Csiki-csuki

Ha akad az uniós csatlakozásnak és a schengeni határnyitásnak abszolút nyertese, akkor az Vas megye. Ausztria közelsége eddig is csábító volt a jobb életszínvonalra vágyó vasiaknak, mára úgy tűnik: a határ menti magyar települések Burgenlandból élnek. Akik érzelmileg kötődnek, inkább ingáznak. Egyre többen vannak azonban, akik felteszik a kérdést: menni vagy maradni?

Folytatás a 25. oldalról
A mérleg másik serpenyőjében csak nettó 103 957 forint van: Vas megyében jelenleg ennyi a havi átlagkereset.
– Csak az anyagiak miatt nem költöznék át, de megfordult a fejemben. Kivárok, mi lesz itthon – mondja telefonos kérdésemre Horváth Béla, és már rohan is vissza a műszakba.
A Vas Megyei Közgyűlés képviseletében felszólaló magyar előadók a konferencián mindeközben az aggasztó foglalkoztatottsági adatokat emlegetik (az európai hatvanszázalékos átlaghoz képest itthon csupán a lakosság ötvennégy százaléka dolgozik, Vas megyében alig több, mint ötven százalék), a válság miatt (csak a versenyszférában!) megszűnt ötezer munkahelyet, a megyében nyilvántartott tizenkétezer munkanélkülit.
Kávészünet, csészecsörömpölés. Keserű szájíz. Két korty ásványvíz között elhintett vélemények, mikrofonon kívül. A Jáktól öt kilométerre fekvő Bildein képviselő-testületének egyik tagja szinte kérdés nélkül kinyilatkoztatja: a magyar ingázók nélkül már összeomlott volna Burgenland gazdasága.
– A helyiek továbbállnak, csak hét végére járnak haza, ilyenkor duplájára nő a falvak létszáma – mondja. A magyarok meg jönnek hét közben, és akár kevesebbért is dolgoznak. Tőle tudom meg azt is, hogy az átlag havi 1300 eurót fizető szakmunkákra a jobb állás reményében Bécs felé kacsingató helyi fiatalok helyett szinte csak magyarok jelentkeznek, s míg a burgenlandiak inkább Bécsben iskoláztatják gyerekeiket, az osztrák iskolákban egyre több a magyar diák.
Güttenbach polgármestere, Leo Radakovits Eberau (Monyorókerék) példáját emlegeti. A térség polgármesterei most vigyázó szemüket a katolikus szellemben működő Josefinum Eberau magániskola modelljére vetik. A Pornóapáti szomszédságában fekvő kis falu kezdeményezése nagy sajtóvisszhangot váltott ki az idei tanév kezdetén azzal, hogy speciálisan a magyar diákok kedvéért kidolgozott oktatási programmal csábította át a gyerekeket főleg Szombathelyről, és magyar diákokkal töltötte fel a megcsappant létszámú iskolát. Szeptemberben hetven, köztük harmincöt magyar diák kezdte a tanévet a régi-új iskola felső tagozatán. A magyar diákoknak kidolgozott tanterv tartalmazza a magyar nyelv és történelem anyanyelvi oktatását, a gyerekeknek minden mást az osztrák tanterv szerint, németül kell elsajátítaniuk. A nyelvi felzárkóztatás kedvéért igény szerint tartanak külön délutáni kurzusokat. A tanárokat az osztrák állam fizeti, a tankönyvek ingyenesek, a főleg Szombathelyről ingázó gyerekeknek biztosítanak ingyenes iskolabuszt is, az ebédért és a különórákért kell csak fizetni, havonta hatvan eurót.
Walter Strobl polgármester, a program egyik kitalálója már eberaui irodájában tiltakozik a sajtóban megjelentek ellen, miszerint a magyar diákok átcsábításával egy cél volt csak: a bezárásra ítélt iskola megmentése. Hosszan ecseteli a hetvenéves múltra visszatekintő általános iskola politikai vétókkal tűzdelt kálváriáját. Végleges döntés az idén év elején született: a kilencven fő alá csökkent létszámú iskola a katolikus egyház névleges és az osztrák állam részleges támogatása mellett magániskolaként működhet tovább.
– Ha Burgenland fejlődik is, a környéken alig van munkahely, ingázni kell, a fiatalok elvándorolnak, a közösség működésének alapvető feltétele vész el, ha az iskola is megszűnik – magyarázza a kitartó küzdelem okát a magyar felmenővel is rendelkező polgármester. – A térség fejlődésének kulcsa, hogy az osztrák és a magyar gyerekek határokon átnyúló oktatási programba integrálódva már az iskolában megtanulják egymás nyelvét és kultúráját – teszi hozzá. A polgármester szerint több család is van, amelyik a Josefinumba íratta gyermekét, és már a faluba költözést is fontolgatják.
– Tapasztalható a helyieknél ellenérzés az áttelepülő magyarok miatt? – teszem fel a kérdést, miközben a polgármester a kedvező ingatlanárakat sorolja: havi 350 euróért már lehet a környéken lakást bérelni, a négyzetméterárak három euró körül mozognak.
– Komm, und bleib! (Gyere, és maradj!) – szól a válasz. Így hívják ugyanis azt az ingatlanközvetítésre kitalált online adatbázist, amelyet a környező falvak hoztak létre, hogy az áttelepülést fontolgató magyarok számára is könnyen elérhetővé tegyék Burgenland ingatlankínálatát. Több ezer ingatlan található az adatbázisban; a feltöltő regisztrációs díjat fizet, az adatbázis böngészése pedig ingyenes. Eberau és a környező falvak hosszú távon gondolkodnak.
Az iskola olyan, mint maga a falu – és gyakorlatilag minden, attól a pillanattól kezdve, hogy az egykori, szentpéterfai határátkelő zötyögős útjáról észrevétlenül osztrák földre gurulunk. Tiszta, rendezett, szinte steril. A Josefinum osztálytermében feszület jelzi, Ausztria kivétel a keresztény gyökerei vállalásától ódzkodó Európában. A táblákon kétnyelvű feliratok, krétával felvésett német ragozás. Az igazgatónő, Hildegard Rath csak óvatosan nyilatkozik. A médiafigyelemből ugyanis adódtak már problémák.
– Holott Oberwartban (Felsőőr) vagy Oberpullendorfban (Felsőpulya) is akad iskola hasonló oktatási programmal, magyar diákokkal – mondja. Az igazgatónő szerint a szülők főleg a német nyelv, a jobb továbbtanulási lehetőségek és a későbbi ausztriai elhelyezkedés reményében döntöttek az eberaui iskola mellett, és eddig elégedettek. Azt azonban nem engedélyezheti, hogy a gyerekek vagy a szülők a médiumokban szerepeljenek.
Magyarországon a szomszédos Szentpéterfa polgármestere szerint a szülők nem mérlegelik ilyen döntés hosszú távú következményeit.
– Bár az alapfokú oktatás ingyenes, ha az osztrák oktatási rendszerben maradnak a gyerekek, később jelentősen megugranak a költségek, és magyar tantervű alapok nélkül jóval nehezebb a magyar felsőoktatásba bekerülni – véli Kohut Miklós. Kérdés, a visszaköltözés mint lehetőség a többségben egyáltalán felmerül-e.
Nagy András öt gyermeke közül kettőt íratott oberwarti iskolába – részben a nyelvtanulás érdekében, és mert a szombathelyi iskolánál színvonalasabbnak ígérkezett.
– Egyikük jövőre megy gimnáziumba, és már most kijelentette, hogy Ausztriában szeretne tovább tanulni – mondja a szombathelyi családfő, aki a nyugdíjhoz közeledve gyógymasszőz feleségével együtt maga is fontolgatja az áttelepülést. Számokat sorol: a felesége egyéni vállalkozóként havi 127 eurós fix befizetése ellenében ingyenesen veheti igénybe az osztrák orvosi ellátást, dupla annyit kereshet a szakmájában, mint itthon, vendéglátásban dolgozó nagyobb gyermeke itthoni nettó nyolcvanezres fizetésével álmodni sem merhet lakáshitelről, míg Burgenland az áttelepülő családoknak 11 ezer euró vissza nem térítendő támogatást és 0,8 százalékos kamatra lakásvásárlási hitelt ad.
– Egyelőre mégis marad… – vetem a számsor közbe.
– Hátha beérünk negyven év elmaradást, és valami csoda folytán elkezdünk széthúzás helyett építkezni – mondja kétkedve.
– Tudja, mi a baj? – szegezi nekem a kérdést Robert Lassel, Eberau egyik új betelepülője. – A határ mentén élesen látszik, a magyarok mégsem veszik észre, hogy főleg mentalitásukat tekintve ugyanott tartanak, mint tíz éve – jelenti ki tökéletes magyarsággal a bajor származású cégtulajdonos, akinek szombathelyi fuvarszervező vállalkozása harmincöt kamionosnak ad kenyeret. Több mint tíz éve van Magyarországon, a felesége is magyar, mégis némileg kívülállóként, két kultúrkör között egyensúlyozva úgy látja, az ország fejlődésének fő gátja a minden elé akadályokat gördítő bürokrácia, az összefogás hiánya, az európai mércétől elmaradó munkamorál s a széthúzásból fakadó perspektívanélküliség. Négy éve még Magyarországon vett volna házat a családjának, de a sok engedélyeztetésbe, hivatali packázásba beletörött a bicskája. Most közel ugyanannyiért Eberauban építkezik, hamarosan az egész család költözik. Alsó tagozatos gyereke már Eberauba jár iskolába.