Akik éhezik a hegedűszót

A zene világnapja, október első napja, Nyugati aluljáró. Ha valaki leforgatta volna a nap krónikáját, az a néhány snitt, ahogy Sipos Mihály és a Muzsikás a gyrosszagú aluljáróban adott rögtönzött koncerten cönögetette, röcögtette, húzta, biztosan nyitókép volna. Abban a kis magyar szürreálban, a huzatos, rideg fényű nagyvárosi valóságban, és főleg abban, ahogy ebből a földhöz ragadt rohanásból az a néhány perc színtiszta hegedűszó elemelt, benne volt sok minden. Nem számított akkor, hogy a Muzsikás mögött ott hivalkodik neoncégérével a hamburgeres gyorsétterem. Akik megálltak, becsukott szemmel, ha akarták, hallották a Tatrost, látták a Gyimest. A pillanatnyi zenei élményen kívül benne volt abban a koncertben az is, ami a Muzsikás elvitathatatlan érdeme. Éri Péteréknek köszönhetően a népzenére már jó ideje nem úgy kell gondolni, mint valami távoli tüneményre, a magas kultúra részére, és Bartók is több mint egy fekete-fehér bélyegkép a szolfézskönyvben. Tavaly a rangos Womex-díjjal a világ legjobb etnofolk zenekarának kiáltották ki a Muzsikást, ami ugyan hízelgő, de mit sem változtat a tényen, hogy a Muzsikás életműve díjak nélkül is megkerülhetetlen. A Bartók-albumtól a Kodály-lemezig Éri Péterék mentenek mindent, ami a népdalkincsből a huszonegyedik században még fellelhető. Teszik mindezt évek óta, többek között a hagyományos Muzsikás-karácsonyon, amelyre ma este fél nyolctól idén is összegyűlnek a Fővárosi Művelődési Ház színháztermébe, akik éhezik a hegedűszót. Vendéget is hívtak vérfrissítésképpen; az idei karácsonyi koncerten Kallós Zoltán, a híres erdélyi népzenetudós és néhány tanítványa lesz a Muzsikás vendége. Holnap matinéidőben (fél tizenegykor és délben) a kicsikkel külön is ünnepelnek Hamar Dánielék a Művészetek Palotájában, vasárnap este hétre pedig Sopronba utaznak, hogy a Liszt Ferenc Művészeti Központban már a Dresch Quartettel, Petrás Máriával és a Szászcsávási Dalosokkal kiegészülve készüljenek az ünnepre. A csúcsdísz mégis valószínűleg a hétfő esti nagykoncert lesz. A Művészetek Palotája Bartók Béla Hangversenytermében fél nyolckor ráadásként még összeáll a Muzsikás és a sok vendég egy karácsonyváró örömkoncertre.

Harangszó és csárdafunk. Harang csendül… címmel nemrég jelent meg Bognár Szilvi karácsonyi kislemeze, néhány szentesére való népdalfeldolgozással és verssel. Ezekre épül majd Szilvi kedd este nyolckor kezdődő karácsonyi koncertje is a Millenáris Teátrumban, amelyre persze a saját együttesével korábban rögzített két lemez (Ének őrzi az időt, 2006, Semmicske énekek, 2008) anyagából is válogat.
Csuvas költészet, lágy énekek, Rilke-versek, cseremisz dallamok, no és a csavar, a csárdafunk. Szilvi az ünnep kedvéért vendéget is hívott: Ferenczi György és a Rackajam nem csak simogatják a hegedűt, lármás duhajok. Petőfi Sándor, Radnóti Miklós és Weöres Sándor verseire írott dalokkal űzik a csárdafunkot. A kontrasztokban élet van, ez a fúzió is csupa jót ígér, mert hát a hegedűszón kívül is akad bőven Szilvi és Ferencziék között összekötő kapocs. A versek szeretete, a zenélő rege, más-más ízzel, ünnepi lelkülettel.