Tisztelt Szerkesztőség!

Belánszky Károly (Budapest): December közepén új menetrenddel lep meg bennünket, utasokat a MÁV. Nézzük meg, milyen is a 2008–2009-es téli menetrend. Tragikusan utasellenes. Egy szemléletes példa: a Balaton déli partjára a Déli pályaudvarról, amely egyik fővonala a MÁV-nak, Nagykanizsáig– Keszthelyig átszállás nélkül csupán három (nem tévedés: három!) vonat jár, visszafelé négy (de abból is az egyik csak vasárnap) az érvényes menetrend szerint. Abnormális, hogy a tél a MÁV fogalmai szerint június 1–19., illetve augusztus 24–31-ig is „tart”, amikor még hétvégeken tízezrek fürdenek a Balatonban. Az igazán felháborító az, hogy az a három vonat soha nem áll meg Balatonaliga, Balatonvilágos, Szabadisóstó, Szabadifürdő, Balatonszéplak alsó, Zamárdi felső, Szántód-Köröshegy stb. megállóknál. Ezzel sikerült elérni, hogy a felsorolt balatoni megállóknál soha, senki nem tudott leszállni. Régebben volt egy személyvonat Lepsénytől vagy Siófoktól Fonyódig, amelyik az első reggeli gyorsvonat megérkezése után 5-10 perccel később indult, és minden balatoni megállónál megállt. De ezt is megszüntették. Mi a célja ezzel a MÁV-nak? Leszoktatni az utasokat, hogy ne menjenek le a nyaralójukba, netán adják el, vagy például Siófoktól gyalogoljanak vissza Balatonvilágosra vagy Zamárdi felsőre? Úgy gondolom, hogy az utasokat is meg kellene kérdezni az életszerű és logikus vonalakról, csatlakozásokról, és nem elefántcsonttoronyban menetrendet fabrikálni. Most október vége van. Még nem késő. Még lehetne a Balaton déli partjára utasbarát menetrendet szerkeszteni, tisztelt forgalmi főosztály, tisztelt kabinetfőnök úr, tisztelt elnök-vezérigazgató úr! Sok elkeseredett és dühös Balaton-parti nyaraló nevében írok.

Kiss István (e-mail): A posztkommunista kormánytöbbség, amely a korrupció mocsarába nyomta az országot, hiszen amilyen a mosdó, olyan a törülköző, és amilyen egy ország politikai elitje, ahhoz hasonul akarva-akaratlan a „lakosság” is (bár lehetne még nemzetnek nevezni!), most korrupcióellenes hivatal felállítását célzó törvényjavaslat benyújtását tervezi. Miközben egyre másra borulnak ki a csontvázak a szekrényekből. Azok, akik tökéletesen visszaigazolták maffiaszerű működésükben Márai Sándor mondását, hogy nincs veszélyesebb annál, mint aki már nem az eszményt védi, hanem a zsákmányt (hitt ezek közül valaki eszményekben egyáltalán?), most előjönnek megint a pártállamból ismert ócska trükkel, aminek az a lényege, hogy kecskére bízzuk a káposztát, a törvényt lábbal tiprók valójában a szocialista törvényesség őrei. A bűnelkövetők természetesen szintén maguk ellenőrzik, bírálják felül önmagukat, jobbik esetben ezt a munkát a haveri körre bízzák. Amely persze a közvélemény számára könnyen beazonosítható, még ha a kissé mozgássérült jogállam malmai túl lassan őrölnek is. Közben persze lehet álszentül és szemforgató módon óbégatni, hogy az ellenzék nem hajlandó megszavazni a törvényjavaslatot, mert igazából ő a korrupt vagy ő is korrupt. Csodálkoznék, ha ezt nem hallanánk majd lépten-nyomon a kormányon levő politikai erők minden eddiginél durvábbnak ígérkező választási kampányában. Ám könnyen meglehet, hogy ez a durvaság most majd végképp öngólként működik. A sok rágalom bumeránghatásként viszszaszáll kiötlője fejére.