Veres János is részt vesz a gázháborúban?

Veres János volt pénzügyminiszternek komoly szerepe volt abban, hogy Góczi István, az EMFESZ Kft. ügyvezetője előzetes letartóztatásba kerüljön, majd lakhelyelhagyási tilalmat kapjon – véli maga a sértett. Az EMFESZ-vezér által elmesélt történetek alapján Veres szeretett volna beülni a társaság igazgatói székébe. Az MSZP-s politikus tagadta, hogy mindehhez köze lenne. Az EMFESZ tönkretétele a hazai ipari vállalatok nagy részének gáz nélkül maradását eredményezné.

Dékány Lóránt
2009. 11. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Veres János volt pénzügyminiszter lobbizott azért, hogy Góczi Istvánt, az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató (EMFESZ) Kft. ügyvezetőjét letartóztassák – tudatta újságírókkal a hozzá eljutott információk alapján a gázszolgáltató első embere. Góczi István szerint több esetben is kérdéses Veres – aki jelenleg a keleti kapcsolatokkal összefüggő kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős kormánybiztos – szerepe. Ilyen például az, hogy a kormánybiztos járt-e az EMFESZ fejlesztési igazgatójának, Gazda Tamásnak a családjánál azért, hogy arra kérje: adja vissza a társaságot a korábbi tulajdonosának, a Mabofinak. (Gazda Tamás, aki egyben az EMFESZ új tulajdonosát, a RosGast is képviseli, a szintén szocialista országgyűlési képviselő Gazda László fia. Az ügy pikantériája, hogy Gazda László a második helyet foglalja el az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei listáján, amelyen Veresé az első pozíció.)
Góczi István beszámolt moszkvai repülőútjáról, ahol a gépen véletlenül találkozott Veres Jánossal is – körülbelül egy héttel a politikus feltételezett akciója után –, s szóba elegyedésükkor az EMFESZ ügyvezetője azt a választ kapta a politikustól: külföldről kapott utasítást arra, hogy kérje a cég viszszajuttatását.
A volt pénzügyminiszter tegnap ugyanakkor több médiumnak is úgy fogalmazott: Góczi Istvánt hivatali beosztásainál fogva jól ismeri, és komolyabb embernek ismeri annál, mintsem hogy ilyen állításokat valóban tett volna. Góczinak azonban ezenkívül tudomása volt arról, hogy Veres János a márciusi magyar–orosz tárgyalások során már felajánlotta szolgálatait a gázcég vezető tisztségének betöltésére. A kormánybiztos viszont, tagadva az EMFESZ-vezér által előadottakat, kijelentette, a két ország közös tárgyalásain csupán a szállítások normalizálódását próbálta meg elérni. Ezenfelül a távirati irodának kijelentette, az elhangzottak miatt bírósághoz fordul.
Hogy miképpen jutottak el odáig az események, hogy Veres János a tavasszal még egy dollárért eladott EMFESZ igazgatói székéhez kerülhetett közel, azt az alábbiakban mutatjuk be.
Finanszírozási problémák
2008 februárjában az EMFESZ Kft. óriási port kavart egy sajtótájékoztatójával: ekkor jelentették be ugyanis, hogy a cég belép a lakossági fogyasztók piacára. A cég 2004-es magyarországi megjelenése óta ekkor már több száz ipari gázfelhasználót szolgált ki, s 2008-ban emellett több önkormányzat is érdeklődött az ajánlatuk iránt.
Egyben a tavalyi év volt az, amikor a cég finanszírozási rendszere is megingott. Az EMFESZ tulajdonosa egy Mabofi Holding nevű, Cipruson bejegyzett offshore cég, amely az ukrán üzletember, Dmitro Firtas tulajdonába tartozik. (Legalábbis saját bevallása szerint, merthogy erről írásos bizonyíték még nem látott napvilágot.) Ugyancsak Firtas kezében van a RosUkrEnergo (RUE) nevű szállítócég (bővebben lásd a keretes írásunkat) ötven százaléka is, mely az EMFESZ-t is kiszolgálta fűtőanyaggal idén tavaszig. A RUE másik fele a Gazprom birtokát képezi.
Firtas minden évben körülbelül 400 millió dollár kölcsönt kapott az EMFESZ-től, tulajdonképpen ebből finanszírozta érdekeltségeinek működését. A hitelt 2008-ig minden esztendő végén egyenlítette ki – főként a RUE által kifizetett osztalékból. Így tett volna tavaly is, ám a RUE ezúttal veszteségesen zárt, vagyis nem fizetett osztalékot. A vállalkozó érdekeltségi körébe tartozó üzemek egy része pedig ekkor már nem tudott működni. Firtas Góczi István bevallása szerint 2008 októberében utalt pénzt utoljára az EMFESZ-nek, ám ez is csak arra volt elég, hogy az adósságát 200 millió dollár körüli összegre csökkentse. A tartozás mértéke 2008 végére már 263 millió dollárra rúgott. Góczi 2009 januárjában megtagadta, hogy pénzt adjon Firtasnak, mert mint mondta, ezzel már az EMFESZ működését veszélyeztette volna. A januári orosz–ukrán gázválságot követően, április 26-án az ukrán szállítóvállalat, a Naftogaz Ukraini elzárta az EMFESZ csapjait, mondván, nincs forrása, s január óta a magyar szolgáltató gyakorlatilag szabálytalanul vételezte a fűtőanyagot. Pedig az EMFESZ-nek 2015-ig szóló szállítási szerződése volt a RUE-val, csakhogy a félig ukrán, félig orosz vállalatot a krízis lezárásaként Moszkva és Kijev kizárta a szállítási láncból. Ezt a döntést Julija Timosenko ukrán és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök találkozója előzte meg. Az ukrán sajtó beszámolói szerint végül azért vonták ki a RUE-t, mert Firtas Timosenko ellenfeléhez, a jelenlegi államfőhöz, Viktor Juscsenkóhoz áll közel. Egyes híradások szerint az ukrán elnök vagyonának jelentős részét is Firtas kezeli.
Magyar milliárdosok
Góczi István április 27-én egy 2004-ben keltezett dokumentumra hivatkozva eladta az EMFESZ-t úgy, hogy a Mabofi képviselői erre nem adták áldásukat. A vevő a svájci Zug kantonban bejegyzett RosGas volt, amely mindössze 1 dollárt fizetett az évi több millió dolláros forgalmú EMFESZ-ért.
A RosGas hátteréről a mai napig csupán annyit lehet tudni, hogy orosz üzletemberek állnak mögötte – bár azt gyanítják, valójában a Gazprom érdekeltségi körébe tartozik. Mindenesetre a Magyar Energia Hivatal (MEH) rekordgyorsasággal, egy nap alatt jóváhagyta az eladást, ami egy ilyen bizonytalan hátterű cég esetében meglehetősen érdekes. Az ellenlábasok szerint a feltűnően jó kapcsolatok segítették az ügyet, s a tranzakciót a Molban történt orosz tulajdonszerzéssel állítják párhuzamba. Utóbbi esetben ugyanis a MEH a mai napig nem hagyta jóvá a Szurgutnyeftyegaz bejegyzését a magyar olajtársaság részvénykönyvébe, mondván, a társaság háttere nem tisztázott, holott a Szurgut tőzsdén jegyzett vállalat. Más vélemények szerint viszont a MEH-nek nem igazán volt más választása, hiszen ha nem történik meg a váltás, az EMFESZ gáz nélkül marad, s ezzel a hazai ipar nagy része is, amelyre egyrészt nem volt konkrét forgatókönyv, másrészt pedig nem lett volna szerencsés éppen az európai parlamenti választások előtt.
Az, hogy az EMFESZ vevőjeként a Gazprom került szóba, nem véletlen, hiszen az orosz gázóriással kis túlzással 2006 óta folyamatosan tárgyalt a magyarországi szolgáltató vezetése. A három évvel ezelőtti gázválság során Góczi István szerint nyilvánvalóvá vált, hogy az akkori finanszírozási struktúra nem stabil, s ezért szerették volna értékesíteni a cég bizonyos részét. Különböző társaságok, de elsősorban a Gazprom érdekeltségei jöhettek számításba. Firtas legszívesebben csak az EMFESZ felét adta volna el, ezért Góczi saját bevallása szerint az ukrán üzletember azt kérte, hogy a gázcég tulajdonosi körében Góczi magyar üzletembereket tüntessen fel. Mivel Góczi István ilyesmire nem látott valódi alapot, megtagadta a kérést. Ráadásul a Gazprom is inkább a társaság teljes tulajdonára tartott volna igényt, ám üzlet a többszöri átvilágítás után sem jött létre. Mivel Firtas érdekeltségei közel 2 milliárd dollár adósságot halmoztak fel a Gazprom-csoport különböző tagjai felé, így több forgatókönyv készült arra is, hogy ennek ellenértéke az EMFESZ lenne, ám ezek egyike sem valósult meg.
A tulajdonosváltás utóélete
Góczi István állítása alapján a RosGas képviselői azt ígérték, rendezik a pénzügyi problémáit és a szállítási gondokat is. Ám ez a mai napig nem történt meg, noha az EMFESZ működése biztosított. Gázt a mai napig ugyanis nem tud közvetlenül Oroszországból szerezni, így arra kényszerül, hogy hazai forrásokból, vagyis elsősorban az E.ON-tól vásároljon természetesen magasabb tarifával, mint amennyiért korábban be tudta hozni a fűtőanyagot.
Pedig az EMFESZ ügyvezetője már több mint fél éve hajtogatja, hogy Moszkvában folytat tárgyalásokat a gázszállítások rendezéséről, eredmény azonban mindeddig nem volt. Ám nem elképzelhetetlen, hogy éppen most tört meg a jég, s a megoldás már közel volt, ezért időzítették a múlt hétre az EMFESZ-nél tartott házkutatást, majd Góczi István letartóztatását. Persze ez az elmélet csak abban az esetben állhatja meg a helyét, ha valóban Veres János lobbizott az ügyvezető őrizetbe helyezéséért.
Az EMFESZ ellen jelenleg több per is folyamatban van, melyeket a korábbi tulajdonos, illetve a RosUkrEnergo indított ellene. Az egyik ilyen a stockholmi választott bíróság előtt folyik, ahol a RUE 400 millió köbméter gáz árát szeretné behajtani. Ezt a mennyiséget szerintük az EMFESZ 2009 első négy hónapjában vette át tőlük, ám ezért nem fizetett. Ismétlésként: ez volt az a periódus, amikor a magyarországi gázellátó saját bevallása szerint nem tudta, valójában kitől érkezik a fűtőanyag. Az EMFESZ ezzel szemben több mint egymilliárd dollárt követel a RUE-tól, mivel az nem teljesítette a szerződésben foglalt szállítási kötelezettségeit.
Góczi István múlt hét csütörtök óta lakhelyelhagyási tilalom alatt áll, ám a cég irányítási feladatait továbbra is ő látja el. Kérdésünkre, miszerint elképzelhető-e, hogy a Mabofi legyen ismét az EMFESZ tulajdonosa, azt mondta: a visszatérés teljesen törvénytelen lenne. Hozzátette, jelenleg folyamatban van egy titoktartási megállapodás aláírása az EMFESZ és a Gazprom-csoport egyik tagja között.
Az EMFESZ pillanatnyilag csaknem ezer ipari vállalatot lát el gázzal, emellett 150 ezer háztartást szolgál ki, ha az egyedi fogyasztók mellett a 32 városi fűtőművet is számoljuk. A cég a hazai gázpiac több mint húsz százalékát fedi le.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.