Nem csoda, hogy a főváros a Közraktárakat szemelte ki egy szimbolikus beruházás megvalósítására, a csaknem tizenhatezer négyzetméter alapterületű, Duna-parti terület Budapest egyik legértékesebb ingatlanja. A Közraktárak kulturális-szórakoztató központtá alakítása már a Bojár Iván András városarculati tanácsnok által koordinált Európa kulturális fővárosa 2010 pályázat tervei között kiemelt beruházásként szerepelt Budapest pályázatában, és a megvalósításról a főváros a pályázat sikertelensége után sem mondott le. Ráadásul 2011-ben Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökségét; jól jön Budapestnek egy látványos projekt. Akár a Millenáris park helyén omladozó egykori gyár körül, a Corvinus Egyetem környékén is a városképtől idegen, funkcióját vesztett ipari zárványterület alakult ki, évek óta kallódó, rehabilitációra szoruló építészeti gettó; az átalakítás csak idő (és pénz) kérdése volt.
A főváros több mint két éve közbeszerzési pályázatot írt ki a százhúsz éves közraktárépületek hasznosítására. Az eljárás utolsó fordulójában több ajánlat is versengett, végül az építészkamara és a főváros delegáltjaiból álló szakmai zsűri döntött a nyertesről. A 2007. június 27-én kihirdetett eredmény szerint az épületegyüttes huszonöt évre szóló üzemeltetési és hasznosítási jogát egy hárommillió-egyszázezer forint törzstőkével bejegyzett projektcég, a budapesti székhelyű Porto Investment Kft. nyerte el. A Márton Imre építési vállalkozó által vezetett beruházócég a Közraktárak 7,6 milliárd forint értékű fejlesztését és a tervezett 23 000 négyzetméteres épületkomplexum környezetének 300 millió forintos infrastruktúra-fejlesztését vállalta a nyertes pályázatban. A projekt összköltségvetése tehát 8 milliárd forint banki hitelből; a beruházást az MKB Bank Zrt. finanszírozza. A Porto Investment Kft. mint a fővárosi önkormányzat által a Közraktárak épületegyüttes felújítására kiírt PPP (public private partnership) pályázat nyertese, tavaly februárban írta alá a huszonkilencmillió eurós hitelszerződést az MKB Bank Zrt.-vel a főváros garanciavállalása mellett. A konstrukció lényege, hogy bár az új ingatlant a közbeszerzési törvény alapján aláírt hasznosítási szerződés értelmében a beruházó cég tervezi, építi, és huszonöt éven át az üzemeltetés joga is a Porto Investment Kft.-t illeti, az ingatlan a fővárosi önkormányzat tulajdonában marad, és ezen időszak alatt a létesítmény helyiségeinek bérbeadásából származó bevételek is a fővárost illetik. A Fővárosi Közgyűlés egyébként 2005 decemberében döntött arról, hogy mivel ekkora befektetést nem bírt volna el a fővárosi kassza, a Közraktárak megújítása a köz- és a magánszféra együttműködésén alapuló konstrukcióban történjen.
A beruházó vállalkozás tulajdonosa, végső soron a CET-projekt (a Central European Time, azaz a közép-európai idő rövidítése) „ura” egy Máltán bejegyzett offshore cég, a Porto Investment Ltd., amelyről így semmilyen nyilvános cégadatot nem lehet elérni. És nem csak ez a körülmény tisztázatlan a CET-projekttel kapcsolatban. Nem lehet tudni például, vajon mekkora lesz majd az az összeg, amely – ha a CET a tervek szerint valóban felépül – a Közraktárak „visszabérlése” (a konstrukció értelmében a beruházónak az ingatlanfejlesztés befejeződése után huszonöt éven át fizetendő üzemeltetési és karbantartási díj) címén a fővárosi kasszából a beruházó cég zsebébe vándorol, s vajon ellensúlyozza-e az üzemeltetés valószínűleg nem néhány százezer forintos költségét az a bérleti díj, amelyet a főváros a létesítményben működő vállalkozásoktól beszed? Lapunk ezzel kapcsolatban megkereste a fővárosi önkormányzatnak a CET-beruházás ügyében illetékes titkárságát. A városfejlesztési ügyekkel is foglalkozó főpolgármester-helyettesi iroda tájékoztatása szerint a szerződés az üzemeltetés első nyolc évében megfelelő garanciát nyújt a fővárosnak arra az esetre, ha a bérbeadásból származó bevétel nem érné el a szolgáltatási díj mértékét. Ebben az esetben a főváros által fizetendő szolgáltatási díj a szolgáltatási szerződésben meghatározott elszámolási mechanizmus alapján csökken. A kilencedik évtől kezdődően már nincs ilyen biztosíték; a főváros fizeti a szolgáltatási szerződésben meghatározott éves szolgáltatási díjat, cserébe zsebre teheti a bérbeadásból származó teljes bevételt. Arra azonban nincs garancia, hogy az üzlet mérlege a főváros javára billen, azaz bérleti díjakból származó bevétele meghaladja a beruházónak fizetett összeget. Lapunk információja szerint a beruházó a pályázatban négyzetméterenként 17 eurós bérleti díjjal számolt, a kedvezőtlen ingatlanpiaci viszonyok miatt azonban erősen kétséges, hogy ennyiért elkelnek majd a CET üzlethelyiségei.
Kérdéses az is, vajon valóban indokolt-e az építészetileg rendkívül értékes Közraktárak negyven százalékának elbontása, amint azt a Ferencváros kerületi rendezési terve előírja, s vajon miért nem ítélték műemléki védelemre érdemesnek a százhúsz éves épületegyüttest? A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ezzel kapcsolatban lapunknak azt a tömör tájékoztatást adta, hogy bár volt szó a védelemről, végül „nem került rá sor”. Ami tény: a 19. században épült klinkerborítású raktárépületekből mindössze kettő marad meg, közéjük ékelődik majd a magyar felesége révén némi helyismerettel rendelkező holland nonstandard stílusú építész, Kas Oosterhuis által jegyzett, bálnát formázó, hatalmas acélvázas átrium.
Noha a közbeszerzési pályázat kiírásakor a főváros még ragaszkodott hozzá, hogy az ajánlattevők fektessenek hangsúlyt a közösségi és kulturális terek létrehozására, kérdés az is, a CET gyomrában kialakítandó, ezerötven fő befogadására alkalmas rendezvényteremmel valóban eleget tesz-e ennek a követelménynek a Porto Investment Kft. már javában épülő beruházása? Demszky Gábor tavasszal csak anynyit árult el a CET funkciójával kapcsolatban a raktárépületek bontási munkálatainak megkezdése alkalmából a sajtónak rendezett terepszemlén, hogy „kulturális, gasztronómiai és szabadidős programok” töltik majd meg az épületet. Ebbe pedig a negyven-ötven kereskedelmi egység és a hozzárendelt kétszázötven parkolóhely tervét tekintve akár az is belefér, hogy kulturális-szórakoztató centrum címszó alatt exkluzív plázát kap a Ferencváros az ígéretek szerint 2010. nyár végére. Az pedig, hogy kultúra címén mi szivárog majd a CET gyomrába, egyelőre szintén kérdőjel. Márton Imre, a beruházó cég igazgatója lapunk kérdésére elmondta: a CET kulturális profiljának kialakításában közreműködik majd a Duna-parti építményhez hasonló konstrukcióban tizenhat éve működő müncheni Muffathalle egyik társtulajdonosa, Dietmar Lupfer, akivel – valamint a létesítmény leendő bérlőivel – együttműködésben a public arthoz közelítő rendezvényeket valósítanának meg. Ellentétben a sajtóban korábban megjelent értesülésekkel, Geszti Péter csak a CET-projekt kommunikációjának kialakításában vesz részt, a program összeállításában nem – tette hozzá Márton Imre. A projekt kolozsvári születésű vezetőjének ígérete szerint a CET hangsúlyt fektet majd a népművészet és az erdélyi kultúra megjelenítésére is.
origo.hu
Nem akármilyen világsztárral edzett a honvédelmi miniszter
