Közös történelem
Az ikervizsgálatok története – ahogy sok más orvostudományi kutatási területé is – Hippokratészig nyúlik vissza. A Kr. e. IV–V. század fordulóján élt görög orvos közös életkörülményeiknek tulajdonította az ikrek azonos betegségeit. A háromszáz évvel később élt Poszidoniusz sztoikus filozófus pedig közös csillagjegyeiket okolta hasonlóságaikért. Az ikrek tudományos igényű vizsgálatát Francis Galton kezdte el a XIX. század második felében, aki felismerte az azonos időben született testvérek jelentőségét az akkor még éppen csak születőben lévő örökléstan vizsgálatában. Sajnos munkásságának tudományos értékét csökkenti, hogy nem ismerte az egy- és kétpetéjű ikerpárok kialakulásának mechanizmusát, így a genetikai jellegzetességeik között fennálló alapvető különbséget sem.
E különbséget Edward Thorndike amerikai pszichológus sem ismerte, aki először publikált egy pszichológiai tanulmányt, amelyet ötven ikerpár vizsgálata után írt. Bár az adatok alapján Thorndike – tévesen – azt valószínűsítette, hogy az ikrek nem oszthatók két csoportra, ahogy néhányan már akkoriban is gyanították, tanulmányában tesztelhető hipotézisként felvetette, hogy a családi tényezők (ma nevezhetnénk ezeket öröklött faktoroknak is) hatása az életkor előrehaladtával csökken, olvasható a Wikipédián.
A modern ikerkutatások szempontjából elengedhetetlen egy- és kétpetéjű elkülönítést már 1910-ben alkalmazta a populációgenetika egyik úttörője, Wilhelm Weinberg német orvos, a források általában mégis Hermann Siemens német bőrgyógyászt és genetikust említik először, mint aki 1924-es Zwillingspathologie (Ikerpatológia) című tanulmányában a tényleges genetikai hasonlósággal számolt (amely száz százalék az egypetéjű és ötven százalék a kétpetéjű ikreknél). Bár Siemens számos bőrbetegséget is felfedezett (többet róla neveztek el), a harmincas években magáévá tette a náci eugenikai téveszméket, így diszkreditálta magát a tudományos közvélemény szemében. A második világháború után a valóban tudományos igényű ikerkutatással foglalkozó genetikusok sok nehézséggel szembesültek, mert a közvéleményben a koncentrációs táborokban végzett kísérletek rémlettek fel az ikrek örökléstani vizsgálata hallatán.
Napjaink egyik legismertebb ikreket kutató pszichológusa az amerikai Thomas Bouchard, aki munkássága jó részében születésükkor elválasztott és külön nevelkedett ikerpárok vizsgálatával foglalkozott. Eredményeiből azt a következtetést vonta le, hogy az ember szinte összes orvosi és pszichológiai jellegzetessége nagyban függ genetikai hátterétől.
