Vakító hidegség

M O Z D U L A T Az Andersson Dance most bemutatott, 2006-os, Robbanásra kész című koreográfiája hűvös, letisztult mozdulatokba zsúfolva interpretálja az északi emberek világát a tánc nyelvén. A skandináv film és dizájn mellett a skandináv táncművészet is magán viseli azokat a tipikus jegyeket, amelyek más nemzetektől oly élesen megkülönböztetik. Pontosság, fegyelmezettség, egymásra hangoltság.

Örjan Andersson, a tánc Bergmanja, Birgit Cullberg mellett Svédország egyik legelismertebb koreográfusa; táncosként együtt dolgozott Ohad Naharinnal az izraeli Batsheva Dance Companyban, Angelin Preljocaj-dzsal, Jiri Kyliannal, Mats Ekkel. Saját, projektszerűen működő társulatát 1996-ban alapította meg, ma már a stockholmi táncművészeti egyetemen is tanít. Modern táncnyelve a skandináv tradícióból merítkezik, miközben energikusság, érzelmesség egyaránt jellemzi.
A Trafóban most bemutatott előadás az északi ember elfojtott vágyait tárja fel. A két részből öszszeálló darab a magány, a szabadság, a teljesség és a távolság problematikája köré szerveződik, de skandináv hidegsége ellenére Andersson nem fél a humoros részek közbeiktatásától sem. Végtelenül erős szólók, duók, majd csoportos részek váltakoznak. A bolyongó alakok gyors megszakításokkal adják elő saját táncmonológjukat, majd dialógusaikat, aztán egyszerre minden megszakad. Mozdulatlanság és csend.
Sűrű szövésű, atmoszferikus táncszekvenciák, akrobatisztikus ugrások, emelések, pulzáló, akcentusos mozdulatok, balanszelemek, a kezek vissza-visszatérő játéka alkotják a Robbanásra kész táncanyagát.
Andersson kivételes, igazán technikás táncosokkal dolgozik, egyedül talán Annika Hyvärinnen az, akiben nincs elég vehemencia, játéka néha zavaró, szólója pedig a másodperc tört része alatt válik unalmassá. Sverre M. Heidenberg, Dan Johanson, Asher Lev, Eldad Ben Sasson azonban testükkel bármire képesek, villanásnyi ütközeteik pedig tényleg robbanásszerűen hatnak.
Keith Fullerton Whitman hangeffektekből, rádióinterferencia-zörejekből, lágy zongoramuzsikából összemosott aláfestése tökéletesen illeszkedik a minimalista színpadképhez, a letisztult koreográfiához. Jens Sethzman látványvilága, a színpad közepére belógatott Szaturnusz gyűrűpályáját idéző ovális díszleteleme, a táncot követő vagy annak épp ellentmondó vibráló, törékeny tompa fényei tökéletessé teszik az előadást, amelynek minden egyes részlete, ahogy azt a skandináv dizájnnál megszokhattuk, tökéletesen ki van dolgozva.
A Robbanásra kész feszültségről, szenvedélyről, az emberi kapcsolatok nehézségeiről mesél, azonban minden egyes momentumban Andersson – svéd lévén – arra a következtetésre jut, hogy legbelül mindenki örök magányra van kárhoztatva.
(Andersson Dance: Robbanásra kész. Koreográfus: Örjan Andersson. Trafó. November 14.)