Minap részese voltam egy beszélgetésnek, melynek során valaki azt fejtegette, hogy az MSZP–SZDSZ-vezetés „mindent elrontott”. Aztán sorolta a szokásost. Az ország kiárusítását, a korrupciót, a közbiztonság, a gazdaság, a közerkölcsök lezüllesztését, fűszerezve a különféle szörnyű közbűnügyekkel. Fölösleges ecsetelni a közismert részleteket.
Mire társa azt felelte, hogy a kormányzat egyáltalán nem rontott el semmit, hanem jól végezte dolgát. Ugyanis a jelek szerint nem a magyarság fölvirágoztatására, hanem arra kapta a megbízatását, hogy a lakosság erkölcsi, kulturális és anyagi ellenállását megtörje, egészségét tönkretegye, az országot kifoszsza, fölszámolja. Kétségtelen tény, hogy ezt a munkát lényegében hibátlanul végzi. Példaként hozta föl a végkielégítéses botrányokat: Ikszet és Ipszilont nem azért vették föl hatalmas fizetéssel, s végképp nem azért mondtak föl neki hamarosan, mert elszúrták, hanem azért, mert eleve így tervezték. Ez egy technika, egy szivattyúeljárás, egy tocsikolási módszer, melynek lényege ügyenként több tíz millió forint közpénz kiszippantása. Ugyanilyen gondos tervezettséggel és szervezettséggel működnek a levajazott „közbeszerzési pályázatok”, az egyre emelkedő költségvetésű beruházások stb. A kórházakat sem azért adják oda a „hopszinveszteknek”, mert magántőkét hívnának az egészségügybe. A hopsziknak egy buznyákjuk sincs, az OEP pénzét szívják. A dohányon aztán osztozik a kirúgó, a kirúgott, a kiíró, a nyertes meg a pártjaik, a falazó sajtonc és egyéb értelmiségi, a háttérhatalom, vagyis a nyakunkon ülő bűnszövetkezet. A Hálózat.
A mostani lebukások nyilvánvaló tettenérések, esetükben az „ártatlanság vélelme” föl sem merülhet. A Lajtán túl nem létezik rendőrség, ügyészség, bíróság, amely ezen az agyonkopott szitán ne látna át.
Talán a vége felé jár a böszmejárás, s a tavaszi választás meghozza a fölszabadulást.
Lesz-e megoldás, lehet-e újjáépítés?
Jómagam hiszek abban, hogy igen, de nem árt tisztában lenni hazánk és ellenfeleink méreteivel, céljaival, szokásaival. Vagyis a lelki, erő- és társadalmi viszonyokkal, melyek áthatják az intézményeket és a lakosságot.
Még egyszer nekirugaszkodva: vajon zsarnokaink milyen mélyen mérgezték meg az országot? Mekkora volt az olykor kényszernek vélt hajlam az áfium befogadására? A Fidesz-csoport országos meg helyi politikusai, értelmisége mennyire mártódtak-ártódtak bele a közmocsokba? Igen sok olyan feddhetetlen, nemzeti érzelmű embert ismerek, aki hajdan időt és költséget nem kímélve emdéefezett, majd polgári körözött a legtisztább honfiúi-honleányi lelkesedéssel, de ma már távol tartja magát a pártoktól, még inkább a színeikben működő hatalmasságoktól. Hol? „Nem túl messze, de mindenesetre a hányingerküszöbön túl” – hallottam egy Pest környéki városkában. Feltehetőleg lelkiismeretesen fognak szavazni, de…
Harmadszor: van-e a Fidesznek s a hozzá csatlakozott erőknek átlátása a helyzetről? Földerítették-e, hogy szakterületenként hol van a legmélyebb pont, amely alá az emelőrudat kell dugni a romeltakarítás megkezdésekor? Hogy kicsinek látszó példát jelezzek, mi a kultúra alapbaja? A nemzetközi izmus- és ízlésipar terrorja? A könyv- és egyéb kereskedők kartelljei? A műveletlenség diadalmenete, s benne a politikai elit szellemi homálya? A szellemi szemét és terjesztői? Hol ér véget és össze a szemét kultúra, meg az úgynevezett magas? Vagy a butító iskola a főgond? Netán a neveletlen szülők meg nagyszülők a válékonyságukkal, tudatlanságukkal, igénytelenségükkel, olykor züllöttségükkel? A tanulók és tanítók anyanyelvutálata?
A lelki, erkölcsi, anyagi és egyéb helyzet fölmérése s jobb megértése után újabb kérdés következik: akad-e elegendő feddhetetlen, okos, jól képzett ember az újjáépítéshez?
Nem titok, hogy a politikai pálya íve (is) döntően az alkalmazkodóképességtől függ. A szeretet, így a honszeretet és szolgálat alapja viszont ennek ellenkezője, a törhetetlenség. Deák Ferenc nem előlépni kívánt, hanem szolgálni. Hazát és igazságot pénz, rang és elismerés nélkül. Mi tagadás, roppant kellemetlen tud lenni az ilyen ember, mert bizony nem mérlegeli, hogy kap-e zsíros bizottsági tagságot, hanem megmondja. Vajon a Fidesz vezetésében, közelebbről Orbán Viktor körül nyüzsögnek-e a Deák Ferencek? S ha igen, igénylik-e szájukból az igazságot, életükből a példát?
A szerző író
origo.hu
Pusztító vihar közeledik, már ma este lecsaphat
