A paradicsom odébb van

A demokrácia csupán ideig-óráig kedvez egy mániákusnak. Mivel kormányzása a hamisságon és a hazudozáson alapult, bukása jósolható volt. Nem tudott méltósággal elmenni, útját kamarillapolitikusok, súlytalan, kártékony emberek és talpnyalói szegélyezik

Nem szoktam blogokat olvasni. Gyurcsány Ferenc napi firkálmányai sajnos előléptek a Népszabadság exkluzív hírforrásaivá, ezzel kényszerítve a médiamunkásokat, hogy naponta blogokat szálazzanak, hátha akad bennük valami idézhető. Gyurcsány blogja ontja az olyasfajta közhelyeket, hogy az őszinteség legalább olyan jó, mint Klára sárgarépapudingja, meg a maratoni futás záloga a márkás macskanadrág, vagy legalábbis hasonló agymenések. A volt miniszterelnök teljes grafttal veti bele magát az internetes párbajozásba, bár ellenfelének sem ideje, sem érkezése nincs a közhelyek pufogtatásához.
Gyurcsány olyan, mint az orosz írószövetség, száműzik Szolzsenyicint, miközben senki sem olvasta az Ivan Gyenyiszovicsot, de mégis, aki megírta, az pusztuljon, mert ilyen hazaáruló fércművet még nem látott a világ. A párhuzam nem igazán tökéletes, Orbán Viktor ugyanis még nincs kormányon, a Fidesz még nem győzött, de Gyurcsány már mindent tud. Előre tudja, hogyan fognak kormányozni, mert ma még „magabiztosan hazudhatnak”. Érdekes, hogy a mondhatni olimpiai aranyérmes sporthazug mindenki másban hazugot lát. Erre szokták mondani, mindenki magából indul ki. Megjósolja, „kegyetlen mókára és trükkre készülnek a fiúk”. Eleinte nagy szemfényvesztéssel kezdődik a cirkusz a felelősségre vonással, aztán pedig majd „elengedik a hiányt, és rákenik a mai kormányra. Kegyetlen trükkre készülnek.” Orbánt gúnyosan, mint a nagy „nemzetmentőt” emlegeti. Ő, aki Egy ország, egy ember, egy izé plakáttal szemetelte tele az országot, és aki miatt szó szerint szükséges a nemzet mentése, mert a száz meg száz trükk mestere, hogy egy őszödit idézzek, hatévi kormányzásával visszajutottunk az 1978-as bérszínvonalra. Egyebekről ne is beszéljünk, mert a Gyurcsány-kormány legrombolóbb attrakciója az eszelős korrupció és a hazugság dogmává emelése.
Gyurcsánynak akkora a felelőssége, hogy felfogni is képtelen. Ez az ember, akit újabb és újabb házasságai a legmagasabb háttérhatalom birtoklóihoz vezettek, joggal hihette, hogy neki minden kijár. Akár az egész ország. Csakhogy a demokrácia csupán ideig-óráig kedvez egy mániákusnak. Mivel kormányzása a hamisságon és a hazudozáson alapult, bukása jósolható volt. Nem tudott méltósággal elmenni, útját kamarillapolitikusok, súlytalan, kártékony emberek és talpnyalói szegélyezik. Jellemző, hogy a számonkérést cirkusznak nevezi, holott elég ránézni az MSZP új képviselői listájára vagy Draskovics, Ficsor, Lamperth, Szilvásy, Göncz, Veres szakmai és emberi alkalmatlanságára, ordító törvénytelenségeikre gondolni, meg az ország kifosztását befejező Bajnai–Oszkó párosra, hogy az embereket elfogja a tehetetlen düh. Gyurcsány vagyona, a holdudvar pénzesője, a haverok, üzletfelek sikkasztásai, ismert politikusok mérhetetlen meggazdagodása, csalás, lopás, panamázás, a milliárdos üzletek, pályázatok pártalattvalói erkölcsileg mindent romba döntöttek maguk körül. Közben az ország lakosságának háromnegyedét szabályosan kiszárították, kizsarolták, meglopták, halálra alázták. És ezt Gyurcsány és csapata nem fogja fel, mert az MSZP-nek semmiféle nemzeti érzülete, stratégiája, jövőképe nincs, kizárólag ellenségképet tud felmutatni, ami egy ország vezetéséhez nagyon kevés.
A Fidesz sajátos harapófogóba került, nem két-, hanem háromfrontos harcot kell vívnia, ami leleményességet, erőt és nagyfokú önmérsékletet igényel. A Fideszt folyamatosan támadja az MSZP, az ürügy lényegtelen, a H1N1 vírus áldozataiért éppúgy az ellenzék a felelős, mint a BKV vagy a repülőtéri jogászok korrupciós manővereiért, de a Fidesz felel holmi nyolc évvel ezelőtti történetekért is. Gyurcsány Ferenc hisztérikusan idézget egy zalai édesapát, aki vádolja a Fideszt az influenzaoltás elleni kampánnyal. Engem folyamatosan hívnak az egyszerű választók, akik sorban kikapcsolják a parlamenti közvetítést például Szabó Zoltán mocskos, rágalmazó szája miatt. Ilyen példákat bárki prezentálhat. Előrevetítve egyben azt, mi várható itt a következő parlamentben Kovács, Gyurcsány, Lendvai ellenzéki szónokoktól… A Fidesz tehát állandó defenzívában van, bármilyen higgadt, érvelő is legyen Navracsics Tibor.
A második front, ami nem lebecsülendő, a Jobbik folyamatos akciózása. Akármilyen hangos a nemzeti elkötelezettségük a magyar nép sorsának jobbra fordításában, soha nem az MSZP a legádázabb ellenfelük, hanem a Fidesz. Orbán nekik nemzetietlen zsidóbérenc, Kövér az MSZMP Társadalomtudományi Intézetében dolgozott (tudományos segédmunkatársként cserélte a másolóban a papírt), családjában 1919-es kommunistákkal, a Fidesz tele liberális zsidókkal, akik már előre lefekszenek az izraeli nagytőkének, stb. A jobbikosok elfoglalták a világháló egy részét, a vitafórumokba beszabadulva lehetetlenné tesznek bármiféle értelmes párbeszédet. A csúcs az volt, amit Vona Gábor egy vidéki útján ejtett el, hogy ha a Fidesz nem azt fogja csinálni, amit a Jobbik akar, akkor adják át a kormányzást. És akkor jön a választó: Miért bántja a Fidesz a szegény Jobbikot, miért nem fognak össze? Önök szerint miért nem?
A harmadik front, amivel a Fidesznek meg kell küzdenie, saját választóinak irreális elvárásai. Erről persze nem a fiatal demokraták tehetnek. Ebben az országban nincs olyan osztály, csoport, egyén, akit az MSZP ne sértett volna vérig, ne alázott volna meg, akin ne gázolt volna keresztül, vagy nem vette volna el alapvető életfeltételét. Egész Magyarország tele van munkából kiesett, megkeseredett emberekkel, hétről hétre élő családokkal, nyomorgó nyugdíjasokkal, állástalan diplomásokkal, s mint Hegedűs Zsuzsától tudjuk, félmilliónál több éhező gyerekkel, milliós eltartottakkal, akik már soha nem fognak dolgozni. Hajléktalanokkal, fogyatékosokkal, utcán kószáló súlyos pszichotikusokkal, lepusztított kórházakkal, összevert tanárokkal, meghurcolt orvosokkal, oktalanul váratott betegekkel, gyilkos kedvű kisebbségiekkel. A lista nem teljes, de mindenkin ott ég a sérelem sebe, amit a jövendő kormánynak kellene begyógyítania. A média meg rákényszerül, hogy ígérjen a nevükben is. A képlet az, hogy Orbán Viktor és kormánya, zsebükben a bölcsek kövével, kezükben Harry Potter varázspálcájával egy vagy két suhintással megoldják az ország összes problémáját.
Visszaadják az elvett pénzeket a családoknak, a fogyatékosoknak, a vakoknak, a nyugdíjasoknak. Rendezik az orvosok és a tanárok fizetését. Életpályamodelleket konstruálnak, hitelekkel vagy pénzzel látják el a kis- és középvállalkozásokat, méltó finanszírozást adnak az egyházi iskoláknak, visszaállítják a normális egyetemi felvételiket. Megkezdik az egymillió munkahely programot, eltörlik az ingatlanadót, ésszerűsítik a közigazgatást, visszaállítják a vasútvonalakat ott, ahol még nem hordták el a síneket a bodzagyűjtők. Minden olyan település, ahol elég a gyerek, igyekeznek megnyitni az iskolákat, az egészségügy normalizálásához forrást találni, és beváltani azt az adócsökkentést, amely Gyurcsány kormányának legaljasabb hazugsága volt. A megszavazott adócsökkentés, amiből hatalomra jutás után azonnal adóemelés lett. Rendezniük kell a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, eloszlatva azt a hazugságot, hogy azok akkor itt szavaznának (mindenki ott szavaz, ahol adót fizet). Törvényi védelmet kapnának a nemzeti jelképek, hogy soha ne mondhassa senki még egyszer, hogy a turul egy undorító madár, és ne taposhassa meg senki büntetlenül a nemzeti lobogót. A lista folytatható, az eljövendő kormányra óriási feladat hárul, mert mindezen konkrét intézkedések mellett vissza kell szerezni a magyarok hitét, önbizalmát és életkedvét. A paradicsom sajna még jóval odébb van.