A rongyos forradalom isztambuli hősei

A nyári római világbajnokság után a vasárnap véget ért isztambuli rövid pályás Európa-bajnokságon is igazolta a magyar úszósport, hogy a világ elitjében van a helye. Magyarország három arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal az ötödik helyen végzett az éremtáblázaton, Verrasztó Evelyn, Cseh László és Gyurta Dániel ráadásként egyaránt világcsúccsal győzött. Januártól újra hagyományos dresszben tempóznak az úszók, s azt gondolhatnánk, az elmúlt két évben elért rekordok örök életűek lesznek, ezzel szemben Kiss László szövetségi kapitány a sportág fejlődését látva azt jósolja, hogy újabb két év múlva a mostani legjobb időket is megdöntik a versenyzők.

Személy szerint örül annak, hogy lezárult az űrruhakorszak az úszásban? – kérdeztük Kiss Lászlót.
– A sportszergyártókat leszámítva szerintem mindenki örül annak, hogy – főtitkárunk, Ruza József szóhasználatával éljek – véget ért a rongyos forradalom. Ez az Eb őket is kárpótolta, kiárusíthatták a még meglévő készleteiket. Nem véletlen, hogy a szerdai játékos évzáró versenyünkön, a Csillagszórón mind a nyolc férfi és női úszónk a hagyományos szerelésben, fecskében, illetve egyrészesben áll rajtkőre.
– Az elmúlt két évben felállított világcsúcsok, például Gyurta egészen fantasztikus új rekordja kétszáz méter mellen meddig élhet?
– Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Ian Thorpe becsapta a világot, amikor bokától csuklóig érő kezeslábasban úszva kápráztatott el a mindenkit, ráadásul őrült versengésbe kényszerítette a sportágat. Ma már tudjuk, hogy jogosulatlan előnyt élvezett. Egyetértek azzal az amerikai javaslattal, amely szerint a világcsúcsok jegyzésénél zárójelbe kellene tenni az elmúlt két év eredményeit, s visszatérni a 2007-ben, illetve azt megelőzően felállított csúcsokhoz. Az azóta úszott időket pedig a világ legjobbjaiként kellene számon tartani. De elnézve a fejlődés ütemét, erre csak átmenetileg van szükség, 2012-ben a londoni olimpián szerintem a mostani rekordok zömét is megdöntik.
– A magyar csapatból Cseh László panaszkodott a legtöbbet a csodadresszre. A laikus számára nehezen érthető, hogy kétszáz vegyesen csak hetedik lett, majd négyszázon világcsúccsal nyert. Ekkora különbség lehet két szerelés között?
– Egyszerűen rossz napja volt. Kétszáz pillangón pedig azért nem került dobogóra, mert nincsenek csodák, a négyszáz vegyes rengeteget kivesz az emberből, másnap lehetetlenség jól úszni. Annak idején erre Darnyi Tamás sem volt képes.
– Verrasztó Evelyn egyértelműen Isztambulban robbant be a nemzetközi élmezőnybe. Rómában nem szerzett érmet, most viszont egy arany mellé két ezüstöt is gyűjtött. Ennyit számít fél év, vagy neki kifejezetten fekszik a rövid pálya?
– Evelyn világklasszis, de későn érő típus. Már akkor sejtettük, hogy kirobbanó formában van, amikor az Eb előtt munkából világcsúcsot úszott. A mellúszásán és a rajtján még mindig van mit csiszolni, tehát még képes fejlődni.
– S mi a titka Gyurta Dánielnek? Aki Pekingben csak ötödik lett, idén viszont a világbajnokságot és a rövid pályás Eb-t is megnyerte. Utóbbit ráadásul az egész viadal legjobb idejével.
– A mellúszók érnek be a legkésőbb. Dani a tehetségét már 2004-ben megcsillantotta, ám neki mentálisan is erősödnie kellett. Most már kész úszó. Az állóképessége neki a legjobb a mezőnyben, immár teljesen kifejlett izomzattal rendelkezik, felgyorsult, a fordulóin is sokat javított, cseppet sem meglepő, hogy ő a világ legjobbja.
– A kontinensviadalon menynyire volt erős a mezőny?
– Szinte mindenki ott volt, aki számít. Relatíve mi indultunk gyengébb csapattal, hiszen Hosszú Katinka és Kis Gergő is hiányzott. Nélkülük is ötödikek lettünk az éremtáblázaton, ami azt mutatja, nagyon erős a magyar csapat. Megjegyzem, hogy a kajak-kenusokhoz hasonlóan Rómában mi is harmincöt olimpiai pontot gyűjtöttünk, ami szép eredmény. Ma már nem csak két bázis ontja a tehetségeket, mint Egerszegi és Darnyi idejében, vidéken is több helyen végeznek magas szintű munkát. A magyar úszósport sikerei széles alapokon nyugszanak, ami megnyugtató a jövőre nézve.