket. Az a tény, hogy 2000-ben Fehéroroszország nagykövetséget nyitott Budapesten, egyértelműen jelezte a hosszú távú és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre irányuló szándékot. A magyar diplomáciai képviselet közelmúltbeli minszki megnyitása szintén azt mutatja, hogy Magyarország érdekelt a kétoldalú kapcsolatok élénkítésében. Közös erőfeszítésekkel az elmúlt években sokat értünk el, rendszeres a párbeszéd minisztériumaink között, s aktivizálódtak a parlamentek közötti kapcsolatok is. Az említett kormányközi bizottság ülése reményt ad a gazdasági kapcsolatok elmélyítésére, a tavaly 400 millió dollár körüli áruforgalom bővítésére, a befektetések aktívabbá válására. Fehéroroszország kész a párbeszédre a privatizáció kérdéseiben jártas, modern, így például az innováció területén versenyképes termékeket gyártó, a nemzetközi piacok meghódításában közös fellépésre kész stratégiai befektetőkkel.
– A kétoldalú viszonyt kibontva általában a gazdasági együttműködés lehetőségei jönnek szóba. Ez némiképp érthető, hiszen az utóbbi időben Fehéroroszország rendkívül aktívan építi gazdasági kapcsolatait az EU országaival, másrészt Minszk első számú uniós szószólója, Lengyelország mellett politikai kérdésekben az eddig meglehetősen passzív Magyarország aligha rúghat labdába. Milyen szerepet játszhat Budapest Fehéroroszország európai nyitásának elősegítésében?
– Igaza van, az uniós országokkal kialakított szilárd kapcsolatok kétségtelenül gazdasági előnyt jelentenek a számunkra. Exportorientált ország vagyunk, így érdekeltek abban, hogy megbízható kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat építsünk egy olyan hatalmas piacot jelentő partnerrel, mint az Európai Unió. Ugyanakkor nem egyoldalú előnyöket keresünk e kapcsolatban. A termelési kooperációtól a befektetési lehetőségekig nagyon is sokat tudunk kínálni az unió számára. Ráadásként Fehéroroszország még egy sor stratégiai előnnyel bír. Ilyen az ország rendkívül kedvező földrajzi fekvése, a fejlett infrastruktúra és tudományos potenciál, a képzett munkaerő, valamint a stabilitás. Fehéroroszországot ugyanis nem feszítik vallási, nemzetiségi, avagy más alapú konfliktusok. Mindezekhez az előnyökhöz még hozzávehetjük a 2010. január 1-jétől életbe lépő, Fehéroroszország, Kazahsztán és Oroszország alkotta vámuniót. Ez ugyanis azt jelenti, hogy két hatalmas piac határa 1250 kilométer hosszan nálunk húzódik. Ez a határ reményeink szerint nem megoszt, hanem összeköt, új lehetőséget teremt a gazdasági szempontból kölcsönösen előnyös, jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez. Kétségtelen az is, hogy a gazdasági együttműködés elmélyítése elképzelhetetlen anélkül, hogy normális politikai kapcsolatokat építenénk Brüsszellel és az EU országaival. Ma, e párbeszéd megindulásakor minden eddiginél nagyobb szükség van az uniós tagállamok szolidaritására, támogatására. Fehéroroszország többi szomszédjával egyetemben Magyarország is pozitív szerepet játszhat e dialógus előmozdításában. Számunkra rendkívül fontos, hogy Budapest kiegyensúlyozott politikát folytat országunk irányában, közös érdekünk azonban a még aktívabb, koordinált fellépés. Fehéroroszország nagy érdeklődéssel figyeli a magát az egyesült Európa térképén egyre határozottabban megjelenítő visegrádi csoporton belüli együttműködés elmélyülését is. Számunkra fontos, hogy e regionális szervezet napirendjén szerepeljenek az olyan kérdések, mint az európai szomszédsági politika keleti irányú erősítése, ezen belül az unión kívüli állampolgárok mozgásának elősegítése, a beutazás egyszerűsítése. Bízunk benne, hogy közös erőfeszítéssel az önök országa sokat tehet a kontinensen még meglévő falak, akadályok lebontásában. A visegrádi országok kulcsszerepet játszhatnak a Keleti partnerség programjának megvalósításában is. Éppen Magyarország soros elnöksége idején kerül közelebb Fehéroroszország a visegrádi együttműködéshez, s általában az Európai Unióhoz.
– Említette a Keleti partnerség programját, amely jól mutatja a Nyugat utóbbi időben megváltozott hozzáállását Fehéroroszországhoz. Az elszigetelés politikáját a nyitás váltotta fel, amelynek egyik jele, hogy Minszk is csatlakozhatott a Keleti partnerség programjához. Elegendőnek látja ezt a keretet az Európai Unió és Fehéroroszország kapcsolatainak előrelendítésére?
– Kezdjük azzal, hogy a Keleti partnerség a program jelenlegi szakaszában az együttműködésnek nem kétoldalú keretet ad. Éppen ezért úgy tekinthetünk erre a konfigurációra, mint Fehéroroszország, a többi partnerország és az EU regionális kérdések megoldására tett erőfeszítéseinek egyesítését szolgáló eszközre. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ez a program számunkra ne lenne hasznos. Ellenkezőleg, teljes mértékben megfelel az együttműködés logikájának, miszerint nemcsak kapni, hanem adni is kell, meg kell osztani másokkal lehetőségeinket, s mindenkinek hozzá kell járulnia a nagy európai projekthez. Ezért aztán Minszk regionális és összeurópai folyamatokban játszott konstruktív szerepének elismerését bizonyító logikus lépésként értékeljük e partnerségi program kiterjesztését Fehéroroszországra. Ez a döntés egyúttal új lendületet adhat az unió szomszédsági politikájának is. Egy szó, mint száz, készek vagyunk az ilyen együttműködésre. Ez a program azonban jelenlegi formájában nem képes kapcsolatainkat minőségileg új szintre emelni. Ehhez az együttműködés mai keretét jogi-szerződéses alapon álló kétoldalú kapcsolatokkal kell megerősíteni. Ilyen jelen pillanatban nem létezik. Európai partnereik valamiért a mai napig egy idejétmúlt, még a szovjet időkre visszanyúló, 1989-ben született megállapodás alapján működnek együtt Fehéroroszországgal ahelyett, hogy életbe léptetnék a már régen, 1995-ben aláírt, s az EU országainak nagy része által ratifikált partnerségről és együttműködésről szóló szerződést. Szükség van egy Fehéroroszország és az Európai Unió közötti cselekvési tervre, amelynek alapján közösen határoznánk meg a feladatainkat. S mivel ilyen nincs, az együttműködés hosszú távú, átgondolt útiterve sem létezik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a sürgős és fontos kérdések soráról ne lehetne és kellene addig is dönteni, hiszen sürgető az EU vízumpolitikájának egyszerűsítése, a fehérorosz áruk exportja elé emelt átpolitizált kereskedelmi akadályok lebontása, vagy az európai pénzügyi intézmények tevékenységének teljes értékű felújítása. E problémák megoldása azonban még nem jelenti az együttműködés előremozdítását, csupán az előtte tornyosuló akadályok lebontását. A már említett partnerségi és együttműködési megállapodás életbe léptetése és a közös cselekvési terv kidolgozása lenne olyan komoly és meggyőző jelzésként értékelhető, amelyből kiolvasható, hogy az Európai Unió kész minőségileg új szintre emelni a kapcsolatait Fehéroroszországgal.
– A nyugati nyitást nem is titkoltan motiválta a Minszk és Moszkva kapcsolatainak lazítására irányuló szándék. Fehéroroszország egyre többször kerül választás elé, így Abházia és Dél-Oszétia elismerésének kérdésében is. Valóban csak az orosz sajtó hozzáállása késlelteti ezt a lépést, mint azt legutóbb Alekszandr Lukasenko elnök kijelentette, avagy inkább az a magyarázat, hogy nem illene egy ilyen döntés Minszk stratégiai útkeresésébe?
– Nem győzzük hangsúlyozni, hogy nem kell Minszk európai kapcsolatainak aktivizálódásában a külpolitikai prioritások változását látni. Az Európai Unióval folytatott párbeszéd helyreállítása nem jelenti azt, hogy Fehéroroszország az Oroszországgal folytatott együttműködés kárára részesítené előnyben a Nyugatot. Mindezt nem másként, mint a kapcsolatok kiegyensúlyozott építésére tett erőfeszítésként kell értékelni. Soha nem rejtettük véka alá, hogy érdekeltek vagyunk a teljes értékű együttműködésben Európával. Földrajzi, történelmi és szellemi értelemben ugyanis Fehéroroszország Európa elválaszthatatlan része. Ugyanakkor számunkra felbecsülhetetlen értéket jelent az Oroszországgal folytatott együttműködés is. Dél-Oszétia és Abházia státusának meghatározása ugyanakkor nem része az EU-val folytatott párbeszédnek, még kevésbé feltétele a kapcsolatok fejlődésének. Nem tagadom, bizonyos európai politikusok megpróbálták az együttműködés fejlesztését összekapcsolni a két magát függetlenített kaukázusi állam elismerésének kérdésében tanúsított minszki állásponttal. Úgy vélem, az ilyen hozzáállás nem más, mint a kettős mérce demonstrálása. Az európai államok ugyanis az unión belül meglehetősen nagy türelemmel viszonyulnak a vélemények sokszínűségéhez. Kiváló példa erre Koszovó függetlenségének a kérdése. Az európaiak elismerik, hogy a Jugoszlávia szétesését kísérő folyamatok nem egyértelműek, míg a posztszovjet térség hasonló történéseit más optikán át nézik. Így akárhogy döntsön is Fehéroroszország Dél-Oszétia és Abházia elismeréséről, az nem lehet akadálya a kapcsolatok fejlesztésének az Európai Unióval.
– Miközben Minszk nyit a Nyugat felé, az általános válság jelentős mértékben átírja az erőviszonyokat, s a világ gazdasági és politikai súlypontja jól kivehetően tolódik kelet felé. Miként hat ki ez a trend Fehéroroszország és az Európai Unió közeledésére?
– Kelet-Ázsia a külpolitikánk hagyományos kitörési pontja. Hatalmas piac áruink számára. Elvitathatatlanul megkönnyíti a kapcsolatok fejlesztését e régióval a politikai szembenállás hiánya, így kizárólag az együttműködés szélesítésének gyakorlati kérdéseire összpontosíthatunk. E térség gazdasági növekedése tehát mind a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok, mind pedig a befektetési lehetőségek kiszélesítését nézve teljes mértékben megfelel érdekeinknek. A kelet-ázsiai országok politikai és gazdasági befolyásának növekedésével élénkül eme államok érdeklődése a fehérorosz piac iránt is. Kiemelt marad számunkra ezen belül is az együttműködés Kínával, amely kapcsolat immár minőségileg új, stratégiai szintre emelkedett.
origo.hu
Hiába a kerékpárút, a főúton tekertek szembe a forgalommal
