Pálinger Katalin, Görbicz Anita, Szamoránsky Piroska és Hornyák Ágnes nélkül várja a Tunézia elleni, mai rajtot a társaság, de szintén nélkülük sikerült legyőzni kedden 30-24-re Kínát, a házigazdát, majd csütörtökön 24-19-re Németországot, a 2007-es vb-harmadikat. Aggasztó és biztató momentumok tehát egyaránt akadnak, bár a múlt arra int, hogy bölcsen tesszük, ha az előjelekből nem vonunk le egzakt és végzetes következtetéseket. Hisz a „modern időkben” valószínűleg 1999-ben, Norvégiában volt a legerősebb csapatunk, mégis be kellett érnie az ötödik hellyel, mert a nyolc között összeakadt a házigazdával; ellenpólusként 2005-ben, Szentpéterváron a harmadik csoportmeccs után már intézkedések történtek a hazautazás megszervezésére, anynyira kilátástalannak tűnt a helyzet, mégis a dobogóig masírozott együttesünk. A legfrissebb példa pedig a két évvel ezelőtti, párizsi negyeddöntő, amelynek 53. percében a mieink három góllal vezettek az oroszok ellen, és ziccerük volt a négygólos fórhoz – mégis az ellenfél nyert, és lett három napra rá világbajnok, míg lányaink a hetedik helyért kikaptak Angolától is.
Úgyhogy mindennap új hősök és áldozatok születhetnek, a bizonytalansági tényezők számát emellett növeli a szokatlan helyszín is. Másodszor rendeznek ugyanis Európán kívül női vb-t – a magyar válogatott eddig egyszer hiányzott, éppen 1990-ben, a Koreai Köztársaságból –, ezúttal délkelet-Kínában, Sanghaj körzetében. A szélességi kör nagyjából Észak-Afrikának felel meg, a csarnokokban uralkodó hőmérséklet viszont inkább Szibériát idézi, ennek legújabb kárvallottja Bódi Bernadett és Pastrovics Melinda után a másik kapus, Triffa Ágnes. A sérültek azonban játékra jelentkeznek, Zácsik Szandra és Juhász Gabriella biztosan, a még mindig a bokájával bajlódó Kovacsics Anikó remélhetőleg.
Az első két meccset – ma Tunézia, holnap Chile ellen – persze tetszőleges összeállításban is hozni kell, aztán hétfőn jöhetnek a románok, akik vitán felül éremvárományosok, de velük szemben még nyomokban meglévő mentális fölényünket kihasználva, egy meglepő rajttal akadhat keresnivalónk. Norvégia egyértelműen favoritnak tűnik, mert más sebességen pörög, Japán ellen pedig jövő csütörtökön, a papírforma alapján ránk köszönt a ki-ki meccs. A hatosból ugyanis hárman lépnek tovább a legjobb tizenkettő közé, ahol egy ágban fonódik össze a C és a D csoport. Odaátról valószínűleg a spanyolok, a dél-koreaiak és a kínaiak futnak be; mindhárom alakulat verhető, de a mi rutintalan, a fiatalság erényeit és hátrányait felvonultató keretünknél egyszer-kétszer azért feltehetőleg bejön a hibapont. Minden azon múlhat, mikor.
Mátéfi Eszter szövetségi kapitány stabil alkat, minden bizonynyal inkább csökkenti a „kilengéseket”, mintsem hogy növelné azokat. Ilyen volt játékosként, ilyen edzőként is, ebbéli minőségében is rá jellemző módon elemezte a vb-esélyeket: „Aki irreális célokat tűz ki maga elé, az örökre elégedetlen marad, de ettől még szeretnénk jól szerepelni, és vannak álmaink is. Mindenekelőtt azonban a munkában és a védekezésben hiszek, utóbbi a kézilabda alapja. Egy zárt, hatos falas és egy nyitott formációt is igyekeztünk begyakorolni, utóbbi már a németek elleni felkészülési mérkőzésen is sikerre vezetett. Ezért is várjuk bizakodva, de óvatosan a Tunézia elleni rajtot, mert nem is ismerjük igazán az afrikaiakat.”
Sőt, talán magunkat sem.
A csoportbeosztás. A csoport (Vuhszi): Dánia, Németország, Franciaország, Brazília, Svédország, Kongó. B csoport (Csangcsiakang): Oroszország, Ukrajna, Ausztria, Angola, Ausztrália, Thaiföld. C csoport (Szucsou): Magyarország, Norvégia, Románia, Japán, Chile, Tunézia. D csoport (Csangcsou): Spanyolország, Koreai Köztársaság, Kína, Kazahsztán, Elefántcsontpart, Argentína.
Magyarország csoportmérkőzései. Szombat, 14.15: Tunézia; vasárnap, 10.15: Chile; hétfő, 14.15: Románia; szerda, 12.15: Norvégia; csütörtök, 14.15: Japán.
origo.hu
Külföldi pénzek és manipulált kutatások a Tisza Párt szolgálatában
