Ipari zene és elektronikus alapokra épülő goa trance. A többi között ez vár azokra, aki ma este nyolctól a Petőfi Csarnokban megnézik, mit művel élőben a szlovénok „legelvetemültebb” kultikus zenei formációja, a Laibach és a brit Ben Watkins által szűk húsz éve alapított performanszcsapat, a Juno Reaktor. Mindkét zenekar munkássága távol áll a karácsonyváró idilltől, jelentőségük viszont tagadhatatlan. Nemcsak Szlovéniában, de a Laibach nyomán alakult német Rammsteint leszámítva ugyanis a világon nincs még egy olyan zenekar, amely a popbizniszt parodizáló, militáns opusaival világsikert tudott volna elérni. A szlovén főváros német nevére keresztelt Laibach 1980-as alakulás után sokáig rendszeridegen elemként, tiltott státusból ontotta provokatív performanszait az egykori Jugoszláviában, míg végül az imperialista Nyugat keblére nem ölelte őket, kiadták első lemezüket, az ipari zenéket tartalmazó Opus Deit. A technótól az ipari metálig belenyúltak mindenbe, lemezeiket csak a wagneri ihletésű heroikus pillanatok kötik öszsze, no és a burkolt vagy nyílt provokáció: mesteri szintre emelték a popszámok militáns stílusú feldolgozását (az Opus Life is Life című slágerétől a The Beatles Let it Be című dalán át a Queenig), három éve pedig Volk címmel kiadták tizenhárom európai himnusz ipari technóváltozatát. A lassan a harmadik ikszbe lépő Laibach mostani turnéján a brit Juno Reactorral frissítette fel show-ját. A Mátrix zenéjében is kontár britek szintén a kütyükre esküsznek, szintetizátorból, számítógépből eresztik ki, amire az egyszerűsítés kedvéért még rá szokták fogni: zene. A mai koncerten új albumuk, a Gods and Monsters anyagát mutatják be.

Mártha Imre magánbiznisze rekordot döntött, miközben a főváros csődben